F-22 Raptor demo az új airshow szezonban - videó elemzés

A nálunk Európában megszokottól jelentősen eltérő amerikai katonai bemutatókat nagyban meghatározza az a tény, hogy az USA-ban nincsenek nagyszabású légiszalonok és kiállítások, ahol gyári berepülőpilóták demonstrálják az eladni kívánt gépük repülési képességeit. Így az amerikai közönség által látogatott légibemutatókon szinte kizárólag a légierő, a haditengerészet, vagy a tengerészgyalogság repülő- és helikoptervezetői mutatják be előre begyakorolt programjukat, vagyis a saját tudásukat.

A koncepció lényege: az adófizetők lássák, hogy mire megy el a sok millió dollár, gépet és kiképzést illetően. Ehhez hasonlóak a kisebb, önálló repülőiparral nem, vagy nem ilyen mértékben rendelkező európai országok ( mint hazánk is) bemutatói is, de egy jelentős különbséggel: az öreg kontinens katonai bemutatóira nagy hatással voltak/vannak a különféle kiállítások, szalonok idején látható francia, angol, olasz és nem utolsó sorban az orosz gyári berepülőpilóták manőverei is.Ezért aztán az úgynevezett szakmai és közönségprogramokban sajátosan keverednek a professzionális, határérték-közeli repülési helyzetek és a látványos virtus. Ennek a fajta müsornak ékes példájaként megemlíthetjük a korábbi hazai MiG-29-es bemutatórepüléseket is.

Az amerikai légibemutatókon alapvetően más a helyzet. Az idehaza, vagy az orosz, angol, szlovák, cseh, stb bemutatókon is ismerős müsorvezető helyett, jóformán minden demoteam-nek önálló speakere van. Nagyon fontos, hogy ez a személy szintén a csapat tagja, tehát egy katona legyen, aki gyakran a csapat sajtósa is. Az ő szerepe olyannyira meghatározó, hogy látható módon a végrehajtandó manőverek kivitelezése és az ő beszéde közt szoros összefüggés van. Vagyis, sokszor egy-egy elnyújtott bejövetel oka a megfelelő felkonferálás biztosítása.

A különbségek ezzel nem érnek véget. Az USA-ban nincs kimondottan szakmai vagy közönségprogram, a demok összeállítását a csapat előljárói hagyják jóvá, de ügyelve arra, hogy a demonstráció elérje hatását. Egy jó légibemutatón a laikus un. "wow!" emberek és a unique tactical maneuvering-ra kíváncsi szakmai érdeklődők egyaránt ki lesznek szolgálva. Ugyanakkor érdekes tény, hogy például az F-15C repülése lényegében már több mint húsz éve ugyanazon séma szerint zajlik, az újdonság mindennemü mellőzésével.

Ezen körülmények ismeretében érdemes tanulmányozni az alábbi videót:

Jól látható, hogy a Charleston SC Airexpo 2008-on készült amatőrfelvétel tanúsága szerint, a gép pilótája - az immáron ezredesi rendfokozatban szolgáló Moga - sokkal könnyedebb, de ugyanakkor komplexebb produkciót állított össze.Ezen a felvételen felszállás nem volt, de a fünívóban, késhelyzetben bejövő gép a vektorálással 90-fokban égfelé törve a tavalyi módozattól eltérően nem talphelyzetre átnyomva, hanem ismét a fúvócsövek kitérítésével, orral a föld felé fordulva folytatja a repülést. Ezt a helyben fél-looping-ot azután egy zuhanásban végzett egy és negyed fordulatos orsó követi.Jól látható, hogy a közel nulla müszer szerinti repülés közben a gép kormányfelületeit bőszen véghelyzetekig kitérítgető FbW rendszer rendesen el van foglalva, részben a hajtómüvek precessziójára rátartva. Hasonlót figyelhettünk meg Vjacseszlav Averjanov 2005-ös MAKSz-on végzett repülésénél is, ahol is az extrém nagy állásszögü minimális sebességü áthúzás során a fúvócsövek és a vízszintes vezérsíkon folyamatosan véghelyzetekig kitérve integettek, míg az oldalkormány koppig balra be volt lépve.Innentől kezdve, részint a tüzelőanyag fogyásával összhangban, egyre impozánsabb manőverezés veszi kezdetét. Új elem az a már ismerős 360 fokos intenzív húzott fordulóból indított átmenet nélküli emelkedésből orranyomás, majd az ebből végzett legyezőforduló. Ennek a végrehajtása során a gép azonban nem is arrafelé fordul, amerről jött, hanem a legyezőt egy 90 fokos lapos, negyed fordulatos dugóhúzó követi, ami után így a gép a pályára merőlegesen távolodik a nézőktől.Ezután egy orsót hajt végre, majd behelyezkedik a következő manőverhez, a fegyvertér bemutatásához.Itt is megfigyelhetünk egy, a Raptorra jellemző érdekességet. A videón 1:51-nél látható, hogy a hatalmas oldalkormányokat féklapként kifelé kitérítő számítógép, a kereszttengely fölött ébredő bólintónyomatékot kompenzálandó, impulzusszerüen, egy pillanatra a hatalmas vízszintes vezérsíkokkal orranyomja a gépet.Pár orsót követően a gép a csak rá jellemző, nagy állásszögü késrepülést hajtja végre, utánégetéssel, majd abból emelkedés és közben további orsózás következik. A következő manőver már tavalyról is ismerős, ez a power loop és az abból indított pedal turn. Újdonság, hogy a már tapasztaltabb pilóta ezúttal sokkal intenzívebben hajtja ezeket végre, és a lényegében lapos dugóhúzó kivételi magassága is lejjebb került.

Egy szintén új látványosság következik, a power loop végén, amikor a lefelé liftelő gép sebességet kezd gyüjteni, a repülőgépvezető egy palástorsót hajt végre. A palástorsót a tavalyról is látott harang vagy odaát tailslide, majd először a Raptor-demók kezdete óta, nagy állásszögü lassúrepülés.A végére jön az Amerikában népszerü müfaj, a levezetésként is alkalmazott a nagysebességü áthúzás, de mindjárt három is. Ebből csak egy az áthúzás, a második bejövetelből egy látványos váltott kilenecvenfokos vízszintes fordulózás, végül a harmadikból pedig egy egyedi dolog, az odaát gyakran alkalmazott szögeletes bukfenc, vagyis a loop fele következik, de ezúttal vízszintes síkban.Hasonlóan izgalmas, mint anno Pugacsov Szu-35-öse és Vlaszov MiG-29K-ja által bemutatott horog manőver.

Dióhéjban ennyit az idei F-22-es bemutatóról, akit élőben is érdekel a program, látogasson el a júliusban megrendezésre kerülő fairfordi RIAT 2008 repülőnapra vagy a farnboroughi szakkiállításra.