A Boeing nem adta fel a harcot

A Boeing most azt próbálja elhitetni a döntéshozókkal, hogy az általa gyártott KC-767-es müködtetési és karbantartási költségei alacsonyabbak a vetélytársnál. Az üzemanyag-kapacitást tekintve egy légi utántöltőnek körülbelül 35000 kilogrammnyi üzemanyagot kell szállítani. A KC-767 kapacitása ezt a mennyiséget 20%-kal haladja meg, míg az Airbus A330-asra alapuló európai tanker 50%-kal. Ez utóbbi - legalábbis a Boeing szerint - pedig felesleges, hiszen egy átlagos bevetés során nincs szükség ekkora mennyiségü üzemanyagra. Érdekes...

A teher- és utasszállítási paramétereket is érdemes figyelembe venni, annak ellenére, hogy egy légi utántöltőnek nem ez az elsődleges profilja. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy 2006-ben a légierő utasainak és szállítmányainak kevesebb, mint 1%-át szállította légi utántöltőkön. Méreteit tekintve itt is az európai gép a befutó, de a többletköltségek miatt ebből a szempontból is a kisebb KC-767 lenne olcsóbb. Persze kérdés, hogy a Pentagon a jövőben is inkább bérelt polgári gépeken utaztatja katonáit, vagy saját megoldást választ.

Az USAF többek között azt is előírja, hogy hány hordágynak kell helyet biztosítani a gépen. Mennyiségi szempontokat figyelembe véve itt is alulmarad a KC-767-es, ezt viszont olyan minőségi szolgáltatásokkal kompenzálná (például képes oxigént generálni a fedélzeten) melyek segítségével - a Boeing reményei szerint - lekörözi majd ellenfelét.

A Boeing próbálkozása érthető, a tények azonban egyelőre az EADS/Northrop típusának létjogosultsága mellett szólnak.