Kard és mentőöv

Mint semleges állam Finnország igyekezett jó kapcsolatokat ápolni keleti szomszédjával, a Szovjetunióval. Ennek részeként haderejét részben szovjet katonai felszereléssel látták el, ezen belül 1961-től állítottak rendszerbe helikoptereket. Első forgószárnyasuk a lengyel gyártású Swidnik SM-1-es volt, amely a Mi-1-es licenc alapján készült változata. Ugyancsak rendszeresítették a jóval nagyobb Mi-4-est, majd 1973-tól a Mi-8-ast, utóbbiból összesen 11 példányt. A helikopterek eredetileg a légierő (Ilmavoimat) állományába tartoztak, de 1997. január 1-jétől átkerültek a hadsereg (Maavoimat) fennhatósága alá.

Utti Jaager RegimentA Mi-8-asok mellett üzemelő Hughes 550D és MD-500E helikopterek is részét képezik a forgószárnyas zászlóaljnak, amely Helsinkitől északkeletre található. A jogelődjük egy második világháborús távolfelderítő egység volt, ennek hagyományait követi az alakulat állománya. A zászlóalj szorosan együttmüködik a különleges erők kiképző központjával, a köznyelvben kommandósoknak is nevezett katonák egyik legfőbb szállítóeszköze a helikopter.

Vegyes flottaFutárfeladatra és alapkiképzésre a 3. helikopter-csoport (Helikopterikomppannia) hét Hughes  H-500D és MD-500E gépet használ. A növendékek 200 órányi repülést követően kerülhetnek a Mi-8-asra, vagy 2008-tól az új NHI NH90TTH típusra. Az alapkiképzés nagyon alapos, ennek már része az NVG, vagyis az éjjellátók alkalmazásának elsajátítása és a harci taktikai eljárások begyakorlása is. A régi Hughes gépek megbízhatóságuk és könnyü vezethetőségük miatt ideálisak kiképzésre, és mivel élettartamuk még sokára jár le, nem is tervezik cseréjüket a közeljövőben.A zászlóalj másik típusa a Mi-8-as, amely 1973 óta látja el a közepes szállítási feladatokat. Mára azonban már csak két példányuk maradt üzemben SAR (kutató-mentő), határjárőr és felderítő feladatkörben, ez azt is jelenti, hogy repült idejük egy részét a tenger felett töltik.  Ahogy az NH Industries NH90TTH rendszerbe állt, fokozatosan vette át az öreg orosz típus helyét.

Késedelmes rendszeresítésNégy skandináv állam, Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország 1996-ban közösen kezdte el a Nordic Standard Helicopter Programme (NSHP) végrehajtását. Egységes típussal akarták leváltani meglévő forgószárnyasaikat, ez természetesen részletes egyeztetést igényelt. 1999-ben négy típusra szükítették a megfelelőnek látszó helikoptereket, amelyek mindegyikét alapos tesztelésnek vetették alá. A megrendelésért folytatott küzdelemben részt vett az Eurocopter az AS532-es Cougar, a Sikorsky S-92-es, az Agusta Westland EH101-es és az NH Industries NH90-es. A döntés nehéz volt.  Mindegyik ország speciális igényeinek meg kellett felelni, a kutató-mentő, szállító feladatok alapvetőek, emellett azonban elvárás volt  tengeri járőr és tengeralattjáró-elhárító funkció is. Mindezen túl még tüzoltásra, és külföldi humanitárius akciók végrehajtására is alkalmasnak kellett lenni, mindezt tábori körülmények között, üzemeltetési háttér nélkül.

A résztvevők nem is tudtak megegyezni, ezért 2001-ben Dánia kilépett a programból, mivel ők az EH101-est preferálták. A többi három ország viszont megegyezett a kisebb méretü NH90-es beszerzéséről. Norvégia 14 NFH (NATO Frigate Helicopter) hajófedélzeti változatot, Svédország 13 TTT (Tactical Troop Trans­port) és 5 HCV (High Cabin Ver­sion) altípust rendelt. Ezek nevükhöz híven a tehertér belső magasságát tekintve különböztek, az alapváltozatnál ez 1,58, a HCV esetében pedig 1,82 méter.

