Te hol voltál, amikor az óriás megérkezett?

Húsz órás késéssel érkezett a gigantikus hathajtómüves Antonov-teherszállító, a Mrija, de a késés ellenére rengetegen másnap is visszajöttek, sőt, az éjszakai felszállásnál is ott áztak és fagyoskodtak. Tele volt mindkét napon a végülis bölcsen megnyitott terminál-terasz, a terminálokhoz vezető feljárók járdája. És tömve volt emberekkel és sárdagasztó kocsikkal a reptér körüli dülőutak hálózata: ahogy az interneten valaki találóan fogalmazta, az ország második legnagyobb spontán offroad találkozója zajlott, amiből akkor lett nagyszabású spontán cross-verseny, amikor kiderült, hogy a gép a város felől, és nem Vecsés felől száll le.

Az óriás a puszta megjelenésével nemcsak közönséget vonzott, de közösséget is teremtett. Az internetes fórumok tanúsága szerint a teraszon kémlelők és a sárdagasztók között is ismeretségek, barátságok szövődtek, volt, aki teát vitt a többieknek, ha kellett, kölcsönadták egymásnak a fotóállványt és a létrát, az erősebbek a gyengébb kocsikat rángatták ki a sárból. Az éjszakai start idején a világháló lett a közösségi tér, volt, aki a rádióforgalmazást figyelte, és közvetített, mikor indítja az óriás a hajtómüveit, mikor kezd gurulni, mikor fordul a pályára, mikor kap felszállási engedélyt.

Állóhelyen az Álom (Fotó: Temesvári Péter - JETfly)

Aztán a start után Budapest és környéke különböző pontjairól futottak be a jelentések, kinek mennyire tetszett a gép hangja, ki volt az, aki látta is az óriást, amint méltóságteljes lassúsággal emelkedik és végrehajtja a nagyívü balfordulót a Hármashatárhegytől Soroksárig. Közben ki felejtette a bámulás közepette kint a macskáját az erkélyen, ki szobrozott fél órán át az utcán, hogy pár másodpercig csak, de lássa a gépet. Volt, akit egyenesen meghatott az élmény, költői beszámoló született az érzésekről, amint a 31-es küszöbnél állókat megcsapta a távozó gép hajtómüveinek kerozin-illatú meleg lehelete.

A kerítés mögött állóknak csak ennyi jutott a Mrija-ból, mégis megérte kimenni, hiszen életreszóló élmény volt a látványa (fotó: Laczkó Mihály)

És persze az is felvetődött, hogy az a rengeteg ember, aki ennyire érdeklődne a repülőtér zárt világa iránt, vajon kaphat-e valamivel jobb bánásmódot magától a repülőtértől? Van, ahol ez a gesztus mellett jó üzlet, mint hogy most sem volt nyilván rossz üzlet megnyitni a teraszt. Heathrow-n külön látogató központ müködik, Manchesterben a gépeket kémlelő, fotózó úgynevezett spottereknek centrumuk van a pálya közelében, mesterséges dombbal, hogy átfotózhassanak a kerítés felett.

Nos ami Budapest hangulatát illeti, nem tudom, mi volt képes utoljára ennyire elvarázsolni ilyen sok embert néhány órára, pénztől, rangtól és pártszimpátiától függetlenül. A repülés nagyszerüsége még a földről nézve is javítja egy szép és jó dolgok után vágyódó nagyváros mentális állapotát.

A jegyzetet a szerző, Márványi Péter engedélyével közöltük le. Repülőbaráti köszönet érte! (T.P.)