Monyino - Az orosz légierő múzeuma

A kiváló kezdeményezésnek köszönhetően a látogatók ma már különféle repülőgépeket, helikoptereket, repülőgép motorokat – hajtómüveket –, fedélzeti fegyvereket, mentőeszközöket, az orosz repülés történetéhez kapcsolódó relikviákat tekinthetnek meg, 1909-től napjainkig. A múzeum területén található épületekben több mint 37 ezer egyedülálló fotón, iraton követhetik nyomon az orosz repülés történetét.

1958. november 28-án kelt a légierő főparancsnokának 209. számú parancsa „Repülőtechnikai eszközök múzeumának létrehozásáról” – amely a múzeum történetének kezdetét jelentette.

A parancs értelmében meghatározták a múzeum első, meglehetősen szerény számú személyzetét: parancsnok, parancsnok helyettes, három tudományos munkatárs, valamint néhány teremfelügyelő személyében.

Az alakuló múzeum első nagy nehézsége a kiállítási anyag – repülőtechnikai eszközök – összegyüjtése volt. Ennek érdekében a légierő főparancsnoka egy különleges paranccsal kötelezte a légierő alárendeltségébe tartozó alakulatokat, hogy „kiöregedett” eszközeiket, elsősorban repülőgépeket (azok egy-egy példányát) adják át az alakuló múzeumnak.

A kiadott paranccsal egyetértésben a múzeum vezetése hasonló kéréssel fordult közvetlenül a légierő hadtápfőnökéhez (ma logisztikai főnök). A kérésre érdekes (megdöbbentő?), választ kaptak; „nincs lehetőségünk a múzeum számára kiöregedett repülőgépeket átadni, mivel a kommunista párt, központi bizottságának rendelkezése értelmében minden, a rendszerből kivont repülőtechnikai eszközt meg kell semmisíteni, és fémhulladékként be kell olvasztani. Ha a múzeumot néhány évvel korábban hozták volna létre, lehetőségünk lett volna a kiöregedett repülőgépeket és más repülőtechnikai eszközöket átadni”. Sajnos a múzeum munkatársainak napjainkig hasonló nehézségekkel kellett – kell – szembenézniük.

1958-ban a múzeum mindössze egy Tu-4 bombázóval, La-15, La-11 típusú vadászrepülőgépekkel, Po-2 és Jak-18 kiképző repülőgéppel, egy vitorlázó géppel és 20 fedélzeti géppuskával rendelkezett.

A múzeum első vezetőinek legfőbb feladata az volt, hogy mielőbb, minél több repülőgépet szerezzenek a múzeum számára. Tevékenységüket siker koronázta, hiszen 1959-ben, 1960-ban a múzeum hozzájutott La-7, „Voisin”, „Sopvich”, MiG-15 típusú repülőgépekhez, valamint több hajtómühöz. Szintén ebben az időben került a múzeum tulajdonába egy Il-10 típusú csata-, egy Il-12 szállító-, egy Tu-12 bombázó-, egy MiG-9 vadász- és egy ANT-2.

Ilyen előzmények után 1960. február 23-án a légierő múzeuma megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Ekkor 586 darab kiállítási tárggyal rendelkeztek, amelyek között 14 repülőgép volt megtekinthető.

A 70-es évek elejétől a múzeum népszerüsége folyamatosan nőtt. Talán a növekvő érdeklődés hatására a monyinoi repüléstechnikai kiállítást a Szovjetunió fegyveres erői vezérkarának utasítására 1971. január 30-ai dátummal a „Szovjetunió Légierejének múzeuma”. A 70-es évek elejére már közel 40 darab repülőgép volt a múzeumban. A repülőgépek számának növekedése ellenére a kollekcióból ekkor még hiányoztak olyan repülőgéptípusok, amelyek jelentős szerepet töltöttek be a háborúban; mint a pl. a Jakovlev tervezőiroda által tervezett gépek. Az cég által legyártott 36 ezer darab repülőgépből egyetlen példány sem volt a múzeumban. De ugyanígy hiányzott több ismert, sikeres szovjet géptípus; Iljusin bombázók, a világ egyik legjobban páncélozott csatagépe az Il-2, az ANT-40 (SB) bombázó, a Tupoljev tervezőiroda nehézbombázói és lehetne folytatni a sort.

A hiányázó repülőgépek felkutatásában lelkes rajongókból álló csoport segített a múzeumnak. Kartotékrendszert készítettek a felkutatott repülőgépekről, feljegyezték állapotukat, a restaurálási lehetőségeket, valamint azt, hogyan lehet a gépet eljuttatni Monyinoba. A kutató munka sikerrel járt, aminek eredményeképpen került a múzeumba többek között az Iljusin tervezte DB-3 bombázó, az Il-2 csatarepülőgép, vagy a Jakovlev tervezte Jak-9 vadászrepülőgép.

Az eltelt évek alatt a múzeum kiállítási anyaga folyamatosan bővült, szervezeti felépítése folyamatosan változott. Ennek eredményeként a több mint 20 hektáros szabadterület és a közel 5500 m2-en található, termekben elhelyezett relikviák megtekintéséhez nem is elegendő egy nap.

Az eltelt fél évszázad alatt közel 100 országból, több mint 6 millió ember tekintette meg a kiállítást. Mint az a számokból is kiderül, hatalmas a külföldi érdeklődés a múzeum iránt, leginkább a nyugati országokból – Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország.

Egy Írországból érkezett újságíró a következőket írta a múzeum vendégkönyvébe: „A világ 30 repüléstörténeti múzeumában jártam. Hallottam, hogy Monyinoban is van egy ilyen. Kész voltam mindenre, de amit itt láttam az egyszerüen borzongással töltött el. Ez a legérdekesebb és leggazdagabb repülőgép gyüjtemény, amit valaha láttam. Ez egyszerüen fantasztikus.”