Bele a folyóba, de haver ez a víz hideg - avagy, kinek van szüksége vízálló ruhára a föld felett?

Úgy tünt, ez tökéletes nap egy alacsony magasságú repüléshez. Útvonalunk teljes egészében a szárazföld felett húzódott, kivéve egy folyót, ami a célterületen futott keresztül. Vízálló ruha nem volt megkövetelt és határozottan nem is volt kívánatos.

A radar bejárató területre taxiztunk, hogy leteszteljük SRTC kijelzőnket, csakhogy rájöjjünk - leállt. Most aztán lehetetlen volt, hogy megszerezzük SRTC jogosításunkat, ezért úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk repülési tervet, s egyenesen a célterületre repülünk bombázó gyakorlatra.

Ellenőrzést végeztünk a célirányítóval s megkezdtük rárepülésünket. Leereszkedtünk 150 m-re 810 km/o-val, megtaláltam a radaron a célt s végrehajtottuk első dobásunkat. "10 méter 5 óránál," szólt az irányító, ahogy elhúztunk a céltól és hátszélbe fordultunk, Úgy éreztem, kitünő találat volt, s biztos voltam benne, a következő rárepülésen jobb leszek, Körülbelül egy perccel később, ahogy 10 km-ről fordultunk egyenes vonalú támadó pályára, növeltük a hajtóerőt s elkezdtünk 810 km/o-ra gyorsulni.

Minden figyelmeztetés nélkül egy robbanást éreztünk és a gép elkezdett ringani. Másodpercekkel később, elvesztettük minden elektromos energiánkat. Pilótám a kormányszervekkel harcolt, de a gép sehogy sem reagált. Agyam milliónyi helyen járt, ahol inkább szerettem volna lenni abban az adott pillanatban.

Növeltük a hajtómü teljesítményét, hogy visszaszerezzük elektromos energiánkat, de mielőtt fellélegezhettünk volna müszerfalunkon három tüzjelző fény közölte velünk, hogy komoly problémánk támadt. Kinéztem, vannak-e másodlagos jelek, elfordultam ahogy csak tudtam, s rámeredtem a gép hátsó részére. A vízszintes vezérsíkot hatalmas tüz nyelte el. Ez másodlagos jelnek elég volt a számomra. A döntések most már könnyen születtek, Rápillantottam pilótámra és elkiáltottam magam "Katapultálj, katapultálj, katapultálj!"

Meghúztam az alsó ülésfogantyút. Az ülés beindult s máris úton voltam a légáramban bukfencezve. Egy másodperccel később, az ülés felfelé fordult s az ejtőernyő belobbant. Hál 'Istennek túléltem a katapultálást, lepillantottam, hol vagyok. A lehető legrosszabb helyen voltam - pont a folyó fölött, amely keresztezte a célterületet. Az a bizonyos vízállóruha hasznos lenne. Feltöltöttem a mentőmellényemet, majd megpróbáltam a tutajt kinyitni. "Hol van a fogantyú?" tünődtem, bizonyos okokból kifolyólag képtelen voltam megtalálnia. A víz egyre közelebb került, tehát végigmentem katapultálás utáni eljárásaimon, Levettem maszkomat és végrehajtottam "négyzsinóros" leoldásom majd megtaláltam "koch" szerelvényeim.

Még mindig nem találtam a fogantyút s elérkezett az idő, hogy bemártózzak. Eldöntöttem, hogy vigyázni fogok tutajomra, miután vízbe kerültem. Becsapódtam a vízbe s eleresztettem bal "koch" szerelvényemet. Ember! A víz hideg volt! De figyelembe véve, hogy az Intruder milyen forróvá vált ez időre, úgy éreztem, ez mégis egy jobb üzlet volt. Valamilyen okból jobb kezem nem müködött túl jól, tehát balkezemmel oldottam le jobboldali 'koch' szerelvényemet. Majd újból tutajomat kerestem.

"Ha eleresztettem volna alsó 'koch' szerelvényem egyikét, talán megtaláltam volna a fogantyút," gondoltam. Ebben a pillanatban egy pár kóbor agyhullám rúgott belém, s véletlenül leoldottam mindkét alsó 'koch' szerelvényemet. Ülés tepsim és tutajom kecsesen süllyedt le a folyó aljára. A folyópartok túl távol voltak, hogy kiússzam és az áramlat igen erős volt, de biztos voltam benne, hamarosan kimentenek.

Harmincöt perccel később még mindig a vízben voltam. Kezeim elgémberedtek. Narancssárga színü füstöt láttam a távolban, Ez óriási megkönnyebbülést jelentett számomra, minthogy ez tudatta velem, hogy társam életben van. Feltételeztem, hogy a mentő egységnek jelzett, ámbár jómagam nem láttam őket. Első ösztönöm, mikor megláttam a füstöt az volt, hogy indítsam útjának én is saját füstölőimet, de a folyó jégkrémmé formált. Még felszerelésemen a cipzárt sem tudtam érzékelni, nemhogy használjam őket.

A parti őrség helikoptere végül is megérkezett és kihalászott a folyóból. A helikopterben rájöttem, hogy jobb csuklóm hátsó részén két ín elszakadt és jómagam hipotermiába kerültem.

Jó néhány hibát követtem el, Csukló sérülésem kevésbé lett volna komoly, ha kesztyüt viseltem volna. Noha sérült kezem müködött közre gondomhoz, nem volt semmiféle bocsánat arra nézve, hogy nem töltöttem fel tutajom. Magától értetődő okok miatt sose veszítsd el ülés teknődet a vízben.

Végezetül, túlélési felszerelésünk életmentő mellényünkhöz van erősítve. Hideg időjárás közepette azt javaslom, azonnal húzzátok elő a túlélési felszerelést, hogy készen álljon a használatra. Pilótám ezt tette s elmondta, hogy így találta meg füstölőit és a rádiót, s még úgy is használni tudta őket, hogy kezei elgémberedtek a hidegtől.

Ha ez a szerencsétlenség éjszaka, vagy IMC közben történt volna, vagy a mentőcsapat több mint 45 percet késlekedett volna az odaérkezéssel miközben én a vízben voltam, a történet vége tragikus lehetett volna.