A finnek 20 TTH változatot kívántak beszerezni, az utóbbi tételre 350 millió eurót különítettek el. A svéd és finn gépek legyártásának jogát a Halliban lévő finn repülőgépgyár nyerte el.A Mi-8-asokat eredetileg 2007 végéig selejtezni akarták, mivel az NH90-esek rendszerbe állítása 2004-ben kezdődött volna. A fejlesztés, a hatósági engedélyek megszerzése és a gyártási program megszervezése azonban súlyos késést szenvedett, ezért az orosz helikoptereket továbbra is üzemben kellett tartani. A gyorsabb rendszeresítés érdekében a finnek belementek abba, hogy az első NH90-esek csak részleges képességekkel álljanak szolgálatba, és később kapják meg a még hiányzó rendszereket, szoftvereket. Így aztán 2008 márciusától megérkezhetett az első öt IOC (Initial Operational Configuration) verziójú helikopter. Ebben az állapotukban a gépek alkalmasak voltak kiképzési repülésekre és a földi müszaki állomány gyakoroltatására. A következő négy példány már az IOC+ konfigurációban állt üzembe, de még mindig csak részleges kapacitással, a FOC (Full Operational Configuration) teljes képességet fokozatosan kapják meg, így a gépek már alkalmassá válnak a kutató-mentő, MEDEVAC és az alap szállítási feladatok végrehajtására. Később kapják meg a javított FDS (Failure Diagnostic System) rendszert, amely a müszaki meghibásodások elektronikus felderítését teszi lehetővé, ezenkívül ugyancsak csúszott az ejtőernyős ugratás képessége, a hajtómüvek porkiválasztója, a kabin és tehertér kevlárpáncélozása stb.

A tizedik géptől kezdve már mind FOC konfigurációt kap, ennek része a TETRA rádiórendszer, amelynek jellemzője, hogy az összes állami szervezettel, tehát nemcsak  a hadsereg többi egységével, hanem a rendőrséggel, a mentőszolgálatokkal, katasztrófavédelemmel is azonnali kapcsolatot teremthet. A helikopterek késve kapják meg a Honeywell Primus 701A időjárásradart és a MilOWS tereptárgyakra figyelmeztető rendszert, a Seelx Galileo FLIR sisakba integrált infravörös éjjellátó berendezést, a Thales besugárzásjelzőt, az EADS AN/AAR-60-as rakétaérzékelőt, az MBDA Saphir-M infracsapda- és dipólszórót, a hajtómüvek fúvócsövére szerelhető hütőt, és a sort még lehetne folytatni. Az első hiányos felszereltségü gépek 2012-re kaják meg a teljes FOC konfigurációt.

Intenzív kiképzésAz első gép érkezését követően azonnal megkezdődött a lemaradás behozása, a szokottnál sürübb repülésekkel. Mivel a SAR feladat a leginkább fontos, egy ilyen célú gyakorlaton szinte azonnal részt vett az első gép, amelynek közben ellenőrizték a paramétereit, repülési jellemzőit. Sor került a tengeri mentések gyakorlására is, mentőcsónakokból csörlővel emelték fedélzetre a katonákat nemcsak jó látási viszonyok, hanem bonyolult időjárás mellett is. Az első tapasztalatok kedvezőek voltak, az NH90-es stabilan képes lebegni a kijelölt pont felett, a radar segítségével pedig nulla látás mellett is lehet mind­össze 45 méteres magasságban repülni. A SAR feladatra kitünően bevált a gép, ebben részes a 270 kg-os kapacitású csörlő is, amely a bajbajutottak fedélzetre emelésére szolgál.2008 folyamán 400 repült órát gyüjtöttek a kiképzés közben, ez hét pilóta között oszlott meg, rajtuk kívül 12 fő müszaki is megkaphatta a típusjogosítást. Egy évvel később már 15 pilóta repülhette a gépeket, az idén pedig már 23-an rendelkeznek a szükséges engedéllyel.

