Amerikai P-39 Airacobra szovjet felségjellel

A finn repüléstörténetben az amerikai gyártású Bell P-39 Airacobra is ismerős típusnak számít. Pilótáik veszélyes ellenfélként ismerték meg az 1941-1944 közötti, finn-szovjet ún. folytatólagos háborúban, ahol a vörös légierő színeiben számos példányát bevetették. A II. világháború ideje alatt a szovjetek, az amerikai segélyszállítmányok keretei között – többek között – mintegy 4700 db Airacobra-t kaptak ezekből a gépekből. Elsősorban a keleti front harcaiban vettek részt, és a Luftwaffe bombázóival szemben rendkívül sikeresnek bizonyultak. Egyedüli hátrányt a viszonylag alacsony szolgálati magasság jelentett, éppen ezért nagy magasságban nem tudták alkalmazni. A finn pilóták számára tehát nagyon is ismerős volt ez a különleges felépítésü amerikai-orosz gép, amely azért is kivételes, mert mindössze négy példánya – köztük a finn változat – maradt fenn szerte a világban.

A Bell P-39 Airacobrát, miután leszállították az Anti-Aircraft Museum-ba, azonnal szétszerelték. A szárnyakat, a propellert és a farok-részt alapos munkával külön-külön restaurálták. A munkálatokat Veikko Havimo irányításával precízen elvégezték. Mint kiderült a repülőgép egyes alkotó elemei is más és más P-39-eskből származnak. A törzset eredetileg a Kelet-Karélia-i Aunus–ban kényszerleszállt példányból kölcsönözték. A szárnyak a Dél-kelet finnországi Inkeroinen-ben lezuhant másik gépből valók. Míg az oldalkormány és a fékszárnyak egy Norvégiában megrongálódott modellből erednek.

A Bell P-39Q Airacobra egy teljesen fémépítésü, alsószárnyas elrendezésü, egymotoros vadászgép. Fő fegyverzete egy 37 mm-es gépágyú volt, melyet a légcsavartengelybe építettek be. Maga a repülőgép azért különleges tervezésü, mert a V-12-es folyadékhütésü, Allison motort közvetlenül a pilótafülke mögé, a törzs közepébe építették be. Így a légcsavart egy tengely köti össze, melyet a pilótafülke padlója alatt vezetettek el a motorhoz. A típusnak ezen kívül a másik érdekessége a hárompontos, orrkerekes futómü volt, amely megfelelő súlypontelrendezést kívánt. Továbbá a veterán gépet szintén nem a hagyományos fülketetővel készítették, hanem leginkább az autókhoz hasonló oldalajtókkal szerelték fel. Vészhelyzetekben viszont ezek az ajtók később rendkívül veszélyesnek bizonyultak, mert a gépből kiugró pilóták könnyen nekicsapódhattak a vezérsíkoknak. A szovjet pilóták, éppen ezért kényszerüségből, elhagyták az ejtőernyős ugrásokat, és végső esetekben inkább – a szintén nem veszélytelen – kényszerleszállást választották.

A felújítás során, a Bell P-39Q Airacobra eredeti angol feliratait, illetve utasításait mindenhol meghagyják. Viszont az amerikai felségjelzéseket a szovjet vörös csillagra cserélik le, a finn történelmi hüség kedvéért.