Befejeződött az új orosz radar fejlesztése és tesztelése

Közismert tény, hogy az oroszok mindig az Egyesül Államok mögött kullogtak az ötödik generációs repülőtechnika minden területén, de ez a hátrány mára már összezsugorodott, legalább is így véli Alekszej Fedorov, az Egyesített Repülőgépgyártó Társaság vezetője.A MiG tervezőirodát is koordináló szerveződés első embere kifejtette, hogy az amerikaiak már javában gyártják az F-22-es Raptort, és nemzetközi összefogásban tesztelik a világ jelenleg legösszetettebb és legprogresszívebb fegyverrendszerét, az F-35-öst, így az orosz repülőgépgyártásnak lételeme, hogy erre méltó válasszal álljon elő.

Már napjaink realitása a 117Sz-jelü hajtómü, amely a Szu-35BM fedélzetén jelent meg, és a jövő orosz ötödik generációs harci repülőgépének erőforrása, szintén jóideje üzemel a szentpétervári Klimov tervezőiroda RD-33MK hajtómüve amelynél meglévő opció a teljeskörü 3D-s tolóerővektorálás. Folyadékkristályos kijelzők uralják a kabinbelsőt, és teljesen digitalizált fedélzeti elektronika áll kapcsolatban a repülőgép-vezetővel, beleértve a rendkívül összetett müveletekre képes kormányvezérlő rendszereket is.

De mit ér egy ilyen harci gép és a pilótája, ha vak? Ezt a problémát hidalja át a Fazotron cég legújabb radarja, a Zsuk-AEh. A már lassan húsz éves Zsuk radar legújabb megjelenési formája ez a szerkezet, amelynél már nincs szükség mozgó alkatrészekre, az egész berendezés 680 darab miniatür egységből áll, amelyek sugáreltérítése sokkal gyorsabb mint a hagyományos megoldásé, ráadásul jóval könnyebb kivitelben. Ennek azonban ára is van: az óriási számítástechnikai kapacitás, amely területen eddig nem jeleskedtek az orosz fejlesztők. Azonban mára ezt is sikerült orvosolni, így a Zsuk-AEh egy időben képes 30 légi cél követésére és ebből 6 darab szimultán támadására, 140 km-es hatótávolságra és +/- 60 fokos látómezőre. Mindezt úgy, hogy a légi célok leküzdésén kívül a földi objektumok letapogatására és a terepkövetésre, vagy akár az elektronikus ellentevékenység végzésére is képes.Pont, mint az F-35-ös hasonló berendezése, az AN/APG-81-es rádiólokátor - vélekedik Fedorov.

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy hasonló képességü berendezésekkel szerelték fel már eddig is az amerikai gyártású F-15E/K/SG, az F-18E/F Super Hornet és az F-16E Block 60-ason kívül, a svéd Gripen NG, illetve a közös európai fejlesztésü Eurofighter Typhoon-t is, még ha ez utóbbiakat csak kísérleti példány szintjén. Hasonló fejlesztések folynak a brit Tornado GR-4-es gépek ilyen rendszerü antennával való ellátásával kapcsolatban, de a franciák Rafale gépeit is az RBE-2-essel kívánják szerelni 2012-től.

Az orosz avionika hatalmasat fejlődött az utóbbi húsz évben, de az orosz repülőgépgyártás a teljes beszállítói iparával jóformán csak a Szuhoj cég Szu-30-asainak látványos exportsikerei hatására kezdett újra éledezni.

A MiG tervezőiroda sikeréhez még sajnos kevés az első tényleges AESA kivitelü radar integrációja, ha az egykor szebb napokat látott cég napjainkra a manufakturális szerelés szintjére zuhant vissza az elmúlt két évtized alatt.De ne feledjük, az ami ma a MiG-nek a túléléshez kell, az a lényegesen jobban prosperáló Szuhojnak csupán csak egy újabb integrálandó elem, amivel javíthatja piaci pozícióit.Hiszen ne feledjük, ma már az orosz harci repülőgép szinonimája Nyugaton is a Szuhoj…