Sokakat megviccelt a vitorlázó idő

Fehér színü, „NFTC” feliratú pólóba és baseballsapkába öltözött fiatalok ülnek a szolnok-szandaszőlősi sportrepülőtér egyik hangárjának ajtajában. Ide még nem tüz be a nap, és mintha a levegő is kicsit jobban mozogna az árnyékban. Délelőtt fél kilenc van, a három repülőgép már startra kész, a felszállás előtti, kötelező ellenőrzéseket a két FALKE motoros vitorlázón és a szürke színü ZLIN–43-ason is elvégezték. A repülés vezetője neveket sorol, a „movitokban” ketten, a ZLIN-ben pedig hárman emelkedhetnek néhány perc múlva a magasba.

A beszállást és a hevederek bekötését az oktatók mindenkinél személyesen ellenőrzik, a légcsavarok csak ezután düböröghetnek fel. Aztán a három gép lassan a füves felszállópálya végébe gurul. Még a több száz méteres távolságból is jól hallatszik, amikor a pilóták gázt adnak, néhány pillanat múlva pedig már az eget hasítják.

– Megviccelte a fiatalokat ez a jó idő – mondja Kaszab László, az egyik oktató –, hiszen az első nap délutánján igazi „vitorlázó idő” volt. Viszonylag nagy, három-négy méteres emelésü termikek keresztezték az utunkat, amelyeket már megérez az ember gyomra, főleg, ha először repül. A táborlakók közül többen is a hányingerrel küszködtek, de szerencsére nem történt komolyabb baj.

A ma már nyugállományú katonatiszttel beszélgetve megtudom, hogy évek óta rendszeres vendége az MH Összhaderőnemi Parancsnokság és a HM Zrínyi Nonprofit Kft. által közösen megrendezett Pályára Irányító Repülőtáboroknak. A szolnoki Honvéd Sportrepülő Egyesület tagjaként egyike annak az öt, több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező oktatónak, akik ezen a héten a három géppel repültetik a táborlakó hölgyeket és srácokat. Mint meséli: igazán szép feladat megismertetni a repülés alapjait és szépségét a fiatalokkal, akikből talán a jövő vadászpilótái, illetve helikopter-vezetői lesznek.

Hamar letelik a repülésre előírt fél óra, a három gép, egymást követve ér földet, a hajtómüveket csak addig kapcsolják ki, míg az oktatók és a táborlakók helyet cserélnek, aztán máris kezdődik a következő „kör”. Kis túlzással, minden másodpercet igyekszenek kihasználni, s a levegőben tölteni. Ezen a napon ugyanis csak délelőtt repülhetnek, a délutáni program Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison folytatódik. Itt megismerkednek az alakulattal, a rendszerben lévő vadászrepülőgépekkel, ellátogatnak a csapatmúzeumba, illetve az MH Légijármü Javítóüzembe is.

A nap fénypontja azonban kétségtelen a kora esti órákra szervezett repülés lesz. A tervek szerint ugyanis a levegőbe emelkednek egy AN–26-os szállító-repülőgéppel is, amelynek személyzete útvonalrepülés-kiképzést hajt végre. Azaz a táborlakók Kecskemétről az „Ancsával” érkeznek vissza Szolnokra. Érthető, hogy a tizenöt fiatal körében már most nagy várakozás előzi meg a délutáni programot, sokan még csak nem is láttak élőben AN–26-ost, néhány óra pedig repülhetnek is a „hatalmas kávédarálóval”…

Miért jelentkeztél a táborba? – tesszük fel a kérdést a Budapestről érkezett Martinkó Zsófiának. A Corvinus Egyetem második évfolyamát júliusban befejezett, politológia szakos hallgató elárulja: egyik barátja tavaly volt táborlakó, ő mesélt arról, hogy milyen szuper az itteni program. Ezek után döntötte el, hogy idén neki is Szolnokon a helye. Az interneten jelentkezett a táborra, ám sokáig úgy tünt, hogy nem lesz szerencséje, mivel egy-egy helyre négyen-öten is szerettek volna bekerülni. Aztán szinte az utolsó előtti pillanatban kiderült: a negyedik turnusban mégis részt vehet a szolnoki táborban.

– Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy utazhatok. Eddig még csak utasszállító repülőgépen repültem, kisgépen nem. Nagyon kíváncsi voltam arra, milyen lehet ilyen gépekkel a levegőbe emelkedni – mesélni az ifjú hölgy, akitől megtudjuk azt is, hogy egy kicsit rosszul lett, amikor első alkalommal repült a ZLIN-nel. A gép ugyanis sokat „hullámvasútozott”, amitől egy picit felkavarodott a gyomra. Szerencsére a következő felszálláskor – ekkor már egy FALKE-val emelkedett a magasba – már nem volt ilyen problémája.

Zsófi azt sem tagadja, hogy megfordult a fejében: vadászpilóta lesz, hiszen nagyon tetszik neki a katonai környezet, és a „repülős hangulat” is, amit az elmúlt napokban tapasztalt. Persze kivárja a tábor végét, s csak akkor dönti el véglegesen, hogy jelentkezik-e az NFTC-programra.

– Nekem szerencsére jól bírta a gyomrom a termikeket, sőt kifejezetten élveztem a „döcögős” repülést – árulja el Serfőző Péter. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban idén érettségizett fiatalember a Repülőfelkészítési Osztály honlapján olvasott a lehetőségről, s szinte azonnal döntött, hogy ő is beadja a jelentkezését. Szerencsére bekerült a kiválasztottak közé.

Mint megtudjuk, még soha életében nem repült, így nagyon várta már az első felszállást, s nem is csalódott benne. Eddig már kipróbálhatta mindkét gépet, s nem tagadja, de a ZLIN sokkal jobban tetszik neki, mert „gyorsabb és jobban manőverezhető”.

Péter egyébként már jó néhány éve tudatosan készül a katonai pályára. Nem véletlen, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem katonai vezetői szakán szeretne továbbtanulni. Bár, még néhány nap hátravan a felsőoktatási ponthatárok nyilvánosságra hozataláig, nagyon bízik benne, hogy szeptembertől Budapesten lesz egyetemista. Emellett persze a katonai repülés is érdekli, éppen ezért adja majd be a jelentkezését a tábor végén az NFTC-képzésre.

Míg beszélgetünk, ismét felszállnak a gépek, úgy tünik, hogy egy „kör” még belefér a délelőttbe. Aztán, a kecskeméti kirándulást követően, holnap egész napos repülés vár a táborlakókra. Mielőtt pedig hazaindulnának, még a szolnoki katonai bázissal is megismerkednek a lányok és a fiúk. Sokan mondják: gyorsan eltelik az öt nap, „kétszer ennyi is kevés lenne”. Éppen emiatt vannak, akik már most fogadkoznak: ha jövőre lesz repülőtábor, ők ismét szeretnének részt venni rajta.