A 08-as „kajla” feltámadása

A változtatható szárnynyilazású szovjet vadászgépek 1979-ben érkeztek a Magyar Néphadsereg pápai repülőterére. A pilóták gyorsan megszerették a MiG-21-eshez képest jobb paraméterekkel rendelkező - hamar megkapta a becenevét is - „Kajlát”. Az akkori „vadászgép dizájnnak” megfelelően a 23-asok teflonszürkék voltak, erre került fel a Varsói Szerződésben nekünk kiosztott vörös csillag - fehér kör - zöld kör felségjel.

A típus hazai pályafutását a sok sikeres elfogás, éleslövészet mellett néhány tragédia is beárnyékolta. Két pilóta – Störk József és Cseporán Mihály - életét a katapultülés megmentette, de Bakó Ferenc, Reinhardt Róbert, Soproni Károly, Mizsei Mihály és Katovics Balázs már csak az égi kötelék tagjaként szemlélhette, hogy az egykori bajtársak és az utódok egy különlegesen becsomagolt szerkezet köré gyülnek július első szombatján, a pápai repülőtéren.

Az avatásra váró „müalkotás” 1979. szeptember harmadikán landolt először Pápán, október 11-én fejezték be a berepülését, hogy az 1. század – majd évekkel később Sámán század – repülőgépeként szolgáljon éjjel és nappal. 2195 felszállás, azaz 1461 óra és 13 perc repülés után 1995 februárjában hunytak ki utoljára a leállított hajtómü lángjai. Következett a veterán korszak, melyből a repülő-müszakiak összefogása 16 év után ébresztette fel.

Festése akkor már a bulgáriai nagyjavításokat követő „magyaros” terepszín volt, amelyet a 16 év „csillaggarázs” kellően megkoptatott. Szorgos és szakértő kezek varázsolták vissza fiatalos külsejét, ismét csillogtak a rakétaindító sínek és a Pitot-cső.

A „feltámadásra” több száz egykori pilóta és müszaki katona gyült össze, hogy régi fényében láthassa az egykori harcostársat. Simon Róbert és az ÉG KATONÁI csapata méltó ünnepséget szervezett a 08-asnak.

A hivatalos köszöntők – Sáfár Albert ezredes az MH Összhaderőnemi Parancsnokság hadmüveleti főnöke, Varga Imre, egykori századparancsnok és Domonkos Miklós ezredes, a bázis parancsnoka szavai – után Szolyák Sándor őrnagy, a müszaki század egykori parancsnoka adott engedélyt a gondos női kezek által vart takaró leemelésére. És ahogy régi fényében kibukkant a 23-as karcsú törzse a lepel alól, mint a szobrok avatásánál szokás felcsattant a taps! A hangszórókból régen hallott parancsszavak, engedélykérések, a felpörgő turbina semmihez sem hasonlítható hangja festette alá a ceremóniát.

A meglepetés ezután következett! Az utolsó felszállás két főszereplője újra átélhette 1995. február 23-át. Magasdi György – akkor főtörzsőrmester – ellenőrizte a gép szerkezeti elemeit, és jelentette Szolyák őrnagynak, hogy a 08-as repülésre kész! A müszaki század parancsnoka Cseporán Mihály alezredessel aláírta a gép repülési naplóját, és a pilóta elindult a kabinba. De ezúttal már elmaradt a szokásos bekötözés és rendszerellenőrzés, mindössze Csepi sisakja és egy koszorú került elő az ülésből, melyet a két egykori főszereplő az orrfutóhoz helyezett.

A régi bajtársak sok anekdotával színesített múltidézése után az esemény résztvevői megtekinthették a bázis mostani büszkeségeit a C-17-eseket. Majd az ÉG KATONÁINAK immár negyedik pápai találkozója közös vacsorával ért véget.

Galéria: A 08-as „kajla” feltámadása

aaaa dddddd