Az első katapultálás

A vészhelyzetben lévő repülőgépből való sikeres menekülés alapötlete 1910-ig nyúlik vissza. Az első ejtőernyővel és sürített levegővel kombinált „mentőeszközt” 1916-ban, Everard Calthrop feltaláló szabadalmaztatta. A mai modern katapultülések ötlete a román Anastase Dragomir nevéhez füződik, aki 1929. augusztus 25-én, a Párizs-Orly repülőtéren sikeres kísérletet hajtott végre, amit 1929 októberében a Bukarest közeli Bãneasa-ban is megismételt. Dragomir találmányát az ún. „katapultálható pilótaülést” a Francia Szabadalmi Hivatal (1930. április 2-án, a 678566 szabadalmi szám alatt, „Nouveau système de montage des parachutes dans les appareils de locomotion aérienne” névvel) jegyezte be.

A katapultülés fejlesztése a II. világháború alatt aztán felgyorsult, mert a megrongálódott katonai repülőgépek biztonságos elhagyása egyik fő feladattá vált. Nagyobb sebesség esetén ugyanis, az ejtőernyős ugrások gyakori sérülésekkel jártak, de akár a függőleges vezérsíknak is nekiütközhettek, mivel hatalmas erők hatottak a repülőgép-vezetőkre. Az első katapultülés fejlesztéseket és kísérleteket a német Heinkel, illetve a svéd SAAB cégnél kezdték el. A korai változatokat még sürített levegő müködtette. (A svédek 1943-tól aztán áttértek a lőporos változatra.)

A Robert Lusser által tervezett, He 280 sugárhajtású vadászrepülőgép első vitorlázó példánya 1940. szeptember 22-én repült először. A He 280 V1 prototípust szerelték fel elsőként katapultüléssel (Schleudersitzapparat), melynek kísérletei a Heinkel cégnél bíztatóan alakultak. Helmut Schenk berepülőpilóta, 1942. január 13-án – a világtörténelemben elsőként – sikeresen menekült meg a katapultülés segítségével. Az ígéretesnek mutatkozó He 280-as típus, végül azonban mégsem került sorozatgyártásra. A mentőkészülék így 1942-ben, a Heinkel He 219 „Uhu” éjszakai vadászgépekbe szerelve került hadmüveleti alkalmazásba. Majd 1944 végén már az újabb típusú változatai is megjelentek a Heinkel He 162 „Volksjäger” vadászgépeken. A II. világháború végén már az Arado Ar 234, a Dornier Do 335 „Pfeil”, a Messerschmitt Me 262 „Schwalbe” és az Me 163 „Komet” típusok katapultüléssel történő felszerelését is szorgalmazták az illetékesek.

A II. világháború befejezéséig – a bevetések során – a Luftwaffe személyzetei közül, legalább 60 ember köszönhette életét a katapultüléseknek. A legismertebb közülük, valószínüleg Helmut Schenk maradt, aki a 67 évvel ezelőtti eseményeket és a „második nagy világégést” is túlélte.