Változásokra lenne szükség a légi mentésben

Magyarországon jól müködik a légi kutató-mentő szolgálat (LMKSZ), melynek üzemeltetését a Nemzetközi Polgári Légiközlekedési Szövetség, vagyis az ICAO írja elő hazánk számára. Ám a rendszer alapjául szolgáló jogi szabályozás egyes részei mára már elavultak, szükség lenne módosításukra. Megerősíti ezt Kostyák György alezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság (MH ÖHP) hadmüveleti főnökségének kutató-mentő kérdéssel foglalkozó kiemelt főtisztje is, aki szerint a legutóbbi, szeptember végén megrendezett, Cross Landing 2007 névre keresztelt kutató-mentő gyakorlaton is jól vizsgázott a rendszer.

Mint ismert, az elképzelt szituáció szerint levegőben összeütközött katonai helikopterek mentésében a mentősök, a rendőrök, a tüzoltók és a katasztrófavédelmi szakemberek is közremüködtek. A Cross Landing bebizonyította: jó az összhang a szervezetek között, egy éles helyzetben is bármikor megállnák a helyüket. Ugyanakkor nem kevés hiányosság fedezhető fel a rendszer jogi szabályozásában. Például a bajba jutott légi jármüvek megsegítését előíró, kutató-mentő szolgálatokról szóló belügy-, honvédelmi-, népjóléti-, és pénzügyminisztériumi közös rendelet csaknem egy évtizede született. A jogszabály szövege a hatályba lépés óta változatlan, így a 30/1998-as számot viselő közös rendelet módosítása időszerü lenne. Legalábbis így gondolja az a Honvédelmi Minisztériumi szakemberekből álló bizottság, amelyik még tavaly készítette el a légi kutató-mentő szolgálatok korszerü szabályozására irányuló javaslatát. A csaknem ötven oldalas jelentésben – amelyet 2006. augusztus 21-én Szekeres Imre honvédelmi miniszter is jóváhagyott – a tárca szakértői felhívják a figyelmet arra, hogy a kutató-mentő szolgálat müködtetési költségeit az 1998-as jogszabály szerint az együttmüködő szervezeteknek közösen kellene állniuk. Jelenleg azonban csak a Honvédelmi Minisztérium büdzséjét terheli a szolgálat üzemeltetésének és alkalmazásának minden költsége.

A jelentésben leírtak szerint ugyancsak szükséges lenne az úgynevezett „riasztási rendszer” felülvizsgálata is. Kostyák alezredes elmondta: minden „olajozottan” müködik abban az esetben, ha katonai légijármü(vek) szenved(nek) balesetet. A kutató-mentő szolgálat állandó készenlétben lévő helikoptereit ilyenkor a veszprémi repülésirányító központ riasztja, a forgószárnyas pedig perceken belül a levegőbe emelkedhet. Polgári gép katasztrófája esetén viszont nem ritka, hogy a bejelentéstől számítva egy óra is eltelik, mire a helikopter felszállhat. Ebben az esetben ugyanis általában a rendőrséghez (vagy a mentőkhöz) érkezik a lakossági bejelentés, s az információ innen jut tovább az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) ügyeletére. A honvédségi kutató-mentő helikopter riasztására pedig csak az OKF főigazgatója (esetleg helyettese) adhat utasítást; mégpedig a veszprémi légiirányító központon keresztül. Éppen ezért lenne jó, ha a társszervek elfogadnák a honvédség javaslatát, melynek értelmében, megfelelő hatáskörrel, állandó, 24 órás szolgálatban müködne egy úgynevezett Mentés Koordinációs Központ.

Az MKK-ban a katonák mellett a mentőszolgálat, és a katasztrófavédelem szakemberei is jelen lennének, így azonnal és első kézből lehetne irányítani egy esetleges bevetést. Jelenleg úgynevezett mentés-összehangoló központot kell felállítaniuk az együttmüködő szerveknek, mégpedig a bejelentést követő hat órán belül. Ez idő alatt pedig – legalábbis az eddigi, gyakorlati tapasztalatok szerint – már a kárhelyet is fel lehet számolni. Azaz mielőtt felállna a munkát összehangoló központ, már minden sérült kórházba került…

A szakértői jelentésből kiolvasható továbbá, hogy a honvédelmi tárca a személyi és technikai követelményeken is változtatni szeretne. Például szükséges lenne a kutató-mentő helikopterek modernizációja. A forgószárnyasokra szerelt éjjellátó készülék, reflektor, GPS navigációs rendszer, megnövelt térfogatú üzemanyagtartály, valamint nemzetközi kutató-mentő vészcsatornát is fogni képes, a katonai és a polgári frekvenciákon egyaránt müködő rádiókészülék mind-mind nélkülözhetetlen lenne a légi kutató-mentő szolgálat hatékonyabb müködéséhez. Jelenlegi felszerelésével ugyanis pillanatnyilag csak korlátozott éjszakai képességgel bír a Pápán és a Szolnokon állandó készenlétben álló két honvédségi helikopter. A kutató-mentő szakszemélyzeteknél mutatkozó részleges hiányt pedig a beosztások minimális módosításával, rövid időn belül meg lehetne szüntetni. Pápán ugyanis pillanatnyilag egy, Szolnokon pedig kettő kutató-mentő beosztás feltöltetlen. S mivel ezekre a helyekre csak speciális, ejtőernyős-oktató képességekkel rendelkező katonákat lehet felvenni, célszerü lenne úgynevezett belső átcsoportosításokkal feltölteni az üres beosztásokat.