MiG-23-ast avattak a IV. Repülős Baráti Találkozó résztvevői - Képgalériával

14 órakor a Pedagógus Müvelődési Házban rég nem látott tömeg gyült össze, hogy a 47. Pápa Harcászati Repülőezred emlékkiállítás megnyitóján a képekre tekintve együtt emlékezzen a nagy múltú és nagy repülőhagyományokkal rendelkező ezred egykori napjaira. Az ezredben szolgált repülőgépek akril, pasztell, és pirográf technikákkal készült képeit Váczi Lajos nyugállományú főtörzsőrmester készítette, meghívott alkotókként Vincze Ferenc nyugállományú főtörzsőrmester és Németh György főtörzsőrmester alkotásai is a falakra kerültek. A szép számban megjelent érdeklődők innen a Helyőrségi Tiszti Klubhoz mentek, ahol a hagyományoknak megfelelően koszorúkat helyeztek el, Az  Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület által, 2008-ban emelt gránit emléktáblánál.

A koszorúzáson Horváth Ferenc, a Honvéd Bajtársi Klub elnöke mondott beszédet:

„Az embernek fontos, hogy halála után is emlékezzenek rá, maradandó nyomot hagyjon maga után, ha máshol nem, legalább hozzátartozói, barátai és bajtársai emlékezetében. A halottak már kint vannak a tér-időből, nincsenek beszorítva a múlt és a jövő közé, a porszerü jelenbe, nem félnek, hogy vajon mi vár rájuk, nem sajnálkoznak a megtörtént dolgok megmásíthatatlanságán. Éppen ezért lehetséges olyan módon törődni velük, ahogy azt ők igénylik, és valóban megérdemlik” - mondta Horváth Ferenc, majd két repülőszerencsétlenséget idézett fel a közelmúltból.

A Honvéd Bajtársi Klub titkára kiemelte, ma emlékezni kell mindazokra, akik lehetővé tették a repülőgép vezetők számára a feladatok sikeres végrehajtását, azokra a bajtársakra, repülőgép-müszakiakra, földi kiszolgálókra, akik ma már nem lehetnek velünk, emellett emlékezni kell a 47. Pápa Harcászati Repülőezredre is.

„Ez a katonai szervezet ötven éven át munkát, megélhetést, boldogságot, örömet és szomorúságot adott nekünk ebben a városban. Mindnyájunkban ezen emlékek élnek a munkatársainkról, a repülésekről és a mindennapokról. Egy közös emlék azonban meghatározó maradt mindenki életében, ez a búcsúrepülés. Amikor a beton fölött végig repült a 16 darab MiG-21-es repülőgép, abban erő, becsület és tisztesség volt” - fogalmazott a titkár.

A koszorúzást követően a találkozó résztvevői a bázisrepülőtérre utaztak, ahol a 08-as oldalszámú MiG-23 repülőgép avatóceremóniáján vettek részt.

Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület és a Pápai Honvéd Bajtársi Klub nevében Simon Róbert Sándor, az egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket:

"A mai találkozón megemlékezünk a tíz éve megszüntetett Repülőezredünkről és a 15 éve utoljára felszállt, MiG 23-as repülőgépeinkről. A 16 repülőgép 1979 és 1996 között, 35206 felszállással, 22079 óra 21 percet töltött a levegőben. Az üzemeltetés során elvesztettünk öt repülőgép vezetőt és repülőgépet. A 23-as családból nem hivatalosan, a mellettem álló gép állt le először. Miután megkapta a 01-es hajtómüvét, kétszer próbálta berepülni Cseporán Mihály, de mindkétszer magas volt a gázhő, az utánégető üzemmódon. A harmadik berepülés, ami egyben a gép utolsó felszállása is volt, 1995. február 23-án került végrehajtásra. A repülőgép-vezetőfülkében ekkor is Cseporán Mihály ezredes ült, a gépet Magasdi György főtörzsőrmester, a gép első számú mechanikusa engedte el az utolsó útra. Leszállás után ez áll a formulárban: teljesített 2197 fel és leszállást, ez alatt 1462 óra 12 percet repült."

Július 2-a a magyar repülőmüszakiak napja. A Magyar Légierő indulója után Sáfár Albert ezredes köszöntötte a repülőmüszakiakat és a rendezvény résztvevőit:

„A repülőmüszakiak azok az emberek, akik alánk tolták a gépeket, akkor, amikor ez az ezred még müködött. Akkor, amikor repültünk, nem is gondoltunk arra, hogy azok a kerozinszagú müszakiak, akik ott sürgölődnek-forgolódnak a gépek mellett, milyen szeretettel, odaadással, hozzáértéssel és hüséggel kezelik azt a technikát, amit a haza adott nekik, amivel mi repültünk. Azok az emberek, akik a piros vonalon éveket, sőt évtizedeket húztak le, a féltő gondoskodást, amit a gépek iránt éreztek, átadták nekünk is” - ezekkel a gondolatokkal köszönte meg a repülőmüszakiak munkáját a rendezvény fővédnöke, egykori pilóta.

