Japán vadászgépblöff

Az elmúlt években ugyanis az amerikai rakétaelhárító rendszer tengerészeti elemeivel kapcsolatban láttak napvilágot bizalmas információk, illetve az AEGIS fegyverrendszerről is szivárogtak ki részletek. Ez természetesen nem aratott osztatlan sikert az USA-ban, s az F-22 japán légierőben való rendszeresítésének lehetőségét kizárták. Japánnak mellesleg azért lenne szüksége egy fejlett vadászgépre, mivel Kína látványosan modernizálja légierejét, s Oroszország is egyre több modern gépet állít szolgálatba. A jelentkező kihívásra Japánban úgy gondolják, hogy az F-15J gépek már nem tudnak kielégítően válaszolni, így mindenképpen új gép beszerzésében gondolkodnak.A jelenleg elérhető 4+ generációs gépek közül egyedül az Eurofighter és a Rafale jöhetne szóba (két hajtómüvel rendelkeznek). Ebbe a kategóriába tartozó gépe Japánnak is van, ez pedig az F-2 – igaz, ez a gép csupán egy hajtómüves. Ezenfelül a légi fölény biztosításához mindenféleképpen lopakodó vadászgépet szeretnének. Szóba jöhetne még az F-35, ám ez a gép sokkal inkább öszvér jellegü, azaz többfeladatú, így nem kifejezetten elfogóvadász-feladatok ellátására optimalizálták.Japánnak tehát új gép kell, mégpedig ötödik generációs. Ha az USA-tól nem vehet, akkor inkább készít magának. Ez lenne az F-3. A kifejlesztésére szánt 6 milliárd dollár azonban ugyancsak kevésnek tünik. Még akkor is, ha az USA mellétesz további 6 milliárdot, abban a reményben, hogy így a haditengerészet esetleg egy elfogóvadászhoz jut. (Ez lenne az F-36.) A költségeket úgy próbálják minimalizálni, hogy számos rendszert, köztük főrendszereket is, átvesznek az F-35-től. Ilyen lenne például az APG-81 aktív fázisvezérelt radar, amelynek egy továbbfejlesztett verziója, az APG-81v1 (25%-kal több antennát tartalmazna) kerülne a gépbe. Hasonló sors várna az F-135-PW-100 hajtómüre is, illetve a pilótafülkét is kis változtatásokkal ugyan, de egészben átvennék. Az első tervek sok szempontból hasonlítanak az F-22-vel szemben alulmaradt YF-23-ra. Szembetünő azonban, hogy a leendő gép csupán egy hajtómüvel rendelkezne. Úgy tünik tehát, hogy a teljes lopakodóképességért cserébe megelégednének egy hajtómüvel is. A gépnek utánégető nélkül kellene elérnie a Mach 1,5-et, teljes utánégetéssel pedig a Mach 2,2-et. Mivel elfogóvadászról van szó, ezért a 4 tonna fegyverterhelés bőven elegendőnek minősülne, az 5,5 tonnányi üzemanyag azonban egyes esetekben kevés lehet. Igaz, Japán a gépeket kifejezetten védekező szerepkörben használná. A törzsbe rejtett függesztési pontokon összesen 4 AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétának lenne hely, míg a szárnyak alá további négyet lehetne majd függeszteni.A program tehát igencsak ambiciózus, a mögötte álló anyagi erőforrások viszont annál szegényesebbek. Arról nem is beszélve, hogy 500 darabos széria mellett „csupán” 60 millió dolláros gépenkénti árral számolnak egy ötödik generációs gépnél. Összehasonlításképpen az Eurofighter 120 millió dollárba kerül. A Japán által az F-16-ból fejlesztett F-2 darabára, amely képességekben alulmarad az Eurofighterrel szemben, szintén jóval százmillió dollár felett van. Így tehát a 6 + 6 milliárd dolláros fejlesztési büdzsét (az F-22-é 62 milliárd volt) és a 60 millió dolláros darabárat sokkal inkább az USA-nak szánt átlátható blöffnek lehet tekinteni, mintsem egy valós projektnek.