Visszatértek Taszárra

Az ünnepségen megjelenteket Karancz János nyugállományú alezredes, a bázis utolsó parancsnoka köszöntötte. Röviden megemlékezett az ezred történtéről, az ezred megalakulásától a kapuk bezárásáig. Elismeréssel szólt arról, hogy az ezred megszünését követően is ennyi volt kolléga érzi szükségét annak, hogy eljöjjön és találkozzon azokkal, akikkel együtt szolgálták a haza légterének a védelmét.

Ezt követően Gerencsér Attila, a Somogy Megyei közgyülés tagja mondott köszöntő beszédet. Hangsúlyozta: nem hitte volna, hogy erre a rendezvényre ennyi volt katona eljön az ország minden részéből. "Jó látni ezt a közvetlen barátságot és összefogást, ami ebben a közegben megnyilvánul. Taszár község neve mélyen megmaradt az ország emlékezetében, mert volt olyan időszak, amikor a község sokkal többet szerepelt a média híreiben, mint a megyeszékhely, Kaposvár", hangzott el. "Az ezrednél szolgáló embereknek a gyökerük volt a repülés, szárnyaikat pedig Taszár jelentette. Az ezred megszünésével az itt szolgálók a szárnyaikat veszítették el. Több százan jöttek el ezen a napon, akik a mai napig keresik a gyökereiket, hogy találkozhassanak azokkal, akikkel  valaha együtt dolgoztak, beszéljenek a múltról, a múltban végzett feladataikról. A mai nap ezért az emberekről szól, azokról, akik nagyon nehéz szívvel nézték végig a csapatzászló végleges levonását", fogalmazott Gerencsér Attila.

A megemlékező beszéd után Dinya Miklós nyugállományú őrnagy, a Veterán Repülők Somogy Megyei Szervezetének a titkára köszönte meg a megtisztelő szavakat és ismertette a nap további programjait.

A következő program helyszíne a Taszár község parkjában lévő központi emlékmünél volt, ahol emléket állítottak mindazoknak, akik szolgálati idejük alatt vesztették életüket. Az emlékmü talapzatán a következő mondat áll: „ Minden magyar repülő emlékére, ki e helyről védte a hazát”. A rövid köszöntőt követően az emlékmüvön a katonai és civil szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés virágait.

Ezt követően a megemlékezők elindultak a következő helyszínre, a laktanyában lévő repülő emlékparkba, ahol az ezrednél rendszeresítésre került repülőgépek és az emlékmüveik állnak. A kapu hosszú idő után újra nyitva volt.

Az első megemlékezésre a MiG-15 repülőgép emlékmüvénél került sor, majd következett a MiG-19 PM emlékmüve, ahol azok neve is megörökítésre került, akik az akkori Szovjetunióban elsőként kaptak kiképzést erre a típusra.

A nap programjában kiemelt szerepet kapott a csapattörténeti múzeum hivatalos megnyitója. A taszári önkormányzat az elsőként hasznosította a volt laktanyai objektumok közül az egyiket, lehetőséget biztosítva arra, hogy a Taszáron szolgált katonák azt, múzeumként üzemeltessék. A féltett ereklyék végre méltó helyre kerültek. A bázis bezárását követően a múzeum két esetben költözött új helyre és azt utolsó két évben a kiállítási tárgyak egy raktárban, dobozokban porosodtak.

A múzeumban elhelyezésre kerültek a volt Kapos vadászrepülő ezred, a SzU-22-es repülőszázad, a rádiótechnikai zászlóalj és az ezeket kiszolgáló szakalegységek emlékei és különböző technikai eszközei. A tablók előtt előjöttek a régi emlékek és a képek alapján a történelmet jól ismerő látogatók továbbfüzték az eseményeket.