Érdekes balesetek III.

A helikopterek aerodinamikája is gyakorlatilag ezt az elvet követi, csak itt a szárnyat mozgatjuk-forgatjuk a levegőhöz képest. A szárny forgatásáért a gázturbinás hajtómüvek, vagy belsőégésü motorok a felelősek.

Kézenfekvő a kérdés, hogy mi történik, ha ezen hajtómüvek egyike, vagy mindkettő (általában kettő van belőlük) leáll?

A helikopter menthetetlenül lezuhan? Ha egy hajtómü áll le, akkor a repülési üzemmódtól függően általában lehetőség van a továbbrepülésre, majd biztonságos leszállóhelyet találva a leszállásra, hacsak a hajtómü leállás nem a fel- vagy leszállás fázisában következett be. Ilyenkor az egyik hajtómü nem képes a levegőben tartani a helikoptert, és az irányíthatóan, de biztosan a földhöz csapódik, amit általában nem követ géptörés. Persze vannak olyan nagyteljesítményü helikopterek is, melyek képesek függeni egy hajtómüvel is.

Ha mindkét hajtómü leáll, akkor is esély van a tökéletes leszállásra. A forgószárny normál repülési üzemmódokon a felülről szívott levegőt dobja át lefelé, ezzel hozva létre a felhajtóerőt. Ha mindkét hajtómü leáll, megfordul az áramlás a forgószárnyon: a levegő alulról felfelé áramlik, ezáltal forgatva a forgószárnyat is. Ezt a mozgási energiát a helyzeti energiánkból nyerjük, vagyis ilyenkor a helikopter rendesen süllyed, típustól és előrehaladó sebességtől függően 8-30 métert másodpercenként!

Ezt a jelenséget nevezzük önforgási üzemmódnak, nemzetközi szóval autorotációnak.

Hogyan szállhatunk le ilyen süllyedési sebességgel biztonságosan, géptörés nélkül? A forgószárnynak és az azt forgató fogaskerékrendszernek (reduktor) a tömegéből adódóan komoly tehetetlensége-lendülete van. Ezt a lendületet használjuk ki a földet érés előtt a süllyedési sebesség lecsökkentésére: a közös állásszög maximumig növelésével a leszállás előtti pillanatokban a süllyedési sebesség drasztikusan lecsökken a forgószárny fordulatszámának rovására. Erre a manőverre azonban csak egyszer van lehetőségünk a süllyedés során; mind a túl korai, mind a túl késői felvétel végzetes lehet.

A felvételen látható Sea King pilótái is egy hajtómüvel próbáltak leszállni, és valamilyen oknál fogva nagyon elkéstek a gép felvételével, a közös állásszög növelésével. A földet érés – vagy inkább becsapódás – annyira intenzív volt, hogy a fellépő hatalmas túlterhelés leszakította a helikopter farkát, az egyszerüen letört. A faroklégcsavar kiesésével megszünt a forgószárny reaktív nyomatékát egyensúlyban tartó nyomaték; a helikopter intenzíven bepördült jobbra, majd felborult.

A helikopterpilóták rémálma a faroklégcsavar elvesztése; csak a legritkább esetben nem vezet katasztrófához. A faroklégcsavar sérülékeny, rengeteg dologba beleakadhat földközeli függéskor, vagy terhek beemelésekor. A legtöbb végzetes baleset helikopterekkel a faroklégcsavar valamilyen hibájából történt.