Cápák születése Kecskeméten

Egy-egy ilyen festett gépnek is története van. Talán a leghosszabb a 119 oldalszámúé. Ez a gép az, amely 2005-ben a Dongó század és egyben a kecskeméti légibázisnak a büszkesége lett dongó festésével. A festésben közremüködők egyik kreatív tagja rögtön el is keresztelte Zümire, amit újjászületéséig meg is tartott. A repülő nem sokáig élvezte különleges, jól látható festését, amit több kiképzési repülés során használtak eredményesen, amíg nem érkezett meg a felsőbb utasítás a gép átfestésére. Senki nem tudja mi indokolta pont ennek a gépnek a  festő hangárba gurítását, hogy ő legyen az első és jelenleg az egyetlen a magyar Albatrosok közül, amely alacsony láthatóságú szürke festést kapott.

A repülőnap szervezése közben vetődött fel az ötlet, ismét készüljön különleges festésü repülőgép erre a nívós eseményre. Többféle terv készült el, a legjobbnak Vincze Ferenc főtörzsőrmester (Zümi festésének egyik tervezője) ötleteit tartották a szervezők. A sikeres szponzori tárgyalások nagyon jó eredményt hoztak, így két repülőgépet lehetett új ruhába öltöztetni. Feco megrajzolta a végső terveket, két cápa testvért, Petit és Palit rajzolva az Albatros kecses alakjára. A témaválasztás nem véletlen. Az első különleges festésü magyar vadászrepülőgép a sárga alapszínben tündöklő Cápeti is Feco munkája, így visszanyúlt a gyökerekhez, hogy felújítsa ezt a legendát. A két ötlet megvalósításához kijelölt repülőgép a 119 és 135 oldalszámú L-39 lett, így biztos volt, hogy Zümi új, cápa ruhát kap és át is keresztelkedik.

A festési munkák Cápeti (ex Zümi) elkészítésével kezdődtek. Felületcsiszolás, sérülések javítgatása volt az első feladat. A csiszolás alatt érdekes felfedezés volt végig tekinteni a gépen lévő festékrétegeket, NDK eredeti festés, magyar terepmintás festés, Zümi, alacsony láthatóságú szürke.

A javítgatás után jöttek a maszkolások, talán ezzel töltöttük a legtöbb időt. Fél óra maszkolás, tíz perc festés. Első lépésként az átszakadásokat készítettük el, ahol a cápa áttöri a repülőgép eredeti festését. Következett a repülőgép orrának fehérre festése majd a cápa felsőtestének kékje. Lépésről lépésre kezdett kirajzolódni a gép új designja.

A száradás után kezdtük meg az arc karakter kialakítását, szem és a vicsorgó száj feketéje került fel a gépre, miközben a svancon a csapat másik része maszkolta az átszakadásokat. Egyik mozzanatról a másikra láttuk, ahogy a fehér orrú Albatrosból kialakul a kicsit mérges Cápeti. Vincze Feco irányított, a csapat maszkolt, Pach Józsi pedig szorgosan fújta a színeket a tervező utasításai alapján. Már láthatóak a kopoltyúk, a száj mimika ráncai, a vad szem. Hamarosan elérkezett a boldog pillanat, elkészült a mü. Lekerülnek a takaró papírok, a maszkoló fóliák, és mindenki csodálja a remekmüvet. Vincze Fecoval egymásra mosolygunk és kijelentjük: Egy, az első elkészült mindössze három nap alatt.

A lelkes csapat gyorsan dönt, mutassuk meg a napfénynek is Cápetit. Senkinek nem kell kétszer mondani, és már gurul is a gép a hangár elé. A nap is mosolyogva pásztázza az új repülőgépet és a dolgos kis csapat megörökíti magát a 119-es Albatros előtt, ami mától Cápeti II-re lett keresztelve.

A következő gép munkái is hamarosan elkezdődtek. A 135 oldalszámú L-39 már a festő hangárban várja, hogy dolgos kezek új ruhát szabjanak rá. Itt is első a csiszolás. A terepszínü festék eltávolítása nem kis feladat a brigádnak, perceken belül már nem müszaki katonák, hanem zöld kis emberkék sürgölődnek a gép körül. Ennél a gépnél is az átszakadás majd az orr és a függőleges vezérsík festésének alapszíne a fehér kerül fel. Most kezdődik a nehéz munka. A háromdimenziós látványú magyar lobogó felfestése a svancra. Mind a festő, mind a tervező, mind a segítők tartanak egy kicsit ettől a feladattól, de azért vagyunk itt, hogy megoldjuk. Felkerül a piros, majd a zöld és a sötét ködölésekkel már egy kicsit lobog a svancon lévő zászló, de még nem az igazi. Fehérrel próbáljuk megadni a végső térhatást, de valahogy nem az igazi. Pihentetjük a témát és elkezdődik az orr cápásítása. Közben a háttérben is dolgoznak segítők. A festés legszebb része a lobogó, amit elrontana a magyar ék a svancon. Informálódnak a hatóságtól, mi lehet a megoldás. Gyors és kielégítő válasz érkezik, a törzs bármely pontján, látható helyen kell elhelyezni a felségjelzést. A tervezők és a bázis vezetése rugalmasan dönt az elhelyezésről és folytatódik a munka. Pár óra elteltével már Cápali is vicsorogva néz a hangárban dolgozókra.

A következő napon ismét a lobogó tökéletesítésével folytatódik a munka. Vincze Feco, a festés tervezője egy éjszakán át gondolkozott a megoldáson, amitől igazi lenne a magyar zászló lobogása. Festő pisztoly kézbe, fehér festék a tartályba és indul a kreatív csapat. Feco és Józsi az állványon fest, jó magam a földről segítek az irányításban. Kis apró mozdulatokkal elkészül a lobogó új fénye, és már látjuk a tért körülötte. Elkészült ez is, megoldottuk a legnehezebb feladatot.

A munka végén már csak a felségjel és az oldalszám felfestése van hátra, valamint a terepszínü festés hibáinak kijavítása. Elkészült az MH 59. Szentgyörgyi Dezső repülőbázis újabb két különleges festésü repülőgépe, Cápeti II. és Cápali. A munkában résztvevők büszkén néznek munkájukra, amikor felkerül a stáblista mindkét gép oldalára. A jelenlegi optikai technikákkal bármely kis feliratot el lehet olvasni egy repülőgép oldalán, de könnyebbség kedvéért itt is olvasható azon személyek névsora, akiknek köszönhető, hogy a 119 és 135 oldalszámú L-39 Albatros típusú kiképző repülőgépek új, érdekes festést kaptak.

Tervező:             Vincze Ferenc főtörzsőrmesterFestés:              Pach József                          Babják NorbertKözremüködtek: Havasi György főhadnagy                         Hellán Andrea törzsőrmester                         Polonyi Zsolt főtörzsőrmester                         Somogyi Tibor törzsőrmester                         Sövegjártó Zoltán                         Szubota Gábor törzsőrmester