Nemzetközi együttmüködésA hidegháború utáni nemzetközi politikai helyzet alapvető változása érintette a semleges finneket is. Az ország ugyan nem lépett be a NATO-ba, de megfigyelőként részt vesz a szervezet munkájában, de nemcsak politikai, hanem katonai területen is. Finnország már 1994-től részese a békepartnerségi programnak, szerepet vállaltak Boszniában az Sfor/Ifor, majd Koszovóban a Kfor erőiben, 2003-tól pedig 120 fővel Afganisztánban is jelen van. Emiatt egyre fontosabb az interoperabilitás javítása, ennek a legjobb útja, ha az ország katonái részt vesznek a NATO különböző gyakorlatain.

2011. január 1-jétől a finnek 110 katonát delegálnak a gyors reagálású European Battle Groupba (EUBG), amely összesen 1500-2000 katonából áll majd és 30-120 napon keresztül függetlenül müködhet az érdekszféra határain belül bárhol. Feladatuk konfliktusmegelőzés, evakuálás, humanitárius segítségnyújtás stb. Szükség esetén ez az erő tíz napon belül bevethető. Egyelőre a NATO-tagállamok helikopterei szállítják majd a finn katonákat, természetesen a cél az, hogy a saját forgószárnyasok is bevethetők legyenek az EUBG keretében. Az erre történő felkészülés már folyik, az NH90-esekkel először a többi skandináv üzemeltetővel együtt végeztek közös gyakorlatokat, amit már kiterjesztettek Németországra is.

Van mire büszkének lenni1961 óta a finn forgószárnyasok már több mint százezer órát repültek. Ebből 35 ezerrel részesülnek az 1975-től alkalmazott Hughes 500D és MD-500-as típusok, a Mi-8-asok pedig 36 ezerrel, mégpedig halálos kimenetelü repesemény nélkül. A tradíció remélhetőleg folytatódik, 2012-től már csak hét amerikai könnyü helikopter és 20 NH90-es repül majd. További csúszások talán már nem lesznek, a fő figyelmet ezután az új típus logisztikai hátterének megfelelő szintü biztosítása kapja.

Good bye Mi-8Miután kilencre nőtt az NH90-esek mennyisége, minden feladatot átvehettek a Mi-8-asoktól. Az új helikopterek 30 perces készültséget adnak SAR és MEDEVAC célra az ország teljes területén és a környező tenger felett. A dolguk könnyebbé vált, mivel az új gépek hatótávolsága jelentősen felülmúlja a Mi-8-asét, amelynek egy-egy hosszabb feladat során le kellett szállnia tankolni. Ez különösen vonatkozott a messzi északon, a sarkkörön túli területekre. Az NH90-es akár 3 óra 45 percet is repülhet egy feltöltéssel, azonban a Mi-8-asnak is volt előnye, például az, hogy nagyobb mérete ellenére kisebb rotorszelet keltett. Az orosz helikopter így alacsonyabban is lebeghetett még rossz látás mellett is, mivel az orrában beépítették a Bendix RDR1400C típusú radart.

A két utolsó gépben (a HS-13-as és HS-11-es) már csak 8-9 órányi repült idő maradt az 1500 órás nagyjavításig, amit már nem érdemes végrehajtani. Noha a naptári üzemidejük még néhány évig kihúzná, a döntés végleges, a típust kivonják a szolgálatból, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem repülnek többet. Ha lesz rá igény, akkor a javítást követően vagy az ENSZ vagy az EU keretében hasznosíthatják az öreg helikoptereket. Az is lehetséges, hogy valamelyik múzeum kapja meg a Mi-8-asokat, bár a helikopter-zászlóalj pilótája, Janne Sallila szerint ő igazából az állóhelyeken egymás mellett szeretné látni a jövőt jelképező NH90-eseket és megbízható öreg barátját.

Martin Scharenborg és Ramon Wenink