Repülőtábor leendő vadászpilótáknak

Gyenge szellő lengeti meg a szandaszőlősi sportrepülőtér felszállópályája mellé felállított, piros-fehér színü szélzsákot. A szikrázó napsütésben éppen a szolnoki Honvéd Sportrepülő Egyesület szürkére festett ZLIN–43-as típusú kisrepülőgépe készülődik a felszállásra. Amint megkapja az engedélyt, a motor felpörög, és a négyszemélyes gép néhány másodperc múlva már a levegőben is van. A repülőben tapasztalt oktatóval utazó három fiatal az elkövetkező fél órában a várost és a környékét ismerheti meg madártávlatból.

– Ezen a héten már a harmadik turnusához érkezett a pályára irányító repülőtábor – mondja Szakács Dávid táborvezető. Ő az, aki eddig minden táborban részt vett. Kezdetben táborlakóként, majd a táborozók ügyes-bajos dolgaiért felelős kísérőként, idén pedig felkérték a táborvezetői beosztás ellátása. Örömmel vállalta, így ő lett a felelős a repülés előkészítéséért, és megszervezéséért, sőt a kecskeméti és a szolnoki alakulatok illetékeseivel is ő tartja a kapcsolatot.

Mint elárulja: az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Repülőfelkészítési Osztálya (RFO), és a HM Zrínyi Nonprofit Kft. szervezésében, 2002 óta minden nyáron megrendezett pályára irányító repülőtáborra idén is azokat a fiatal hölgyeket és urakat várták, akik kedvet éreznek a repüléshez, s esetleg az is megfordult már a fejükben, hogy a Magyar Honvédség vadászpilótái, helikoptervezetői lesznek.

A tábor célja ugyanis az, hogy a Magyar Honvédség kanadai repülőgép-vezető képző programjára, az NFTC-re (NATO Flying Training in Canada) toborozzon jelentkezőket. Ennek érdekében, az elmúlt nyolc esztendőben minden nyáron, több turnusban ismertették meg az érdeklődő fiatalokkal a repülés alapjait – mindezt már Nagy István ezredestől, az RFO parancsnokától tudom meg, aki elmondja azt is, hogy az elmúlt esztendőkben többen is jelentkeztek a repülőtáborból a képzésre.

Az elmúlt években húsz-húsz, idén azonban már csak turnusonként tizenöt fiatal kapott lehetőséget arra, hogy az egy hetes, bentlakásos táborban részt vehessen. Mint mindig, idén is nagy volt a túljelentkezés, a szervezőknek nehéz feladatot jelentett a választás. Ezúttal elsősorban a 18–21 éves korosztályból jelentkezők kaptak lehetőséget a részvételre. Mindennek az az oka – tájékoztat Nagy ezredes –, hogy az NFTC idén induló képzésére már „minden hely elkelt”, a mostani pályára irányító repülőtáborban már a 2011-es kurzusra próbálnak jelentkezőket találni.

Mint minden esztendőben, idén is a szolnoki Honvéd Sportrepülő Egyesület biztosítja a repülőgépeket a pályára irányító repülőtáborra. Két FALKE típusú, motoros vitorlázóval és egy ZLIN–43-as, négyüléses kisrepülőgéppel repültetik a lányokat és a fiúkat. Az oktatók az egyesület több évtizedes tapasztalattal rendelkező, már nyugállományú, illetve még ma is aktív katonái. Valamennyien szabadidejükben, illetve szabadságuk terhére vállalták el a feladatot.

– Ezen a héten öten vagyunk, s az időjárástól függően arra törekszünk, hogy a táborlakók minél több időt tölthessenek a levegőben – mondja Varga Béla alezredes, a szolnoki helikopterbázison települő Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem repülő-sárkányhajtómü tanszékének főiskolai docense, miközben éppen felszállni készül az egyik FALKE-val. A mellette ülő srác arcán nem látszik az izgalom, mint elárulja: szerencsére már nem ez az első alkalom, amikor motoros vitorlázóval emelkedik a magasba, s nagyon élvezi a repülés minden egyes percét. Bízik benne, hogy a magasban találnak egy „használható termiket”, így kikapcsolhatják a motort, és hosszú ideig vitorlázhatnak, csendben figyelhetik az alattuk elsuhanó tájat.

