A THL-5C pilótasisak

A már jól bevált és harci körülmények között tesztelt sisakforma modern belső felépítéssel rendelkezik, így Magyarországra a már rendszeresített sisakok utódjaként került, de nem mindegyik típuson váltották le.

A THL-5C sisak üvegszál erősítésü mügyantából készült, ami jelen típusnál egy kemény polisztirolszerü merevítéssel a sisak belső, felső részében, megfelelő rugalmasságot és védelmet biztosít használójának.

Az oxigénmaszk rögzítési pontjaihoz, csak a régebbi típusú szovjet maszkokat lehet csatlakoztatni mivel az újabbak más módon kapcsolódnak a sisakokhoz, Így a második világháború után kifejlesztett KM-16, valamint a már sokkal modernebb, az 1960-as években megjelenő KM-32 típusú maszkok csatlakoztathatók igény esetén, a nagy magasságú repülések alkalmával.

A nyaki részen a sisakon belül egy felfújható párna helyezhető el, ami közvetlenül csak a modernebb, KM-32 típusú oxigénmaszkhoz kapcsolható. Ennek szerepe, a maszk használata során, a nagyobb terheléssel járó harci manőverek alatt (inkább merevszárnyú gépeken) az, hogy felfújódva a pilóta arcát jobban hozzászorítja az oxigénmaszkhoz, aki ez által több oxigénhez jut. A sisak egyébként ± 5 G túlterhelésig használható.

A sisak külső részére került a lehajtható színezett plexi napellenző, mely a Zs-5 típusú sisakoktól eltérően egy külső, üvegszál erősítésü mügyantából készült „védőpajzsot” is kapott, ami egyrészt megóvja a napellenzőt a sérülésektől, másrészt biztosítja a fokozatmentes leeresztést, egy menetes szorítóval.

A gyártó, a megrendelők igényeit figyelembe véve külön kérés esetén színtelen átlátszó plexit is biztosítani tudott a sisakhoz, ennek azonban főként csak a szem védelme volt a feladata.

A modernebb jelenleg használatos amerikai SPH-4 sisakoknál már megoldott a dupla szemvédő plexi használata (egy színtelen átlátszó és egy színezett), azonban jelen típusnál, a használó választhatott, hogy melyiket szeretné a sisakba rakni (ennek cseréje érdekes módon a pilóta dolga volt a megvásárlás, illetve a kiosztás után).

Magyarországon egyébként nem volt elterjedt az átlátszó plexi.

A kommunikációs rendszer természetesen már integrálva van a sisakban. Az alkalmazott fedélzeti rádióknak megfelelően két különböző ellenállású, fülhallgatóval lehetett a sisakot megrendelni. Vagy alacsony impedanciájú (ellenállású) C-62 típusú 800 Ω ±20% -os vagy magas impedanciájú (ellenállású) TA-56 M típusú 3200 Ω ±20% -os fülhallgatóval. A sisak jobb oldalán lévő potméterrel változtatható a fülhallgató hangereje.

A mikrofon itt már az amerikai sisakhoz hasonlóan egy kívülről baloldalon rögzített mozgatható mágneses mikrofon.

A 600 Ω +45%, -35% ellenállású MM-216 típusú mikrofon kiválóan helyettesíti a régebbi orosz sisakokhoz használatos LA-5 (ЛА-5 (ларингофон)) típusú gégemikrofonokat, azonban oxigénmaszk használata esetén mégis ezt a típusú gégemikrofont kell csatlakoztatni a sisakhoz.

A fülhallgató egyben zajvédő szerepet is ellát, ugyanis a megfelelő méretü sisak megválasztása mely lehet „N” méret, 52-56-os fejméretig, valamint „D” méret, 57-es fejméret felett, majd a pontos fejméretre történő beállítása után, ami egyébként a sisak hátsó részén lévő csatokkal oldható meg, valamint a fejmérettől függően, három különböző vastagságú (vékony: 8mm, normál: 15mm, vastag: 20mm), cserélhető szivacspárna behelyezésével a fülhallgató mögé, mely egyben rezgéscsillapító hatású is, megfelelő erősséggel nyomja a fülhallgató párnázott részét a fejhez, így képes a sisak a pilótafülke káros zajait egészen 95 decibelig kiszürni.

A fedélzeti rádiókhoz történő csatlakozást, az orosz sisakoknál valamint orosz repülőeszközökön megszokott négy pontos bakelit, vagy bakelit és alumínium csatlakozó biztosítja.

A sisaknak több alváltozata is ismert, a régebbi THL-5MP valamint a jelenleg is gyártott teljesen modernizált, szintén lengyel THL-5MN, THL-5R, THL-5NV típusmegjelöléssel.

Ezek közül a Magyar Légierőnél a THL-5MP típus volt még rendszeresítve, ami az alap típus modernebb változata. Lényeges változás a napellenző plexi védőborításában, valamint a leeresztő mechanizmusban van. A pajzson lévő menetes szorító „eltünt” és a sisak bal oldalára egy kallantyú került melynek segítségével hajtható le a plexi.

A magyarországi rendszeresítése, helikoptereken az érkező Mi-17-es szállítóhelikopterekkel egyidejüleg történt 1987 és 1990 között. Ezek a gépek már a THL-5C sisakkal érkeztek.A Mi-8-as szállítóhelikoptereken eleinte megmaradt az AG-2 típusú rádiós fülhallgató, majd később ezeket is a lengyel nevén kemény repülős sisak váltotta.

A THL-5C sisak a Mi-24-es harcihelikoptereken használt Zs-5 típusú pilótasisakot is váltotta, legalábbis elméletileg, mert, nem minden pilóta kérte, vagy kapta meg a modernebb sisakot. Érdekesség szintjén megemlítendő az, hogy a régebbi Zs-5 sisakokat, egyéni kérések alapján felszerelték a THL-5 sisak külső rögzítésü MM-216 típusú mikrofonjával, leváltva a feltételezhetően kényelmetlen viseletnek bizonyuló LA-5 (ЛА-5 (ларингофон)) típusú gégemikrofont.

További érdekesség még, hogy a Zs-5 sisakhoz hasonlóan a THL-5 sisakok eredeti színe szintén hófehér, ami kis magasságú helikopteres repülés során igen feltünő, és harci körülmények között hátrányos is, ezért a magyar alakulatoknál a legtöbb sisakot zöld színüre festették. A jelenleg gyártott THL-5 változatokon egyébként már orvosolták a hibát, ugyanis alváltozattól függően már gyárilag készül fehér, zöld, citromsárga és narancssárga színben is.

A THL-5 sisakok esetlegesen még előfordulhatnak egy-egy magyar katonai Mi-8-as helikopteren, azonban a jelenleg használatos amerikai Gentex SPH-4U az összes régebbi sisakot felváltotta a szállítóhelikoptereken.

A sisak a www.lhsn.hu weboldal tulajdonában van.

Szerző; Fotó: Balogh Ákos