Meghalt a lövész, aki legyőzte a legyőzhetetlent

Lincoln F. „Babe” Broyhill az Észak-Carolina állambeli Winston-Salem-ben született. Majd ezután a virginiai Hopewell-ben, illetőleg Arlingtonban nőtt fel. 1943-ban lépett az U. S. Army Air Force (USAAF) állományába. A kiképzés után elsőször Nagy-Britanniába a 8. légi hadsereghez vezényelték. Később a 15. légi hadsereghez helyezték át, ahol az 5. légi hadosztály, 306. ezredének, (483. Bombardment Group) 840. századánál szolgált az olaszországi Foggia-i légibázison.

1945. március 24-én – a Douglas cégnél, Long Beach-ben gyártott (44-6405 szériaszámú) – B-17G-50-DL „Flying Fortress”-el Berlin fölé küldték bombázó bevetésre. A célpont ezúttal a Daimler-Benz harckocsi gyár volt. A repülőgépet „Big Yank”-nak nevezték el, melynek ötlete a személyzet egyik tagjától, Irvin „Irv” Davis-től származott. A B-17-es másik jellegzetessége volt, hogy a gép oldalára Franklin D. Roosevelt elnök portréját festették fel.

A 28 db bombázóból álló alakzat, a célpont közelében, váratlanul 4 vadonatúj Messerschmitt Me 262-es sugárhajtású géppel akadt össze. A Luftwaffe négy vadászgépét, a „Big Yank” faroklövésze, az akkor 20 éves, „Babe” Broyhill is azonnal észrevette. Szemtanúja volt, amint a B-17-eseket támadó németek közül az egyiket rögtön lelőtték, és az gépével a szovjet vonalak felé zuhant. A maradék három 262-es ezután viszont Broyhill-ék gépét, a „Big Yank”-ot vette célba. A lövész – visszaemlékezése szerint – úgy 1000 yard (914 m) távolságból nyitott tüzet az első vadászgépre. Jól látta, amint a lövedékek az Me 262-es jobb szárnyába csapódnak, amely kb. 200 yardnál (183 m) váratlanul leborított és zuhanni kezdett, végül kigyulladt. Ezután Broyhill, egy másik látóterébe, illetőleg nehézgéppuskái elé került sugárhajtású géppel is végzett még. A találatok következtében, a Messerschmitt dugóhúzóba kerülve zuhant le.

Lincoln F. „Babe” Broyhill ezzel egy csapásra több rekordot is magáénak tudhatott, illetőleg a 483. Bombardment Group-nak (BG) szerzett. Ő volt az egyetlen fedélzeti lövész, aki egy bevetésen, illetve az egész háború alatt is a legtöbb (összesen 2) német sugárhajtású gépet lőtt le. A listát is a „Big Yank” vezette, mivel a II. világháború során, összesen 3 lökhajtásos gép volt írható a számlájára.

De összességében a 483. BG is több rekordot könyvelhetett el magának, hiszen német sugárhajtású repülőgépek tekintetében, egy bevetésen összesen 6, az egész háború alatt pedig 7 gépet semmisítettek meg. Egy bevetésen, ugyanazzal a személyzettel,pedig 3 lelövéssel szintén az élen álltak.

A „Big Yank” becenevü géppel végül – különféle személyzetekkel – összesen 50 bombázó bevetést teljesítettek. Az európai háború befejezése után utas- és teherszállításra, valamint az Adriai-tengeren – egy ideig – tengeri mentő feladatokra is használták. A 483. BG-t 1945. szeptemberében az olaszországi Pisa-ban újra aktiválták. A „Big Yank” nemsokára visszatért az Egyesült Államokba, ahol 1945. december 28-án, az arkansasi Walnut Ridge-be repült utoljára. A „Big Yank” képe ma a washingtoni Seattle-ben, a Boeing Repülési Múzeumában látható.