Eközben a ZLIN is földet ér, s a hajtómü leállítása után előkészítik a tankolásra. A munkából természetesen a táborlakók is kiveszik a részüket. A technikai szünet azonban csak alig húsz percig tart, és a gép újra készen áll a repülésre. Ezúttal Pintér Sándor nyugállományú ezredes, a Honvéd Sportrepülő Egyesület elnöke köti be magát a pilótaülésbe, az éppen „soros” táborlakók pedig örülnek, hiszen nagy megtiszteltetés egy élő legendával repülni. „Sanyi bácsi” – ahogy az ezredest itt hívják – ugyanis nagyon sokak példaképe…

Amikor mindhárom gép a levegőbe emelkedik, van lehetőség a földön maradt táborlakókkal beszélgetni. A Veszprém melletti Felsőőrsről érkezett Csontó Dorottya elárulja, hogy édesapja ismerősének a fia tavaly már járt itt a táborba, s ő mesélt arról, hogy milyen jó a hangulat Szolnokon. A táborba jelentkezés ellen a szüleinek nem volt kifogása, már csak azért sem, mert apukája vadászpilóta volt Pápán és Kecskeméten, s kimondottan örült annak, hogy lánya is a repülés szerelmese lett.

– Néhány hete kaptam egy e-mailt, amelyben értesítettek, hogy elfogadták a jelentkezésemet, és részt vehetek a repülőtábor harmadik turnusában. Nagyon örültem neki, de megmondom őszintén, arra számítottam, hogy katonás rend vár rám Szolnokon. Ráadásul még a szüleim is beijesztettek, amikor azt mondták, hogy készüljek fel a korai kelésre és a reggeli tornára – árulja el vidáman a 18 éves ifjú hölgy, akit társai csak Dorkának hívnak.

Megtudom tőle azt is, hogy szerencsére a jóslatokból semmi nem jött be, „igazán jó buli a tábor”, sőt korán sem kell kelni és a torna is kimaradt a programból. Dorka elárulja: korábban még soha életében nem repült, így egy életre szóló élmény volt számára, amikor a tábor első napjának délutánján egy FALKE-val a levegőbe emelkedett. Ráadásul a pilótaülésben az a „Kaszab Laci bácsi” ült, aki annak idején édesapja osztálytársa volt a főiskolán. A géppel egyébként egészen 1500 méter magasig fel tudtak emelkedni, s onnan hosszú időn keresztül vitorláztak, míg földet nem értek.

Mivel Dorka szeptembertől még csak a tizenkettedik évfolyamot kezdi meg a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban, úgy véli, hogy van még „egy kevéske” ideje a pályaválasztáson gondolkodnia. Tervei között azonban szerepel a repülés is. Mint mondja: még az sem lehetetlen, hogy beadja a jelentkezését az NFTC-képzésre, aztán kis szerencsével akár ő lehet Magyarország első női vadászpilótája…

– Az egyik este felhívtam a szüleimet, s hosszan meséltem nekik az élményeimről. Mondtam, hogy Kecskeméten láttuk felszállni a Gripeneket, sőt egy AN–26-ossal is repültünk. Apukám nagyon büszke volt rám, és azt mondta nekem, hogy most már legalább tudom azt, hogy milyen is az az általa is sokat emlegetett kerozinszag – meséli nevetve Dorka.

A 24 éves Gál Gyula a Debreceni Egyetem végzős, müszaki menedzser szakos hallgatója. Mint mondja, ő már tavaly is itt volt Szolnokon, s nagyon tetszett neki az egy hetes program, így idén is megpályázta a jelentkezést. Egy kicsit meg is lepődött, amikor kiderült, hogy ismét szívesen látják.

– Tavaly az első turnusban voltam, amelyet szinte teljesen elmosott az eső, szinte alig tudtunk repülni. Idén eddig azonban nem lehet panasz időjárásra – említi Gyula, aki rettenetesen élvezte, amikor a Magyar Légierő egyik AN–26-osával repültek. Kecskemétről szálltak fel, majd Debrecen, Nyíregyháza és Békéscsaba érintésével jutottak vissza a szolnoki katonai repülőtérre. A legjobban pedig a Mi–24-es harci helikopterrel való repülést várja, hiszen ilyen típusú forgószárnyast eddig még nem látott élőben, viszont nagyon sokat olvasott már róla.

A Tiszafüred közelében található Nagyivánról érkezett fiatalember elárulja azt is, hogy már a tavalyi program után beadta jelentkezését az NFTC-programra. Sajnos eddig még nem jutott el az orvosi alkalmassági vizsgálatra, de nagyon bízik benne, hogy megfelel és néhány éven belül a Magyar Honvédség vadászpilótája, vagy éppen helikopter-vezetője lehet.

Egymás után ismét földet ér a három gép, a délelőtti repülés ezzel véget ért, a program ebéd után folytatódik. A fiatalok elárulják: szerencsére semmi gond nincsen a kajával. Hasonlóan „zsír” az összes, repülésen kívüli program is, például a kecskeméti és a szolnoki repülőbázisok megismerése, valamint az RFO-n lévő szimulátorokkal való repülés. Mindenki egyetért abban is, hogy bőven lesz miről mesélni az iskolakezdés után az osztálytársaknak.