Szverdlovszk felett az ég

Az eseményekben aktívan részt vevő személyek és katonai alakulatok közül az évtizedek során néhányat meg sem említettek, míg egyes, esetlegesen "jelentéktelenebb" résztvevőket a csillagos égig emelték úgy rangban, mint beosztásban. Jelen összefoglalóban légvédelmi rakétás szemmel az 1960. május 1-jén Szverdlovszk légterét védő légvédelmi rakétaosztályok tevékenységére összpontosítunk.

Talán meglepő lesz a következő kijelentés, de az események utólagos, korabeli politikától mentes elemzései, a közvetlen résztvevők napjainkban és a közelmúltban nyilvánosságra hozott emlékezései azt igazolják, hogy mindjárt az első célra vezetett rakétával találatot értek el. Ez a rakéta megpecsételte az U-2-es sorsát.

De menjünk csak végig az eseményeken szép sorjában. Az események lezajlásakor a légtérsértő két légvédelmi rakétadandár felelősségi szektorát is átszelte: 37. zrb (harcálláspont Kistim) és 57. zrb (harcálláspont Berjozovszk). A légtérsértő ellen kibontakozó légvédelmi harcban ezen két légvédelmi rakétadandár osztályai vettek részt. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy minden egyes alakulat, amely részt vett a légi cél felderítésében, követésében, részese volt ennek a légvédelmi harcnak. A légvédelmi fegyvernemnél ugyanis általában a légtérellenőrzést végző rádiótechnikai alakulatok lépnek először "harcérintkezésbe" a légi céllal. Az eseményekről jelenleg rendelkezésre álló forrásokban sajnos ezeket az alakulatokat nem nagyon említik.

A légvédelmi alakulatok jelölésénél az orosz nyelvből átvett szakrövidítéseket alkalmazom (zrd - légvédelmi rakétaosztály, zrb - légvédelmi rakétadandár). A részt vevő légvédelmi rakétaosztályok:

A 19. légvédelmi hadtest (harcálláspont Cseljabinszk) 37. zrb osztályai:• 4/37. zrd - Scselkunszk, parancsnok Ljubin alezredes• 5/37. zrd - Poldnyevaja, parancsnok I. I. Novikov alezredesA 20. légvédelmi hadtest (harcálláspont Szverdlovszk) 57. zrb osztályai:• 1/57. zrd - Monyetnij, parancsnok N. I. Selugyko százados• 2/57. zrd - Koszulino, harci váltás parancsnok M. R. Voronov őrnagy, rávezetőtiszt E. E. Feldbljum• 3/57. zrd - Sirokaja Recska, parancsnok Szmirnov alezredes• 4/57. zrd - Sztarije Reseti, parancsnok A. V. Sugajev őrnagy

Mindkét légvédelmi hadtest (a 19. és 20.) a 4. önálló légvédelmi hadsereg parancsnoksága alá tartozott.

A 35. és 37 zrb. objektumaiba 1959 nyarán telepítették az Sz-75 Deszna légvédelmi rakétatechnikát V-750VN (13D gyártmány és annak modifikációi) rakétával ellátva. A rakétaosztályok P-12-es típusú légtérfelderítő lokátora már abban az időben el volt látva saját-idegen felismerő rendszerrel (NRZ). Az osztályok tehát nem egész egy éve adták a légtérvédelmi készültséget azon a módon, ahogy az megszokott volt egy ilyen típusú kiépített komplex tüzrendszernél.

CÉL A KÖRZETÜNKBEN!

A kibontakozott légvédelmi harc körzetében az aznapi időjárás: gyönyörü napsütés, szinte felhő nélküli égbolt, meleg.

Mielőtt Powers elérte volna a két légvédelmi dandár által oltalmazott légteret, a 37. zrb itt nem említett két osztályának hatékony megsemmisítési zónáját is átszelte. Erről a tényről a napjainkig nyilvánosságra került dokumentumok ugyan írnak, viszont részletesebben nem szólnak arról, hogy ezek az osztályok miért nem tevékenykedtek a légtérsértő ellen.

A légtérsértő ellen kibontakozó harcban összesen négy légvédelmi rakétaosztály nyitott tüzet, mindösszesen nyolc rakéta felhasználásával. Az eseményeket leíró hivatalos változatban is hét rakéta szerepel, ahol az 5/37. zrd rakétaindítását nem számolják, és a 2/57. zrd-t állítják be mint az U-2-est lelövő osztályt. Természetesen az évek során keletkeztek olyan cikkek is, amelyek több mint tíz rakéta felhasználását említik, de az ilyen megalapozatlan találgatások a valóságtól nagyon messze állnak, legtöbbször elferdített forrásokra támaszkodva íródtak.

