Egy nehéz nap a szolnoki EJE táborban

Miért is keltünk ma ilyen korán, miért mozdulunk ki a fütött lakásból? Ejtőernyőzni megyünk, ezért mindig érdemes elindulni. A szolnoki repülőtér ejtőernyős épületében már ismerős arcokkal találkozunk. Eligazítás háromnegyed hétkor, így még van idő egy meleg kávé mellett pár percet beszélgetni. Az eligazításon ismertetik az e napi tervet és fényderül, miért is fontos, hogy ma itt vagyunk. Most kezdődik az éves kiképzés. Taszári, szentkirályszadjai, kecskeméti és a házigazda ejései mellett hajózókat is felfedezek a sorok között. Ők az első ejtőernyős kiképzésükön vesznek részt. Milyen rutinra tettek szert pár nap alatt, hamarosan már bizonyíthatják is. Rövid pakolás után indul a járat a zónába. Az utazás nem nélkülözheti az élményeket, sztorikat. Ejtőernyősök, helikopteresek, szállító repülősök, egy nagy család. A nevető arcok, humoros történetek feledtetik kicsit a reggeli fáradtságot.

A zónába érkezve gyorsan pakol mindenki. Előkerülnek a mai nap egyik legfontosabb résztvevői az ejtőernyők, majd az üzemhez szükséges eszközök. Jó időnk van. Megfelelő a felhő alap valamint kellemes 4-5 m/s-os szél van. A távolba már hallani az ugrások másik elengedhetetlen résztvevőjének, a Mi-8-as helikopternek hangját. Az első felszállásba beosztott ugrók már felszerelkeztek. Hátukon az RS-4/4-es gyakorló ernyő, hasukon a BE-8/SL mentőernyő, a fejükön az elengedhetetlen bukósisak. A felszerelő parancsnok ellenőrzi le az ugrók felszerelését. Itt megengedhetetlen a tévedés.

A Hip már a gurulón keveri a havas hideg levegőt. Gyorsan elfoglaljuk a helyünket a gép belsejében és már emelkedünk is. A magasság 200 méter. Az ugrató-parancsnok egyenként akasztja be a bekötő köteleket és néhány bátorító szó után előre megy és előkészíti a célszalagokat. Érezhető a feszültség a fedélzeten. Nem semmi feladatra vállalkoztak ezek a férfiak és egy hölgy. Talán a legnehezebbre. Önmagukat kell legyőzni, hogy teljesítsék feladatukat. Eddig azt tanulták, és a szerint dolgoztak, hogy a repülőt csak a legvégső esetben hagyják el a levegőben. Most minden jól müködik, jó ütemben emelkedünk az ugrási magasságra és mégis pár percen belül kiugranak a helikopterből. Miért? Most talán egyikük sem tudná a pontos választ, de az ernyő életet menthet. Bármelyik repülő, helikopter kerülhet olyan helyzetben, hogy már csak egy lehetőség van a fedélzeten tartózkodók életének megmentésére, az ejtőernyős ugrás. Abban a pillanatban jó barát lesz az ejtőernyő.

A magasságmérő mutatója jelzi, elértük a 600 méteres magasságot. Nyílik az ajtó. Először a célszalagok hagyják el a fedélzetet. A csapat kész. Mit kell tennem a kiugrás után, hogyan irányítsam magam, hogy a cél közelében érjek földet? Mindenki végig pörgeti magában ezeket a kérdéseket és az elméleti felkészülés alatt tanult válaszokat. Most a gyakorlatban kell a tanultakat végrehajtani. Nehéz, de sikerülni fog. Egymás után ugranak ki a pár napra ejtőernyőssé vált hajózók és bomlanak ki az ernyők. Pár perces ereszkedés után kisebb-nagyobb távolságra landolnak a kijelölt területre. Sikerült. Megcsináltam. Mondja magában büszkén mindenki és készül a következő ugráshoz.

A helikopter tovább emelkedik. 1200 méter a következő állomás. Innen már a tapasztaltak ugranak. Ők várják azt a pillanatot, amikor kinyílik az ajtó, és ugrani kell. Most sem időztek sokat a fedélzeten. Egymás után hagyják el a fedélzetet, hogy élvezzék az ejtőernyőzés szépségét.

A helikopter kiürült. Már csak a bekötőkötelek és az ugrató-parancsnok, aki most nem ugrott ki, emlékeztetnek arra, hogy pár perccel korábban még ejtőernyősök ültek a padokon.

A Mi-8-as visszatér kiindulási helyére, hogy újabb ejtőernyősök emelkedhessenek föl vele.

Köszönöm a segítségét Hegyi László őrnagy úrnak, valamint a szolnoki ejtőernyős tábor vendégszeretetét!