Légi kutató-mentô hadgyakorlat a Pipis-hegyen

Magyarországon harminc éve müködik légi kutató-mentö szolgálat a honvédségnél, azonban az utóbbi tíz évben már vegyes (civil és katonai) feladatokban is részt vettek. Az MH Légi Kutató-mentö Szolgálata minden évben nagyobb összevonást hajt végre, ahol a Belügyminisztérium alakulataival – Országos Katasztrófavédelmi Föigazgatóság, Országos Rendör-fökapitányság – és az Országos Mentöszolgálattal együttmüködve közösen gyakorolják a bajba jutott légi jármüvek és személyzetük, valamint sérültjeinek mentését. A gyakorlás célja, hogy felmérjék a szolgálatok kiképzettségét, jártasságát, új technikákat gyakoroljanak be (pl. éjjellátó eszközök), összekovácsolják a résztvevöket és kicseréljék a tapasztalatokat a gyakorlat végén.

A legnehezebb feladat a kutatás, mert nem mindegyik légi eszköz rendelkezik vészjelzövel. Ebben az esetben csak a vizuális felderítés marad, ami rendkívül hosszadalmas is lehet. A kutató-mentök fö feladata a katasztrófa helyszínének megtalálása után, hogy orvost vagy felcsert juttassanak el a terepre, majd az elsösegélyben részesítetteket kórházba szállítsák.

A kutató-mentö állomány, illetve az egészségügyi személyzet sürgösségi betegellátást nyújtó ún. oxyológiai végzettséggel rendelkezik, ki van képezve ejtöernyös ugrásra és a helikopterböl alpin módszerrel történö leereszkedésre is.

A Lángoló Hegy 2002 gyakorlaton nyolc kutató-mentö csoport, négy helikopter és számos más technikai eszköz vett részt. Tíz különbözö baleseti helyszínt készítettek elö a Kékesen és a Bükk-fennsíkon, ”maszkírozott” sérültekkel, életnagyságú és súlyú, egészségügyi beavatkozásokra alkalmas ”ambubábukkal”. Közepes és nehéz feladatokat adtak fel a szervezök, az ellenörök pedig minden helyszínen árgus szemekkel figyelték a feladatok végrehajtását. Kívülröl ugyanis mindig könnyebb észrevenni a hibákat, amelyeket éles helyzetben már nem szabad elkövetni. A sérültek átvevöhelyére Miskolcon és Egerben jelöltek ki leszállóhelyet, ahol mentögépkocsik várták a helikoptereket.

Az idöjárás nem fogadta kegyeibe a résztvevöket, mert igazán csak egy nap volt alkalmas a gyakorlatok végrehajtására, de az reggeltöl sötétedésig tartott.

Volt vadászgépböl katapultált pilóta mentése és tömeges sérülés is, amikor egy szállítógép és egy vadászrepülögép képzeletbeli ütközése után kellett ellátni és begyüjteni a sérülteket az öszi erdö vadregényes részeiböl.

A riasztás katapultált pilótához hívta a kutató-mentö egységet. A Mi–17-es azonnal indult a megjelölt helyszín felé, de a vészjeladó nem adott megfelelö jeleket, így a vizuális felderítést is be kellett vetni. Jobbra-balra imbolygott a helikopter, a két deszantos a tehertér ajtajából kémlelte az erdös hegyoldalakat, majd apró füstcsíkot vettek észre az egyik kis tisztáson. Ott feküdt a pilóta. Máris ereszkedett a helikopter, és az alpinkötél vége már a derékig érö füben volt. Az egészségügyisek felszerelésüket magukra kapva csúsztak le a földre és rohantak a sérülthöz. Közben a helikopter a tuskókkal szabdalt irtásban kereste a leszállóhelyet.

A csapkodó rotorszélben a felcser gyorsan felmérte a pilóta sérüléseit és állapotát, majd infúziót kötött be, nyakrögzítö gallért helyezett fel, az égett felkart és a fejsebet is bekötözte. A biztonságos szállításhoz elökerült a vákuumágy, ráemelték a sérült pilótát, felszerelték az EKG elektródáit, és a sérült kihülését megakadályozó fóliát is ráterítették. A helikopter ott várta a csapatot, és amint beemelték a sérült pilótát, már repültek is Eger irányába, ahol az elöre értesített mentögépkocsi várta öket.

A délután nehezebb és bonyolultabb feladatot tartogatott a résztvevök számára. Egy MiG– 21-es vadászrepülögép és egy An–26-os szállítógép ütközött össze, persze csak képzeletben. A kiérkezö elsö helikopter személyzete hamar felmérte, hogy egymaga nem képes ellátni a nagyszámú sérültet, ezért még három másik kutató-mentö helikopteres egységet riasztottak. Ez utóbbiak megérkezéséig a megtalált túlélöket sérüléseik alapján osztályozták, ami a legfontosabb a késöbbi ellátás és a szállítás szempontjából. Percek múlva már mind a négy helikopter ott állt a hosszúkás rét közepén. Sorban látták el a sérülteket, majd súlyosságuk alapján osztották el és emelték be öket a helikopterekbe. Amikor már biztosak voltak benne, hogy ellátatlan személy nem maradt a helyszínen, két helikopter Egernek, a másik kettö Miskolcnak vette az irányt. Szinte az utolsó pillanatokban sikerült felszámolni a kárhelyet, mert a nap alábukott a hegyek mögött és hideg szél söpört végig a sötétedö völgyben.

Tömböl László dandártábornok, a Légierö Parancsnokság törzsfönöke és Oláh József alezredes, a Légierö Parancsnokság hadmüveleti fötisztje, a gyakorlat parancsnoka, valamint a gyakorlatot elemzö résztvevök egyetértettek abban, hogy a kutató-mentö állomány jól felkészült csapat, de igazán modern technikai eszközökkel nincs még ellátva, s hogy túl hosszú az elérési út. A beérkezett segélyhívás több helyre is eljut – területi rendörkapitányság, katasztrófavédelem, mentöszolgálat stb. –, mielött a Légierö Parancsnokság ügyeletese meghozhatná a döntést a kutató-mentök felemeléséröl. Mindannyian egyetértettek abban is, hogy a különbözö operatív szervek döntési szintjét egymással szinkronizálni kellene, mert így az elérési utat rövidre lehetne zárni. A másik fontos tényezö, hogy a katonai és a civil oldal szorosan tudjon együttmüködni, egymást jól egészítsék ki a feladatok ellátásában. Például az Országos Mentöszolgálat föleg az éjszakai repülési feladatokhoz – szervátültetéshez kapcsolódó repülések, csecsemö és tömeges sérültek szállítása stb. – igényelné a légierö kapacitását.

A Lángoló Hegy 2002 gyakorlat utolsó napján elhangzott, hogy a kutató-mentö feladatokban együttmüködö katonai és civil szervezetek célkitüzései között szerepel egy közös, minden részterületre kiterjedö gyakorlat végrehajtása a közeljövöben.

Dr. Toperczer István

Köszönetemet fejezem ki dr. Janka Norbert orvos alezredesnek és Vida Károly örnagynak, valamint a szentkirályszabadjai és a szolnoki kutató-mentö szolgálat tagjainak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért.