A norvégiai Bodø-ben található - mellesleg a legnagyobb ilyen jellegű kiállítás Észak-Európában - intézmény kétségkívül jó eséllyel pályázik a világ legészakibb repülőgép-múzeuma címre, mivel már az északi sarkkörön túl, a 67. szélességi körön található. Ráadásul ha ide ellátogatunk, még azt is megtudhatjuk, hogy vannak, akik bombázókat vesznek tőkehalért...
Mondhatni teljes meglepetésként ért a múzeum felfedezése, nem számítottam rá, hogy ennyire félreeső helyen, ilyen komoly múzeumba botlik az ember. Az első gyanús jelek a városka felett pár száz méterre repkedő F-16-os gépek illetve Sea King helikopterek voltak, gyors telefonos segítségkérés (köszönet Temesvári kollégának) után kiderült, hogy a norvég légierő egyik fő bázisa, két F-16-os századdal, kutató-mentő központtal a városban található. Ezek után találtunk rá egy információs füzetben a múzeumra is, mely a legnagyobb ilyen jellegü múzeum Észak-Európában, és amit nagyon nagy kár volna kihagyni, ha már arra járunk.
A múzeum a város szélén a központtól (vasútállomás, kikötő) mintegy 15-20 percnyi sétára található a repülőtér végétől nem messze. Maga az épület egy hatalmas propellerre emlékeztet, melynek két ágában található a norvég katonai és a polgári repülés történetét felölelő kiállítás. A két nagy csarnokban állították ki a különböző repülő eszközöket, míg a kisebb termekben, előterekben különböző témával foglalkozó kiállításokat szerveztek. Külön rész foglalkozik az északi sarki repülésekkel és Amundsennel, a norvég légierő történetével, de külön termet rendeztek be az aerodinamikai tudnivalók elsajátításához is (vajon miért mások egy F-104 és egy B-737 repülési tulajdonságai). Ezen is látszik, hogy a gyüjtemény komolysága mellett figyelnek a fiatal látogatókra is. Természetesen mindez számítógéppel, illetve kis színesekkel megtámogatva, ugyanis a légierő története során előfordult néhány aranyos történet. Nekem leginkább az tetszett, mikor a II. világháborúra való felkészülés keretében pár tonna szárított tőkehalért cserébe vettek 4 olasz Caproni CA.310 könnyü bombázót. Egyet a keleti országrészbe, nyugatra, egyet Trøndelag környékére, egyet pedig északra, mondván ezekkel majd megvédik az országot. Hát kicsit elszámolták magukat.
A kiállítás hihetetlenül színvonalas, a bejárat előtt rögtön egy Hurricane fogadja a látogatót, a gépek nagyon szép állapotban vannak, érződik, hogy komolyabb erőforrások állnak a múzeum rendelkezésére, mint itthoni társainak. Bent a teljesség igénye nélkül látható még Spitfire, Catalina, Mosquito, Vampire, Gloster Gladiator, az 50-es, 60-as évek amerikai vadászgépei, U-2-es, és még sorolhatnám.

Van kibelezett RF-84F, ahol szépen látszik a gép kábelezése, összetettsége. Mellé kitettek mutatóba néhány (nagy valószínüséggel ilyen típusú) légi felderítőgéppel készült diát. Hát nem semmi látvány egy közel A4 méretü dia pozitív!
A polgári repülés csarnoka is tartalmaz néhány meglepetést, rögtön például, hogy ebbe a terembe került az előbb említett U-2 felderítőgép (mely típusnak bázisa volt Bodø a hidegháború alatt). Végig lehet követni a polgári repülés kialakulását, az első szárnypróbálgatásokon át a mai Norwegian kialakulásáig, miközben betekintést nyerhetünk különböző melléktevékenységekbe is, mint pl. a tengeri mentés (egy szép JU-52 típussal bemutatva). Itt érdekes volt olvasni, hogy a norvég polgári repülés hajnalán az eszközöket a német Luftwaffe biztosította számukra, tulajdonképpen ők bábáskodtak a helyi polgári repülés megszületésénél. Viszont nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy másképp tekintsenek erre a névre a helyiek… A polgári kiállítás termében található még két szimulátor, jó pénzért ki lehet próbálni azokat is.

Középen, a propeller tengelyében található az irányító központ, müködőnek tünő radarral (nem hiszem, hogy az éppen aktuális forgalmat mutatja), és gyönyörü kilátással a Bodø mögötti hegyekre. De nemcsak emiatt érdemes felmenni, hanem mert tökéletesen rálátni Bodø repterére, ami egyszerre szolgál a polgári légiforgalom és a katonai repülőgépek bázisaként. Végig látszanak a bunkerek a reptér hátsó részében, láttunk bejövő F-16-ost nem sokkal megelőzve egy polgári gépet. Számunkra ez nagyon furcsa volt, nincs az a nagy szigor, mint a hazai reptereken.
A múzeumban az állandó kiállítások mellett minden évben szerveznek időszakos kiállításokat is, tavaly például ürhajózás volt a fő téma. A kiállítás folyamatosan fejlődik, a toronyból idén egy F-80-ast szúrtunk ki a bunkerek árnyékában, szóval várhatóan nem állnak le a fejlesztésekkel. Úgyhogy csak ismételni tudom, amit az elején is említettem, mindenképpen érdemes megnézni a kiállítást, nagyon kellemes meglepetésben lesz része a látogatónak a „világ végén”.
A JETfly szerkesztősége köszönetet mond Hackler Jánosnak a rendelkezésünkre bocsátott helyszíni beszámolóért!
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Mi történt azon a napon? Ha a Nap egy bizonyos szögből sütött a kecskeméti légibázis betonjára, sokáig egy ezüstös csík emlékeztetett a 2008. április 17-i repülésre.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.