Kizárták a lengyel elnöki gép technikai meghibásodását

A vizsgálatot vezető Alexander Basztrikin államügyész elmondta, hogy megvizsgálták a pilóta és a repülésirányító közötti beszélgetést rögzítő szalagot: „Előzetesen tanulmányoztuk a szalagon rögzítetteket, amit Moszkvában még részletesebben fogunk vizsgálni, de csak megismételni tudom – a kezünkben lévő szalagon rögzítettekből az derül ki, hogy a repülőgépnek technikai problémája nem volt”.

Basztrikin elmondta, hogy a Tu-154 pilótája tudott a bonyolult időjárási viszonyokról, azonban ennek ellenére a Szmolenszkben történő leszállás mellett döntött

Korábban az orosz légierő parancsnok-helyettese, Alexander Aleshin azt nyilatkozta, hogy a Tu-154 személyzete több alkalommal nem hajtotta végre a szmolenszki repülőtér repülésirányítójának utasításait. Aleshin elmondta, hogy a repülésvezető utasítást adott a gép pilótájának, hogy tartalék repülőtéren hajtsa végre a leszállást, ugyanakkor a repülőgép folytatta a süllyedést.

Időközben megtalálták a szerencsétlenül járt repülőgép mindkét feketedobozát, amelynek vizsgálatát Moszkvában, orosz specialisták végzik természetesen lengyel szakértők közremüködésével.

Felmerül a kérdés; ki a felelős a katasztrófáért?

Az egyértelmü válasz sem egyértelmü, és felmerülnek olyan kérdések, amelyekre valószínüleg soha nem kapunk választ.

Egyértelmü válasz lehet a repülőgép személyzetének hibája, felelőssége. Felelősség elsősorban a gép kapitányát terheli, aki meghozta a döntést, hogy Szmolenszkben hajtja végre a leszállást, a rossz időjárási viszonyok, és annak ellenére, hogy a repülőtér nem rendelkezik müszeres leszállító rendszerrel.

Azonban rögtön felmerül a kérdés; a döntés a pilótáé volt, vagy azt „nyomásra” hozta meg

… és ez egy „költői kérdés”, amelyre valószínüleg soha nem kapunk választ. Tény; a gépen a lengyel elnök mellett is sok fontos, magas beosztású személy tartózkodott, és egy esetleges kitérő repülőtéren végrehajtott leszállás meghiúsíthatta volna az ünnepségen való részvételt.

Jogi értelemben – a napvilágot látott információk alapján – valószínüleg nem terheli felelősség a szmolenszki repülőtér személyzetét, repülésirányítóját.

Azonban érdemes egy kicsit elidőzni a kérdés körül. Híradások arról számolnak be, hogy mintegy 15 perccel a lengyel elnöki gép érkezése előtt megtiltotta a szmolenszki repülőtér egy orosz Il-76 típusú szállítógép leszállását a repülőtéren a mostoha időjárási viszonyok (sürü köd, lecsökkent látótávolság) miatt. Egyes információk szerint a repülőteret lezárták. Aztán kiderült, hogy mégsem zárták le. A lengyel gép személyzetének felajánlották – utasították(?) – kitérő repülőtér igénybevételét. Az eltelt negyed óra alatt semmi információ nem utalt arra, hogy az időjárás javult volna.

Miért nem tiltották meg a Tu-154 számára is egyértelmüen a leszállás végrehajtását?

Miért nem zárták le a repteret és küldték egyértelmüen tartalék repülőtérre a Tu-154-est?

Kérdések, amelyekre megvannak a válaszok, azonban azok nem fognak napvilágra kerülni.

Ebben az esetben is valószínüleg „nyomásról” van szó. A repülőtér személyzetének helyzete annyival „egyszerübb”, hogy ők megtették, ami tőlük tellett: kitérő repülőtérre irányították a repülőgépet.

… de miért volt akkor a katasztrófát megelőzően három sikertelen megközelítés?

Vajon mi hangzott el, ezen manőverek során a repülésvezető (repülésirányítók) és a gép személyzete között? Az adatrögzítőnek ezt is rögzítenie kellett! Megismerjük valaha?

A kérdések újabb kérdéseket generálnak, válaszok nélkül. Az igazságot valószínüleg soha nem tudjuk meg – bár az sajnos a megváltoztathatatlant sem tudná semmissé tenni.

Kétségek csak azon a téren merülhetnek fel, hogy egyértelmüen hibáztatható-e a gép személyzete – a gép kapitánya – a katasztrófáért.