Minden bizonnyal a II. világháború egyik kevésbé ismert fejezetéhez tartozik, hogy Nagy-Britanniában mekkora szerepet töltöttek be azok a női berepülőpilóták, akik a gyárakból a harcoló alakulatokhoz repülték át az elkészült repülőgépeket. Ezek a bátor hölgyek – nem kis kockázatot vállalva – juttatták el rendeltetési helyükre a sorozatban gyártott Spitfire és Hurricane típusú vadászgépeket. Bevetéseik során – a légi szállítás kisegítői – sajnos tragikus veszteségeket is elszenvedtek. A túlélők történeteiből nemrég könyvet írtak, melyet a Nyugat-londoni Aero Klub és a történelmi emlékkötelék (BBMF) is népszerűsít.
Az angol repüléstörténet – a közeljövőben – egy nagy adósságát kívánja törleszteni, ugyanis egy olyan hiánypótló könyvet készülnek kiadni, amely a II. világháború női gyári berepülőpilótáinak históriáját dolgozza fel. Még az Egyesült Királyságban sem közismert tény, hogy a II. világháborúban hölgyek is repültek harci gépeken. Pedig közülük az 1940-es évek elején sokan teljesítettek szolgálatot a légierő szállítóalakulatainál. Amíg a férfiak a Luftwaffe ellen harcoltak, addig a merész pilótanők a gyárakból juttatták el a Spitfire és Hurricane típusú gépeket a repülőszázadokhoz. E kisegítő feladatuk azonban taktikai szempontból is nélkülözhetetlennek bizonyult, hiszen a légi háború ádáz küzdelmeiben igen súlyosak voltak a férfiak veszteségei. A nők segítsége viszont épp időben érkezett, mivel tehermentesíteni tudták pilótatársaikat. A Royal Air Force vezetésének kezdetben amúgy is gyakran fejfájást okozott a megfelelően kiképzett légi személyzetek utánpótlása, nemhogy értékes pilótákat tudtak volna még az átrepülésekhez is biztosítani. A női pilóták szerepe tehát alaposan felértékelődött, ám küldetéseik nappal és éjjel sem voltak veszélytelenek. Ennek tudatában azonban mégis sokan vállalták a kockázatot. Tevékenységük során sajnos veszteségeket is szenvedtek, melyek túlélő társaik emlékezetében kitörölhetetlen emlékek maradtak. A hölgyek általában háborús szerepvállalásaikról és személyes élményeikről eddig alig-alig meséltek valamit.
A töredékinformációk alapján Giles Whittell azonban elhatározta, hogy könyv formájában emléket állít a nagyszerü pilótanőknek. Éppen ezért felkutatta az egykori túlélőket, és a nemes ügy mellé állította őket. A szerző négy kontinenst is beutazott, hogy interjúkat készíthessen, így többek között megfordult az Amerikai Egyesült Államokban, Chilében és Lengyelországban is. A napjainkban már idős hölgyek szerencsére ezúttal kötélnek álltak, és elmondták izgalmas történeteiket, veszélyes szárnyalásaikat, valamint beszámoltak szívszaggató veszteségeikről. Ezenkívül Giles Whittell felkeresett több veterán érdekszövetséget, továbbá az Air Transport Auxiliary eredeti dokumentumait és fényképeit is felkutatta, illetve felhasználta készülő könyvéhez. A kötet végül az igen beszédes „Spitfire Women of World War Two” címet kapta.A legutóbb Richard Poad tartott nagy sikerü népszerüsítő előadást az egykori kisegítő-pilótanőkről. A Nyugat-londoni Aero Klub támogatásával pedig szeptember 8-án megrendezték a „Members’ Day Flying Display” elnevezésü repülőbemutatót. Az alkalomra természetesen a Battle of Britain Memorial Flight (BBMF) nevü alakulat egyik repülőgépét is elküldték, hogy tisztelegjen a bátor elődök előtt. A hajdani női Spitfire-berepülőpilóták közül pedig hárman voltak jelen a megemlékezésen.
„Bármilyen élethű is a szimulátor, amellyel tizenöt alkalommal repültünk, mégsem közelíti meg a valós repülések adta élményeket” – számolt be élményeiről Asztalos István alezredes, az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár repülésbiztonság főnöke, aki először emelkedhetett a magasba az első magyar KC-390 Millennium szállítógéppel.
Amennyiben feliratkozik alkalmi hírlevelünkre, postafiókjába küldjük a legfrissebb híreket!
E-mail cím:
Megszólítás:
A hírlevél feliratkozáshoz el kell fogadni a feltételeket.