Ismét egy II. világháborúban eltűnt amerikai katonát azonosítottak

1943. december 21-én az Alaszkában lévő fairbanksi Ladd Fieldről egy magányos B-24D repülőgép emelkedett a levegőbe. A kétórásra tervezett bevetés után a hadsereg Fort Wainwright-i bázisán kellett volna leszállnia. Az ötfős személyzet a különösen hideg időjárás ellenére útnak indult, hogy végrehajtson egy kísérleti feladatot, ám a repülőgép sohasem érkezett meg küldetéséről. Útközben ugyanis, távol a lakott területektől, máig tisztázatlan körülmények következtében – feltehetőleg motorhiba miatt – lezuhant. Az első kutatások ekkor még eredménytelenek maradtak, mindaddig, amíg a személyzet egyik tagja hónapokkal később (!) váratlanul előkerült. A túlélő másodpilóta a philadelphiai születésü Leon Crane főhadnagy volt, aki 1944. március közepén egy postagéppel érkezett vissza Ladd Fieldre.

Crane akkor jelentette a lezuhanás tényét, amelyet addig csak feltételeztek, majd elmondta a bekövetkezett tragédia körülményeit, valamint kalandos hazatérésének történetét. A lezuhanás napján, 1943. december 21-én a repülőgép rendben felszállt, és kb. 6100 méter magasságig emelkedett. Az út mindaddig zavartalan volt, amíg gépük egy felhőbe nem repült, ám ekkor a fedélzeti müszerek váratlanul felmondták a szolgálatot. A repülőgép pörögve zuhanni kezdett, bár a pilótának egyszer még sikerült kivenni a gépet a zuhanásból. A becsapódás előtt Hoskin hadnagynak vészjelzéseket is sikerült leadnia. A menthetetlennek látszó helyzetben a parancsnok végül utasítást adott a gép elhagyására. Crane beszámolója szerint rajta kívül csak Pompeo tudott még kiugrani a bombarekesz nyílásán keresztül. Richard L. Pompeót (Chief Master Sgt.) egy légáramlat a közeli hegygerinc felé vitte, sorsa máig ismeretlen. A sikeres földet érés után a másodpilóta a roncsnál egy hétig kitartóan várta a mentőcsapat érkezését. Végül azonban belátta, hogy – ennyi idő eltelte után – helyzete egyre reménytelenebb lesz, ha tovább marad. Éppen ezért útra kelt a közeli Charley-folyó irányába, és bízott jó szerencséjében, hogy talán sikerül élve kijutnia onnan. Végül prémvadászok találtak rá, akik kunyhójában sikerült túlélnie a megpróbáltatásokat. Crane főhadnagy összesen 86 napot töltött el az alaszkai vadonban, miközben csaknem 120 kilométert tett meg gyalogosan.

Ladd Field-i váratlan felbukkanása után egy újabb „expedíciót” indítottak a bombázógép megtalálására. Végül a kutatócsapatnak, Leon Crane főhadnagy segítségével, az alaszkai Fairbankstől több mint 190 km-re keletre sikerült megtalálnia az eltünt B-24-est. Ekkor a lezuhanás helyszínén, a roncsok között, a gép hátsó részében csak két katona maradványai kerültek elő. Ezek az áldozatok James B. Sibert főhadnagy (légcsavar-specialista) és Ralph S. Wenz (Staff Sgt.) rádiós voltak. A még mindig hó borította területen azonban Pompeo őrmester nyomait nem sikerült felkutatni, továbbá Harold E. Hoskin hadnagy holtteste sem került elő, így akkor azt feltételezték, hogy a becsapódás előtt talán neki is sikerült ejtőernyővel kiugrania a rádiósfülkéből.

Az eltünt hadnagyról a napjainkban 83 éves testvér, John S. Hoskin az alábbiakat mondta el: George és Eva Hoskin, a szülők négy gyermeke közül Harold a harmadikként látta meg a napvilágot Maine államban, a kanadai határhoz közel lévő Houlton városkában. Iskoláit Houltonban kezdte, ahol aktív tagja volt az atlétikai csapatnak, valamint a zenekarnak, majd a lewistoni Bates College-ben folytatott egészségügyi tanulmányokat. Másodéves hallgató volt, amikor a japánok megtámadták Pearl Harbort, ekkor őt is besorozták a hadseregbe. Harold 1943 januárjában fejezte be a pilótakiképzést. Még abban a hónapban házasságot kötött Mary McIntoshsal. Az ifjú feleség a lezuhanás napján már állapotos volt. Házasságuk mindössze 10 hónapig tartott. A gyermek, Joann már nem ismerte az apját. A nehéz helyzetbe került családot a nagymama segítette. Az amerikai hadsereg csak 1949-ben nyilvánította véglegesen halottá Harold E. Hoskin hadnagyot. George Hoskin, egészen 1960-ban bekövetkező haláláig, abban reménykedett, hogy fia túlélte a lezuhanást. Az egykori feleség, Mary 24 év után végül újra férjhez ment. Ő 82 éves korában, 2005-ben halt meg. A 63 éves Joann Hoskin Goldstein napjainkban a floridai Punta Gordában lakik. Rajta kívül, a közvetlen családtagok közül, csak John S. Hoskin él még, aki 1991-ben, Pennsylvaniában felkereste Crane főhadnagyot, a szerencsétlenség egyetlen túlélőjét. A beszélgetés során kiderült, hogy Crane sohasem beszélt a gyermekeinek 1943-as lezuhanásukról.

A Hoskin-ügyben végül – hosszú évtizedek után – 2004-ben történt újabb előrelépés, ugyanis a Yukon-Charley folyók vidékén lévő nemzeti parkból egy értesítés futott be a Joint POW/MIA Accounting Commandhoz (eltüntek és fogságbaesettek kutatását végző egyesített parancsnokság), hogy területükön valószínüleg II. világháborús repülőgép-lezuhanási helyek is lehetnek. A kutatás megkezdését utóbb egy véletlen eset indította el, amikor váratlanul megégett emberi maradványokat fedeztek fel. 2006-ban a JPAC csapata sikeresen feltárta a helyszínt, ahol a maradványok mellett II. világháborús katonai tiszti ruhadarabokat is találtak. Ezt követően, idén nyáron elvégezték a szükséges törvényszéki, valamint DNS-vizsgálatokat. Az eredmények összevetése után végül sikerült Harold E. Hoskin hadnagyot azonosítani. A 64 évvel ezelőtt lezuhant repülőtiszt földi maradványait szeptember 7-én, a Washington közelében lévő arlingtoni temetőben, katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra.