Mint az a világsajtó híreiből ismeretes, az USA 2018-ra egy új bombázót szeretne hadrendbe állítani. Egyelőre azonban nem ismert, hogy az új gépet pilóta vagy pilóta nélküli változatban építenék e meg. Hadászati bombázó esetében ugyanis alapvetően csak a megteendő távolságok lehetnek megterhelőek a pilóták számára, nagy túlterheléses manőverekkel aligha kell számolni. Könnyen elképzelhető tehát, hogy hibrid megoldás születik, azaz a bombázót pilóta és mesterséges intelligencia is vezetheti. Hadászati bombázón természetesen erre elegendő hely áll rendelkezésre. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy inkább egy harcászati bombázón gondolkodnak, ekkor pedig a helyszűke miatt már valószínűleg dönteni kell ember és gép között.
Bármilyen megoldást válasszanak is a döntéshozók, azt már most látni lehet, hogy a rendelkezésre álló tíz év aligha lesz elegendő arra, hogy egy forradalmian új technológiát alkalmazva a bombázógépek következő generációját hozzák létre. Arról nem is beszélve, hogy a komoly előrelépésnek tekinthető, hiperszonikus repülésre is alkalmas hajtómüvek előreláthatólag csak 2030 vagy 2040 körül állnak majd rendelkezésre. A bombázót tehát sokkal inkább egy átmeneti megoldásnak szánják, s ezt az USA légiereje is bevallja. A leendő gép tehát a ma elérhető legfejlettebb technológiákat ötvözné, s elsősorban a sebesség, hatótáv és lopakodóképesség hármasát tartaná szem előtt. Az újonnan fejlesztendő típus mellett a jelenleg szolgálatban álló B-1, B-2 és B-52 bombázókat továbbra is szolgálatban tartanák, folyamatosan fejlesztve azokat.A generációs váltás tehát évekkel az évszázad közepe előtt következhet majd be. Addigra ugyanis nemcsak a hiperszonikus repülésre alkalmas hajtómüvek készülnek el, hanem vélhetően a lopakodótechnológia is elavulttá válik, azaz – amennyire ezt a század elején meg lehet ítélni – a bombázók túlélőképességét újra a minél nagyobb sebesség biztosítaná.Ugyan konkrét követelmények természetesen nem jelentek meg, hiszen a bombázó „black projectnek" számít, azaz titkosnak, annyit bizonyára tudni lehet, hogy a szupercirkáló képesség alapkövetelmény lesz. Mivel bevallottan átmeneti megoldásról van szó, azt is fontolóra vették, hogy egy lopakodó- és szupercirkáló képességekkel rendelkező vadászgép, az F-22 Raptor méreteinek arányos nagyításával s természetesen erősebb hajtómüvek használatával ütőképes bombázógépet hoznának létre. Sőt, ezen elképzelések között az YF-23-at is emlegették. Ez esetben nem az USA lenne az első ország, amely egy vadászgép alapkoncepciójából bombázót alkotott, hiszen a hidegháború éveiben Franciaország Mirage IV bombázója a Mirage III „szteroidozott" testvérének tekinthető.Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy egy teljesen új típust fejlesztenek, hiszen jelenleg a légierőnek nincs (ismert) komolyabb fejlesztési projektje. Az F-22A Raptor sorozatban készül, az F-35 Lightning II pedig már ugyancsak közel jár a szériaérettséghez. Jelenleg a teljes hadibeszerzések költségének 41,6%-a a légierőé (bár a légierőhöz tartozik az ürhadviselés is), a haditengerészet csupán 38%-ot kap (pedig egy repülőgép-hordozó vagy tengeralattjáró beszerzése nem éppen olcsó mulatság). A kutatási kiadások terén is a légierő vezet 32%-kal. Könnyen lehet, hogy egyszerüen arról van szó, hogy a jelenlegi forráselosztást konzerválni akarják, s ehhez elengedhetetlen egy újabb fejlesztési projekt.
Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, Dánia - az F-35-ösök érkezésével - folyamatosan vonja ki a hadrendből F-16-os vadászbombázóit, melyek értékesítését már korábban meghirdették. A lehetséges vásárló kilétét a napokban hozták nyilvánosságra.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.