2001. június 30. - Ez az a dátum, amit senki sem fog elfelejteni, hiszen ekkor szünt meg a 47. Pápa Harcászati Repülőezred!

2000. augusztus 24-én 16 gép emelkedett a levegőbe és egy gigantikus 3×5-ös köteléket alkotva többször is áthúztak a repülőtér felett. Domonkos Miklós akkor még törzsfőnökként könnyeivel küszködve azt mondta, tudja, amikor a parancsnoka leszáll és engedélyt kér a zászló levonására, egy kicsit meghal a Magyar Légierő. Tegnapi beszédében a bázisrepülőtér parancsnoka kiemelte, nem kell temetni a 47-est:

„Azért nem kell siratni, mert vannak olyan emberek, akik próbálják ébren tartani a lángot, az emléket. Amikor Simon Róbert Sándor megkeresett engem, szkeptikus voltam, hiszen vannak nekünk repülőgépeink, amelyeket fel lehetne állítani, de a mostani gazdasági helyzetben nem egyszerü ezt megoldani. Ezért szeretnék köszönetet mondani nekik, hogy volt bátorságuk, tehetségük, kapcsolatuk és kitartásuk abba belefogni, hogy ezt a repülőgépet újjá varázsolják” - fogalmazott az ezredes.

Domonkos Miklós úgy véli, minden értéket, amivel ma a Bázisreptér rendelkezik és képvisel, a 47. Pápa Harcászati Repülőezredtől kapta örökségül.

„A szakértelmet, a kitartást, azt, hogy soha nem kell feladni a reményeinket, az álmainkat és azt, hogy ha nagyon sokat teszünk valamiért, azt el tudjuk érni, mind a 47-estől kaptuk örökül” - fogalmazott a bázisparancsnok.

A lepel lehúzása előtt Varga Imre, a 23-as hajózó század egykori parancsnoka vidám történeteket felelevenítve emlékezett a MiG-23-as típusra.

Amikor a 47. Pápa Harcászati Repülőezred végleg megszünt, hatalmas ürt hagyott maga után a magyar katonai repülésben. Ezt minden jelenlévő egyszerre érezhette, amikor Cseporán Mihály és Magasdi György együtt leplezték le a 08-as oldalszámú MiG-23 repülőgépet. A gép mellett emléktábla hirdeti a típus repülőgép-vezetőit és egyben emlékezik az elhunyt kollégákra is. Az Emléktáblát Soproniné Szabó Éva, Soproni Krisztina, ifj. Mizsei Mihály, Mizsei Dávid, Katovics István és Katovics Istvánné avatták fel. Ezután Gosztola István szavalta el Baradács Anett gyönyörü költeményét:

Repülünk, repülünk....

Repülünk, repülünk túl a felhők felett,Repülünk, mi nem kímélve a saját életet.Nem köszöni nékünk senki sem a halált,Csak szolgáld ingyen, Te pilóta a hazád!

Ha elszállsz tova, itt nem repkedsz,Az ég és a föld között, úgyis mindent elfeledsz.Feleded a veszélyt, a nehézségeket,S csak nézed, nézed közelről a kék eget.

De boldogan teszed, mert életed a lég,S szíved megdobban, ha befogad az ég.Rövid, 17 évet adtak 23-asainknak,Nem játéknak tekintettük, hanem hivatásunknak!

Ti, akik éjjel-nappal szolgáltatok,Örökké emlékezni fogunk majd Rátok.Mi nem feledünk bennetek drága barátok,Mert Ti, a Hazáért, az Éltetek áldoztátok!

A repülőgép a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdona. Körülbelül egy hónapja kezdődtek rajta a rekonstrukciós munkálatok. A festők, Pach József, Babják Norbert, Kuli Sándor, Böröczki Miklós, Kovács Endre és Vida Zsolt előbb lecsiszolták, majd egy alapozó festés után, újra eredeti színét adták a gépnek a fedőfestés során. Balogh Imre vezérőrnagy, Bordás Botond alezredes és Vetró Róbert főtörzsőrmester az új gumik beszerzésében segédkeztek, Szakács Zoltán és Barka Tamás pedig hihetetlen teljesítményként 15 év után újra müködőképessé tették a kabintető levegőrendszerét. A 08-as oldalszámú MiG 23-as tegnaptól a Magyar Honvédség Pápa bázisrepülőtéren kiállított többi repülőgéptársa mellett hirdeti a bázis nagyon is aktuális jelmondatát, amit Siklósi Zoltán fogalmazott meg: „Az ég a bátrakat szereti”!

Fő támogatóink:

- fővédnök: Sáfár Albert,

Csillag László, Pintér József, Király József, Dési János, Magasdi György és az NFTC-n lévő hajózók. De természetesen mindenkinek köszönjük az anyagi, tárgyi és a két kezi segítséget!