Pusztán médiakacsa az új iráni vadászgép?

Kevésbé gyakorlott szemüeknek is feltünik a kísérteties hasonlóság az iráni „Villám" és az amerikai F-5 között. Ez az információ is már sok mindenre enged következtetni. A F-5-öst kimondottan olcsónak és könnyen karbantarthatónak fejlesztették, s bár az USA hadserege érdeklődött iránta, a merev szárnyú gépek üzemeltetésének egyedüli jogával rendelkező amerikai légierő nem kért belőle, csak kevés példányban rendszeresítették. Később agresszor gépként azonban kiválóan teljesített, napjainkban is használják.

Ugyanakkor meglehetősen sikeres lett külföldön, hiszen az USA számos szövetségese, elsősorban a kevésbé fejlettek kaptak ebből a típusból. Ezen országok közül némelyik a közelmúltban, illetve napjainkban nyugdíjazza az utlosó példányokat.Az ok, amiért Irán a Hornettel próbálja egy szintre emelni a gépet, egyrészt abban keresendő, hogy egy esetleges légitámadás során az iszlám országnak ezekkel a gépekkel is szembe kell majd néznie. Ugyanakkor talán elfelejtették, hogy az F/A-18 gyökerei az YF-17-en keresztül éppen az F-5-ösig nyúlnak vissza, azaz a Hornet egy szerves fejlődés eredménye. Ehhez képest az iráni Villám „evolúciója" aligha nevezhető hasonlóan látványosnak.Amit a Villámról valószínüsíteni lehet, az az, hogy a hajtómüvei valószínüleg az eredeti J85 valamely hazai továbbfejlesztései. Arról is keringtek hírek, hogy esetleg a J79 hajtómüvet építik be (pl. ez szolgált az F-4 Phantom II-ben is), ám úgy tünik, hogy ez már meghaladta az iráni mérnökök tudását. Ugyanebből az okból hagytak fel egy F-5F arányosan megnövelt másolatának és egy RD-33 hajtómünek az összeházasításával. Iránnak tehát van egy, az 1960-as évek technológiai színvonalát képviselő könnyü vadászgépről készült – enyhén módosított – másolata, amelybe szintén a kor akkori színvonalát képviselő hajtómü valószínüleg modernizált változatát építették be. A müszerezettséget tekintve nyilván jórészt analógokról beszélhetünk, feltehetőleg oroszokról. A gép orrának mérete drasztikusan nem változott, és mivel Irán nem éppen mikroelektronikai iparáról híres, így valószínüleg a gép radarja sem tartozik a legerősebbek közé. S akkor még a fegyverzetről szót sem ejtettünk, hiszen Iránnak se aktív radarirányítású légiharc-rakétái, se precíziós csapásmérésre alkalmas fegyverei nincsenek – igaz, így legalább nem kellett különösebben a tüzvezető rendszerrel bajlódniuk. Azonban ne tévesszük szem elől azt a tényt, hogy Irán ipara az elmúlt századokban soha nem számított fejlettnek, az ország tulajdonképpen az iszlám forradalom óta blokád alatt áll, számos fejlett eszközhöz – gyártósortól technológián át késztermékekig – nem juthat hozzá, s ennek ellenére mégis képes vadászgépet építeni, ha elavultat is.

A hírek szerint az első gépeket 2007. szeptember 22-én, az iráni–iraki háború (1980–1988) tiszteletére rendezendő parádé keretében veszi át a hadsereg.

Az iráni gépről megjelent régebbi híradás: