Raptorok harcát szimulálták

Ahogy az ötvenes években a sebesség és csúcsmagasság frontján mérték fölényt, úgy tünt mindez el a késő hatvanas évek dél-ázsiai és közel-keleti hadszínterein, hogy átadja helyét a manőverező légiharc reneszánszának. Az ekkor megszülető és ma a világ légierejének még bő 80 százalékát adó negyedik generációs típusok közös jellemzője a korábbiakhoz képest némiképp szerényebb végsebesség mellett jelentkező nagyobb fokú manőverezőképesség, mind a kis- mind pedig a közepes magasságokon és sebességeken.

Érthető volt, hogy ezek után a fejlesztés a következő "rés" felé kereste útját, vagyis a lokátor-keresztmetszetet kellett csökkenteni, mert a még oly jól manőverező F-15-ös is szinte világít az ellenfél indikátor ernyőjén, akkora a visszaverő keresztmetszete.De ugyanakkor további szempont volt, hogy az addig csak a jóformán A-ból  B-be repülni képes F-117-esek helyett a leendő lopakodó a manőverezőképesség terén is fölényre tegyen szert a konkurens gépekkel szemben.

Végül pedig az immáron ötödik generációsnak nevezett szerkezet képes olyasmire is amire elődei egyáltalán nem, képes a hangsebességet jelentősen meghaladó mértékben repülni a hatalmas fogyasztású utánégetők alkalmazása nélkül. Így kellő tüzelőanyag mennyiséget figyelembe véve, a gép viszonylag rövid idő alatt, viszonylag nagy távolságokra képes eljutni.Mivel a Raptor egyéb, a kialakításából eredő un. „kiadódó” paraméterei is bámulatosak (csúcsmagasság 19800m, csúcssebesség 2400km/h), már csak az lehet a kérdés, hogyan lehet ezt a gépet a levegőben legyőzni?

Nos, erre keresték a választ a minap, mikor azt vizsgálták, egy kínai invázió 72 darab Szu-27-ese (900db légiharc rakéta) ellen a hírtelen a válságövezetbe rendelt hat darab F-22-esnek (48db légiharc rakéta) milyen esélyei lehetnek. Mielőtt az eredményeket néznénk, közbevethetjük: miért 72 darab Szu-27-es és miért csak 6 darab F-22-es? Honnan vannak ezek az induló adatok, hol a többi amerikai repülőgép, hol van a "szokásos" hatodik flotta közel száz darab gépe a Super Hornetektől kezdve a Prowlerek-ig vagy netán a vadonatúj Growlerekig bezárólag? A szimuláció arra a következtetésre jutott, hogy a Raptorok, az összes Szu-27-essel szembeni fölényüket kihasználva közel húsz darab Szu-27-es lelövésére lehetnek képesek, addig, míg a nagy számok törvénye értelmében néhány az amerikaiakon magát átverekedni képes Zsuravlik le nem lövi az összes légi-utántöltő gépet.Mivel az elmélet szerint átlagosan egyharmad tüzelőanyag kell a célpontig, egyharamad ég el a légiharc manőverei során, végül körülbelül egyharmadnyi kell a hazamenetelhez, ha ki lehet kényszeríteni, hogy az F-22-es a készletét intenzívebben fogyassza el, a pilótának vagy túl korán kell megszakítani a harcot, vagy katapultálnia kell.A tüzelőanyag is lehet fegyver, vagy fordítva: a légiharcrakéta mit sem ér, ha már csak a vészmaradék áll rendelkezésre.

Az eddig is ismert volt, hogy a Szu-27-esek hatalmas belső tüzelőanyagkészlettel rendelkeznek, nem volt véletlen az etióp-eritreai háborúban a Flanker fölénye a MiG-29 Fulcrummal szemben. A Szu-35-ösnél sem csak marketing okokból növelték meg ezt a belső kapacitást 11,3 tonnára, ráadásul még két PTB-2000-res póttartályt is függeszthet a felhasználó, tovább növelve az amúgy a levegőben is utántölthető gép hatalmas hatótávját.A Raptor összes tüzelőanyag mennyisége 11,2 tonna, ha a póttartályokat is használják, így viszont már nyugodtan fel lehet rakni a plusz négy darab AMRAAM-ot, hiszen a csökkentett észlelhetőségnek már "annyi" és így a gép harcértéke a másfélszeresére nő, ha csak a fegyverzet mennyiségét nézzük. És ezzel a kísérlet nem számol.Tömeges légi harctevékenység esetén ugyanis a csökkentett észlelhetőségnek kisebb a jelentősége, hiszen sokkal fontosabb, hogy a támadó gépekből minél többet tudjanak harcképtelenné tenni, mielőtt azok elérhetik céljukat.Ugyanilyen megfontolásból, egy esetleges F-22-essel szembekerülő ellenfél részéről elemi érdek, hogy ez a gép a kiváló képességeivel együtt legyen kénytelen mielőbb elhagyni a harcteret.

Mivel a szupercirkáló képesség sincs ingyen, a kis kétáramúságú F-119-es hajtómüvek fajlagos tüzelőanyag fogyasztása is jelentős mértékben növekszik a sebesség növekedésével, még az utánégető alkalmazása nélkül is, a gép a szinte hihetetlen 1,6-1,8 Mach értéket csak az egy feltöltéssel lerepülhető hatótávolság kevesebb, mint egyharmadán képes tartani.A gép egyedi képessége, hogy még a teljes tüzelőanyag mennyiség mellett is 1 felett van a tolóerő/tömeg aránya, az emelkedőképességét pedig még az is javítja, hogy a kiváló aerodinamikai kialakítás és a belső elhelyezésü függesztmény mellett a hajtómüvei a magasság növekedésével kisebb mértékben veszítenek a tolóerejükből, mint az ellenfél gépeié.A szupercirkáláshoz nélkülözhetetlen, hogy a hajtómüvek kilépő gázsebessége még utánégető nélkül is magasabb legyen, mint a gépet körüláramló közegé, ami 1,8 Machnál már elég komoly feladat, márpedig a gép képes erre a sebességre.Így nem véletlen, hogy a hajtómü turbinája előtti maximális hőmérséklet minden más gyártóénál magasabb, ezzel biztosítva, hogy a kilépő közeg jelentős belsőenergia-tartalékkal rendelkezik, mielőtt abból a fúvócsövön mozgási energia nem lesz.Az F-119-esnél, szupercirkálásnál a turbina előtti hőfok és az utánégetésnél mérhető hőfok közti különbség sokkal kisebb, mint egy negyedik generációs típusnál, továbbá a hajtómü tolóerő-maximuma nem a szokásos 1,1-1,2 Machnál, hanem a szupercirkálás csúcsán, Mach 1,85-nél jelentkezik. Értelemszerüen, itt még nincs is bekapcsolva a forszázs, ami közel Mach 2,6-ra gyorsíthatná a gépet, ha az szabályozható szívócsatornákkal és megfelelő belépőél kialakítással rendelkezne, ebből kiindulva, ez a gép jóval több kerozint éget el maximál üzemmódon, mint más repülőgépek, igaz kétszer akkora utazósebességnél.

Végső soron kijelenthetjük, hogy a jelenlegi egyetlen ötödik generációs gép elleni harc elméleti alapját a tüzelőanyag mennyiség vészmaradék alá szorítása kell, hogy adja, mivel minden más téren az F-22 még behozhatatlan előnyökkel bír. Egyelőre, ugyanis már keleten is épül az a repülőgép, mely megtörheti a Raptor hegemóniát…

Fotó: USAF és Temesvári Péter