Repülő múlt II. - Történet az ellenséges légvédelmi eszközök ellentevékenységére irányuló manőverek begyakorlásáról

Újabb vendégünk Gaál Csaba „Csóka” Mi-24-es helikoptervezető volt, aki pályafutása alatt több mint 2100 repült órát gyüjtött össze az MH. 87. Bakony Harcihelikopter Ezrednél. Több történetet is megismerhettünk beszélgetésünk alatt, de most egyelőre csak a mai nevén terepkövetéses repülésnek nevezett gyakorlatról szól riportunk, mert mint ahogy fogalmaz Csaba: „Imádtuk ezeket az úgynevezett manőverező útvonalrepüléseket, hivatalos nevén az ellenséges légvédelmi eszközök ellentevékenységére irányuló manőverek begyakorlását, mert ilyenkor 15 méteres alsó magasságon lehetett rodeózni…”Megtudtuk Csókától, hogy az ilyen jellegü repülések előtt, hogy teljesen hivatalos legyen a dolog az útvonalak bizonyos manőverszakaszait ki kellett jelölni a térképen. Azokon a részeken ahol elvileg az alsó magasságon lehetett repülni, szigorúan fel kellett tüntetni az akadályokat és emelkedési terepszakaszokat.

„Nem mintha a térképet valaki is nézte volna, szerintem az elöljáróknak volt, hogy védjék magukat, hogy probléma esetén minden dokumentáció rendben legyen.” – mosolyog Csaba.„Na, szóval egy ilyen alkalommal a Kisalföldön, Győr környékén - amerre mi amúgy elég ritkán repültünk annak idején - játszódott a következő eset…” – kezdődik a történet.Csaba operátora becenevén „Izsef” volt, aki később leszerelt, de ez a közös esemény mély nyomot hagyott pilótánkban, észrevettek egy kisebb csapatot, akik valószínüleg, a folyamatos hajolgatásukból ítélve, gombát szedtek. „Egy manőver útvonalba mi azt hittük, hogy katonák… Hogy megállapítsuk, kik azok és mivel kézi lőfegyver torkolattüzeket nem láttunk, így átrobogtunk fölöttük, az azonosítás érdekében. Hát többen „HARCHOZ!!” kapták magukat és lefeküdtek, de egy valaki NEM! ÁÁ, nem ez nem lehet igaz! Második azonosítás. Akkor se feküdt le. Komolyan mondom nem volt tíz méter, hogy átmentünk fölötte. Mondtam magamba, hogy ilyen ember nincs, akinek ennyire stabil az idegpályája.” – meséli Csóka teljes beleéléssel.

Ezt már csak nem lehetett annyiban hagyni, így Csaba kijelentette „Izsefnek” hogy most akkor jól figyeljen.  Errefel:„Úgy elmentünk mellette képzeld el, hogy én ijedtem meg! Oldalra kikerültük, utána meg az „Izsef” majdnem bepösilt de egész végig az úton. Hogyha oldalra nem kerülünk, akkor - „Izsef” fogalmazott így nem én - akkor felakasztottuk volna a géppuskacsőre.” – mondja Csabi a mai napig enyhe rémülettel szavaiban.Végül megtudtuk Csókától, hogy mi volt az oka „Izsef” problémájának (a bepösilésnek). Ő látta az illetőt és magából a ruhából meg a fejkendő színéből, sőt lehet még a kezén lévő ráncokat is látta, kiderült, hogy egy idős néni volt a „bátor katona”…„Valószínüleg hogy ez a néni süket lehetett… Úgyhogy szégyellem magam azóta is, és elnézést kérek tőle, hogyha a gyomra megremegett a forgósárny széltől meg a ropogástól, de mi ezt akkor nem tudtuk...” – Mondja Csaba.Ebbe a részbe ennyi fért bele a múltidézésből, azonban a következő alkalommal Csaba 1988. augusztus 20-i emlékeit olvashatjátok a Repülő Múlt címü időszakos visszaemlékezés sorozatunkban.