Nyugdíjasok újítottak fel egy II. világháborús vadászgépet

A Vought Nyugdíjas Klubot 1999-ben alakították. Az egyesület idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A tagok négy évvel ezelőtt határozták el, hogy különféle Corsair repülőgép-roncsokból, az eredeti tervrajzok alapján, összeépítenek egy példányt a legendás sirály-szárnyú masinából. Az önkéntes feladat senkinek sem volt újdonság, hiszen azelőtt mindannyian a Vought cégnél dolgoztak. Dilon Smith például 34 évet húzott le a vállalatnál, és 1994-ben vonult nyugdíjba.

Az építéshez kezdetben rendelkezésre állt egy repülőgép-törzs, valamint – katasztrofális állapotban lévő – szárnyak. Ezen kívül azonban máshonnan kellett összeszedniük a lelkes építőknek egy teljes farok-részt, motort és légcsavart, valamint más egyéb alkatrészeket is. Végül több ezer munkaóra, valamint több tízezer dollár ráfordítás után sikerült összeállítani a Vought F4U Corsair típusú vadászgépet.

Dick Atkins, a klub történésze elmondta, hogy a gép egyik oldalára a haditengerészet, míg a másikra a tengerészgyalogság jelzéseit festették fel. Ezzel a gesztussal kívántak tisztelegni a típus fő alkalmazói előtt. Továbbá a Corsairt kidíszítették Robert M. Hanson tengerészgyalogos hadnagy 25 légi győzelmi jelével is, aki fegyvernemének ászpilótája volt, és az ellenséges légvédelem lőtte le repülőgépével együtt. Az eredményes repülőnek végül posztumusz ítélték oda a rangos Medal of Honor kitüntetést.

A Vought Aircraft Heritage Foundation elnöke, Hank Merbler elmondta, hogy a haditengerészetnek és tengerészgyalogságnak, a II. világháború alatt, a két legjelentősebb típusa a Grumman F6F Hellcat, illetve a Corsair voltak; amelyek meghatározó szerepet játszottak a Csendes-óceáni hadszíntéren. Ez utóbbit, a japán katonák és tengerészek egyszerüen csak „Süvöltő halálként” emlegették. A Navy követelményeinek megfelelően, 1938-ban kezdték meg a nagysebességü vadászgép tervezését a Chance Vought repülőgépgyárban. Az első Corsair 1943 elején jelent meg a Csendes-óceán térségében. Először a szárazföldi bázisú tengerészgyalogos századok állományához került. A Corsair típussal repült a híres „Black Sheep” század is, melyet a Gregory „Pappy” Boyington tengerészgyalogos őrnagy vezetett. Ezután feltünt a repülőgép-hordozók fedélzetén is. A haditengerészet gépeit elsőként az Ivo jimai és okinavai hadmüveletekben vetették be.

A kezdeti müszaki problémák leküzdése után, a típus igen jól bevált – a megfelelő taktikák kidolgozása után – a japán Zero vadászgépekkel szemben is. Ezen kívül közvetlen légi támogatásra is használták. A Corsairből, 1942-1952 között, az alváltozatokkal együtt összesen több mint 12000 db-ot gyártottak. Az utolsó példányt a francia haditengerészet részére szállították le. A Vought Dallas-i üzeme 1948-ban Connecticut-ba költözött. A II. világháború alatt nemcsak a Vought, hanem a Goodyear és a Brewster Aircraft cégek is gyártották a repülőgépet.

Napjainkban több mint 100 példánya ismert, melyek közül még mindig számos repülőképes állapotban van. A Dallasban most kiállított gép, bár nem repülőképes, mégis népszerü, eddig már több ezer látogató volt rá kíváncsi.