Ricardo Traven - A Boeing kanadai fenegyereke

A kanadai Királyi Katonai Főiskola elvégzése után a légierő repülőgép-vezetőjeként szolgált 1997-ig, őrnagyként vonult nyugállományba. 1992-ben elvégezte az Egyesült Államok Edwards légitámaszpontján található USAF berepülőpilóta-képző iskoláját a 92A osztály tagjaként. 1995-ben cserepilótaként a Haditengerészet Patuxent River-i Strike Test Squadron-hoz került berepülőpilótának. Feladata elsősorban az F/A-18-as típus határértéken túli vezethetőségének vizsgálata, a különféle dugóhúzó-tesztek és minden extrém nagy állásszögü repülési helyzet kutatása.Repült az itt található Haditengerészeti Berepülőpilóta-képző Iskola T-2 Buckeye és NU1-B Otter kiképzőgépeivel is. Ebben az időszakban került vissza az Edwards-ra a NASA Dryden intézetének High Angle of Attack Technology Program (HATP) F-18 HARV projektjéhez, ahol is C.A Sterberg USN alezredes mellett ő is a HATP program berepülőpilótája lett. Egész pontosan a Navy ekkortájt indított HAIRRY (High AoA Investigation of Requirements for Roll and Yaw) projektjét is ezzel a géppel folytatták le, így egyszerre két szervezet kisérleti repülését is Ricardoék végezték.Az F-18 HARV (High Alpha Research Vehicle) tolóerővektor-kormányzással megtámogatott, különlegesen nagy állásszögü repülésekre képes géppel újszerü manőverek kikisérletezése volt a feladata.

F-18 HARV

Az ekkor általa társszerzőként jegyzett "Navy And The HARV: High Angle Of Attack Utility Issues" elemzéssel rámutatnak arra, hogy a modern egy-az-egy elleni légiharc során a tolóerővektoros kormányzású gép az úgynevezett átesésen túli manőverezhetőséggel mint képességgel (a HARV 70-fokos állásszöggel volt repülhető) komoly veszélyt jelenthet ellenfeleire. A jelentés lényege, hogy a különlegesen nagy állásszög-tartományban végzett repülhetőség, amit főleg a vektoros rendszer biztosít, a repülőgép vezető számára több előnnyel is jár.

Egyrészt növeli az általános repbiztonságot, mivel a repülőgép vezetői hibából eredő légikatasztrófák és balesetek igen nagy hányada a kis magasságon végzett intenzív manőverezés során létrejött átesésekből ered. Másrészt a manőverező légiharcban a manőverelemek számának csökkentését vonja maga után. A tanulmányban példaként hasonlítanak össze egy nagy állásszögü, vízszintes repülési helyzetből (a példa egy looping leszálló ágában érkező gép) indított húzott fordulót végző hagyományos és vektoros gépet. A hagyományos kormányzású gépnek a húzott fordulóhoz szükséges bedöntéshez először csökkentenie kell az állásszögét, vagyis előbb "orra kell nyomni" majd ezután lehet fordulóba vinni a gépet, különben a gép könnyen valamely irányba bedőlhet és ebben az esetben dugóhúzóba eshet.

Ricardo Traven és Mihail Beljajev

A tolóerővektoros manőverezéssel a gép egy összetett legyező és orsózó mozgással extrém állásszöggel rögtön válthat irányt és ezzel a manőver időtartamát jelentősen lerövidítve harcászati előnyhöz juthat. Ennek a felismerésnek a következménye lett az az ismeret, amit Ricardo később a "Sterno lámpabúrája a kutyán" vizualizációs manőverként jellemzett. Ez a különös megnevezés annyit takar, hogy a géppel a haladási irány megtartása mellett nagy állásszögü palástorsót végzünk akkor, mikor az ellenfél gépe holttérbe kerül. Gépünk ekkor lelassul és így az üldöző mögé kerül. A nagy állásszögü palástorsó miatt a repülőgép vezető látótere kibővül.További érdekes manőver a "J-turn" ami leginkább az oroszok "Horog"-manőveréhez hasonlítható és lényegében minden más gépnél szükebb vízszintes célra fordulást eredményez.A HATP és HAIRRY programok befejeztével Ricardo visszatért előbb a Pax River-i központba, majd haza Kanadába. A kanadai légierőtől 1997-ben őrnagyként ment nyugállományba. Innen rögtön felvették a Boeing-hez berepülőpilótának.Ekkor már típusa volt az F/A-18-as mellett az F-16-os és F-15-ös gépekre is. A Boeing ekkor kezdte meg a Super Hornet nagy állásszögü berepülési tesztjeit, amely feladat Ricardora hárult. A HARV-val végzett tesztek során szerzett tapasztalatokat hasznosítva aztán ki tudták alakítani az új gép ilyen jellegü karakterisztikáját is.

Boeing F/A-18F Super Hornet

A Super Hornet bemutató repülései során látott egyik legérdekesebb manőver, a "Piruett" alapja is a HARV-val lett kidolgozva. Ez az összetett mozgás leginkább egy olyan legyező-manőverhez hasonlatos, amelynél a gép a függőleges tengelye körül nem csak 180, hanem 360 fokot perdül. A mozgás rendkívül dinamikus, az állásszög 30 fok felett van, így kevés gép képes erre, mivel a lapos dugóhúzóba esés veszélye a hagyományos felépítésü gépeknél nagy. A Super Hornet után Ricardo közremüködésével a korábbi Hornet gépek is képesek lettek erre a manőverre, így napjainkban láthatjuk a svájci és a finn bemutatópilóták repertoárjában is.

Ricardo amikor nem repül, akkor is fontos szerepet játszik a tengerentúli berepülőpilóta-közösség (SETP) életében. A kísérleti berepülőpilóták közösségében választmányi tag, sőt korábban alelnöke is volt a szervezetnek.Feleségével együtt élnek az Egyesült Államokban. A gyermekei is a repülés világában találták meg számításukat, Ricardo fia a légirendészetnél dolgozik, míg lánya a szabadidejében egy J-3-as Cub-bal repül.

Ricardo Traven nagyon gyakran repül külföldön is, mivel a Super Hornet a Boeing egyik kiemelten ajánlott típusa a különféle tendereken. Az angliai RIAT-on 2004-ben elhódította a King Hussein Memorial Sword és az As The Crow Flies díjakat és megválasztották a legjobb külföldi bemutatópilótának is. Európában legutóbb a 2008-as Franborough-i airshow-n láthattuk repülni.Eddigi pályafutása során több mint 3500 repült órát gyüjtött össze, 30 különféle típusra van szakszolgálati engedélye, ezek közül is említésre méltó az F-18-as különféle változatain kívül az F-16-os, F-15-ös, F-4-es, F-5-ös, A-7-es és a T-2-es. A legfőbb típusán, az F-18-as gépeken több mint 2600 órát teljesített és csak a Super Horneten több mint 600-at.

Ászok egymás közt. Vlaszovval is szoros barátságot ápol Traven

Ricardo Traven szerepelt a National Geographic müsorán, ahol is interjút készítettek vele, amelyből kiderült, hogy egy közvetlen, mosolygós, nyitott személyiség, de ugyanakkor a hivatását szerető és tisztelő szakember, aki mellesleg baráti viszonyt ápol több ismert orosz berepülőpilótával, például a MiG irodából Pável Vlaszovval és Mihail Beljajevvel is.