A 4/37. zrd (parancsnok Ljubin) a készültségből kivonva előírt karbantartási munkákat folytatott az Sz-75-ös légvédelmi rakétakomplexumon, valamint annak irányítórendszerén hibaelhárítás is folyt. Parancsot kaptak a munkák megszakítására és az első fokú készültség elérésére. A légtérsértőt a P-12-es típusú felderítő lokátorral követték, majd amikor a cél áthúzott az osztálytól nyugatra és észak felé tartott, szemmel is láthatóvá vált a szinte kristálytiszta égbolton. Számukra tisztán látható volt az 5/37. zrd légtérsértőre történő tüznyitása. A 4/37. zrd az Sz-75-ös irányítórendszerén folyó hibaelhárítás miatt nem nyitott tüzet, rakétafelhasználása nem volt.

Az 5/37. zrd (parancsnok Novikov) az első fokú készültséget időben megkapta, azt az előírt normaidőre elérte, a harci váltás kész volt a légvédelmi harc lefolytatására. A célt az Sz-75 Deszna komplexum irányítórendszerével felderítette, azt követte a tüzparancsra várva. A tüzparancsot a dandár kistimi parancsnokságának harcálláspontjáról késve kapták, már abban a pillanatban, amikor a cél az osztálytól keletre "paraméterrel" áthúzott a megsemmisítési zónában és távolodni kezdett. A felsőbb szintü parancsnokságokon közben lázasan zajlottak az események. Leszállították a kolcovói légtérben kiképzést végző repülőgépeket azon a MiG-19-es géppáron kívül, amelyik az események alatt nyugatról visszatérőben volt a reptér felé (pilóták Borisz Ajvazjan százados és Szergej Szafronov főhadnagy). A MiG-19-es géppárt egészen az U-2-es lelövéséig meg sem próbálták a légtérsértőre vezetni, hanem egy Szu-9-essel (pilóta I. A. Mentjukov százados) próbálkoztak (a Szu-9-es feltételezett útvonalát a 28. oldalon lévő térképen a piros szaggatott vonal jelöli). A légvédelmi rakétaosztályokhoz az általános légi helyzetről olyan információ jutott, miszerint felelősségi zónájukban "saját nincs!" Tehát a MiG-19-es géppárról, ugyanúgy, mint a Szu-9-esről, az osztályok nem tudtak.

Az 5/37. zrd volt a történelem első légvédelmi rakétaosztálya, amelyik éles körülmények közt a Szovjetunió légterében légtérsértőre rakétát indított.

A kiadott indítási parancs után az osztály 8.46-kor egy rakétát indított és vezetett a távolodó célra "utánlövéssel" (oldalszög 40-50°, távolság kb. 28-30 km, magasság 20-21 km), annak ellenére, hogy a technikára vonatkozó lőszabályzat három rakétát ír elő alap tüzelési módként. Ennek oka a következő volt: Miután a parancsnokság (37. zrb) harcálláspontjáról megkapták az első rakéta indítására a parancsot, a rávezetőtiszt hibájából nem indult (a rávezetőtiszt a nem szándékos rakétaindítást gátoló kapcsolósort nem állította a megfelelő állásba, ezáltal az éles rakéta indítása tiltott volt).

Miután a rávezetőtiszt korrigálta a hibáját, a 2. rakétacsatornában megfelelően indult a rakéta, majd a 3. rakétacsatornában ismét nem indult el rakéta! Az utólagos ellenőrzések kiderítették, hogy a harmadik indításánál magával a rakétával volt a probléma annak ellenére, hogy az indítás előtti előkészületeknél a rakéta áramkörei nem jeleztek hibát, és a felelősséget a rakétát felkészítő technikai osztályra hárították.

Az elindított egy rakéta eközben a cél felé tartott. Az irányítórendszer A kabinjából, ahol a rakétával "kommunikáló" rádió-parancsközlő berendezés elemei is helyet kaptak, N. Kramorenko ügyeletes jelezte, hogy az indítás utáni 53. másodpercében a rakéta áramkörein a rádiógyújtót élesítő K3 parancs megfelelően átment. Ez azt jelentette, hogy a rakéta harci részének megsemmisítési területébe került a cél, és a harci rész megfelelően felrobbant. Az 5/37. zrd 8.46-kor tüzet nyitott, rakétafelhasználása egy darab.

Utólag az osztálytól 3-4 km-re északkeletre a földön megtalált rakéta indítófokozat (PRD) közelsége az osztályhoz arról árulkodik, hogy a rakétaindításnál az indítóállvány helyszöge nagy volt.Az indítást a kabinokon kívülről figyelők tisztán látták a parányi narancssárga villanást a cél mögött. A szomszédos 4/37. zrd szintén jól látta az indítást és a rakéta célra tartását, majd a nagy magasságban a parányi narancssárga robbanást.

A CÉLPONT ZUHAN!

A komplexum irányítórendszerének indikátorai mögött ülők azonnal észlelték a cél mozgásparamétereinek változását. A törzs hátsó részén jelentősen megrongált cél veszíteni kezdett a magasságából, az irányszöge változott. Az eseményt figyelők jól látták, amint a cél körül vastag fehér felhő keletkezik, amit húzni kezd maga után. Ez nyilván a nagy magasságban kifolyó és azonnal megfagyó üzemanyagot jelentette. Novikov parancsnok a felsőbb szintre jelentette, hogy minden előjel szerint egy rakéta felhasználásával találatot értek el.

A többi légvédelmi rakétaosztály ekkor lépett be az események sorába, valamint ekkor próbálkoztak a Szu-9-es rávezetésével is. Annak ténye, hogy a légtérsértő végleges sérülést kapott, a lokátorok képernyőin még az elkövetkező percekben nem volt egyértelmü. Azokban az időkben az információk továbbítása, feldolgozása és azok alapján a több magasabb szintü vezetési pontokon a megfelelő döntéshozatal még több percet vett igénybe. Ezért próbálkoztak a már levegőben lévő Szu-9-essel. A különböző orosz forrásokban érdekes olvasni a Szu-9-es pilóta visszaemlékezéseit, ahogy a vadászirányítási pontról a repülőgép technikai paramétereivel ellentmondó parancsokat kapva vezették a légtérsértőre.

A poldnyevajai légvédelmi rakétaosztálynál május 2-án és 3-án megjelenő több ellenőrző bizottság is nem hivatalosan kijelentette, hogy az U-2-es légtérsértő lelövése az ő érdemük. A későbbiekben kiadott változatok viszont Novikov osztályát meg sem említik, tüznyitásáról még csak szó sem esik, annak ellenére, hogy a későbbi kihallgatások során maga Powers is elmondta, a találat Szverdlovszk várostól dél, délkeletre 25-30 mérföldre (40-48 km) érte.

Amikor az 5/37. zrd találatot ért el, a 2/57. zrd (Koszulino, harciváltás-parancsnok Voronov, az osztályparancsnok Ivan Sisov aznap a tisztikar több tagjával együtt parancsnoki képzésen vett részt) is megkezdte a tevékenységét. A tüzparancs kiadása után ennél az osztálynál is csak egy rakéta hagyta el az indítóállványt. A következő hetekben az osztálynál kézből kézbe kilincset adogató ellenőrző bizottságok technikai problémákat találtak az indítóállványokat a rajta elhelyezett rakétákkal összekapcsoló csatlakozókban.

Azt, hogy ki is ért le elsőként találatot, a 2/57. zrb harci váltásának jelentése tisztázza. Ők ugyanis azt jelentették, hogy amikor a rakétájuk elérte volna a céljelet, a céljel körül passzív zavarfelhő keletkezett, amit ők akkor a cél bizonyos szintü ellentevékenységeként feltételeztek. Természetesen az ilyesfajta ellentevékenységről az U-2-es oldaláról szó sem volt. Az irányítórendszer indikátorain a passzív zavarásnak titulált jelenséget az 5/37. zrd találatának eredményeként jelentősen sérült repülőgép darabokra hullása és ezáltal a lokátor számára a megnövekedett effektív visszaverődő felület okozta. Ez a döntő mozzanat is azt támasztja alá, hogy a légtérsértőre elsőként rakétát indító 5/37. zrd találatot ért el. Voronov harci váltásának tevékenységével kapcsolatban merül fel a legtöbb kérdés, ugyanis a lövészet utáni jelentésük 30 percet késett. Lehetségesnek tartják azt is, hogy a Szu-9-esre tevékenykedtek, és ez magyarázza a jelentés késedelmét. A 2/57. zrd tehát 8.52-kor nyitott tüzet, rakétafelhasználása egy darab.Amikor az 5/37. zrd találatot ért el, és a darabokra hulló cél veszíteni kezdte a magasságot, 8.53-kor az 1/57. zrd (N. I. Selugyko) is tüzparancsot kapott. A három rakéta gyakorlatilag a széthulló-zuhanó cél felé tartott. A parancsnokságra az általuk leadott jelentésben is szerepel a "passzív zavar" jelenség. A 3/57. zrd tüzet nyitott, rakétafelhasználása három darab. Az 1/57. és a 2/57. zrd összesen négy rakétájából kettő nem érte el a cél törmelékeit, ezek megfelelően önmegsemmisítési pályára álltak, két rakéta viszont a lehulló törmelékek közelében robbant. Csodával határos módon Powers túlélte a tüzes repeszek tízezrét.

A szerencsétlenül járt 4/57. zrd (Sztarije Reseti, A. V. Sugajev) szintén ezekben a pillanatokban jelentette a parancsnokságra, hogy légi célt, géppárt derítettek fel a felelősségi szektorukban (magasság 11 km). A parancsnokság harcálláspontján I. Pevnij ezredes azonnal jelezte a döntést hozó Szolodovikov tábornok felé, hogy: "saját!" A tábornok viszont ezt figyelmen kívül hagyva a rakétaosztálynak tüzparancsot adott. Sugajev tehát saját hibáján kívül a pillanatnyi légi helyzet felett elveszett uralom miatt nyitott tüzet a géppárra. A MiG-19-es géppárnak nem sok köze volt az eseményekhez, ugyanis több mint 50 kilométerre nyugatra repültek, amikor a 3/57. zrd tüz alá vette őket. Ajvazjan elmondása szerint a kolcovói repülőtér felé tartó MiG-19-es géppárjuk még megkapta az információt, miszerint a légvédelmi rakétások harci tevékenységet folytatnak ellenük, valamint az utolsó pillanatokban a közeledő rakétákat is látták. Ajvazjan leborított, de Szafronovnak már nem maradt ideje kitérő manőverre, és a több ezer repesz elborította a gépét, amely darabokra szakadt. Szafronov MiG-19-esének katapultrendszere a találat után müködésbe lépett - azt már nem tudni, hogy a pilóta léptette-e müködésbe -, és a halálos sérülést kapott pilóta ejtőernyőn ért földet. A gép roncsainak nagy része Gyegtjarszk település kertes részére hullott. A légvédelmi rakétaosztály harci váltásának állítása szerint a géppár saját-idegen rendszere nem válaszolt. Ennek kivizsgálásának eredményei nagy valószínüséggel még hosszú ideig titkosítva lesznek. A 3/57. zrd tüzet nyitott, rakétafelhasználása három darab.

A Sirokaja Recska-i 3/57. zrd (parancsnok Szmirnov alezredes) bármiféle tevékenységéről a napjainkban beszerezhető dokumentumok még csak említést sem tesznek. Annyi bizonyos, hogy rakétát nem indítottak, viszont a MiG-19-es géppár bőven az ő megsemmisítési zónájában repült, szinte optimális célként. Az 3/57. zrd tehát nem folytatott harci tevékenységet, rakétafelhasználása nem volt.

Az U-2-es roncsai egy több kilométeres területen szóródtak szét. Az U-2-es repülőgép összegyüjtött roncsait, valamint a szerencsétlenül járt MiG-19-es maradványait először a koszulinói 2/57. zrd objektumába szállították. Az U-2-es roncsait az alábbi területekről gyüjtötték be:• a motor egy része, valamint a törzs hátsó része a vezérsíkok nélkül 1 kilométeres körzetben délnyugatra a koszulinói tüzelőállásától• a bal vezérsíkot 5 kilométerre a törzstől• a jobb vezérsík letört darabjai 10 kilométerre délkeletre a törzstől• a motor egyes darabjai 4 kilométerre északnyugatra a törzstől• a repülőgép farokrésze, a motor darabjaival 12 kilométerre délre a lehullott törzstől• Powers ejtőernyőn a 2/57. zrd tüzelőállásának közelében, Povarnja település mellett nyugatra ért földet.

DICSŐSÉG VAGY HADBÍRÓSÁG?

Az eseménysorozat akkor tisztulna ki még jobban, ha nyilvánosságra kerülnének olyan dokumentumok, amelyek a célt követő több rádiótechnikai alakulat, harcálláspont, vadászrávezetési pont, légvédelmi rakétaosztály tevékenységének pontos időpontjait tartalmazzák. Ezek minden bizonnyal pontosan dokumentáltak, ahogy az mindig elvárható volt a légvédelmi rakétás fegyvernem különböző tevékenységei során. Ezek a dokumentumok jelenleg még titkosítottak, és ezt belátható időn belül nem oldják fel.

Kissé érthetetlen, hogy miért szorították a háttérbe az először tüzet nyitó poldnyevajai 5/37. zrd elsőkénti tüznyitását szinte teljesen elhallgatva (az osztályt 1968-ban megszüntették). Többen is úgy látják, hogy az egész osztály az ügyből hasznot kovácsolni kívánó személyek áldozatául esett. Nem tagadható, hogy a fegyvernem harcrendbe állításának kezdetén, a korabeli politikai légkörben, ahol még a különböző vezetési szinteken a politikai tiszt élet-halál ura volt, az eseményekbe biztosan beleszövődött a politika, a fejetlenség. Néhány elemzésben úgy vélik, hogy az 5/37. zrd lövészetét azért szorították a háttérbe, mert a saját gépet lelövő 57. zrb magasabb szinten lévő felelős parancsnokait ebben az esetben hadbíróság várta volna, ezért "nekik kellett adni" a légtérsértő leszedését. Tény az, hogy az osztályoknál a harci váltásban lévők a készültségi rendszerből eredő feladatokat megfelelően hajtották végre!