Svéd égi őrszem lesz a kecskeméti repülőnap egyik sztárja

Polgári gépből katonai

A svéd mini AWACS egy eredetileg polgári célra épített, légcsavaros utasszállító repülőgép átalakításával került kifejlesztésre. Az 1980-as évek elején a svéd SAAB és az amerikai Fairchild repülőgépgyárak közös projektjeként kezdték meg a két hajtómüves, SF340 típusú, főleg regionális útvonalak kiszolgálására tervezett kisméretü utasszállító gép fejlesztését. A prototípus 1983-ban szállt fel először, ezt követően azonban az amerikai gyár eladta részesedését a svédeknek, így a gép típusjelzése SAAB 340-es lett. Hamarosan piacra dobták a módosított 340B típust, mely javított teljesítményü General Electric GE CT7-9B hajtómüvekkel lett felszerelve. A 19,73 méter hosszú, 21,44 méter szárnyfesztávolságú, alsó szárnyas kialakítású repülőgép 36 utas elszállítására alkalmas akár 1300 km távolságra. A gép maximális sebessége 560 km/h.

Egy SAAB 340-es a Golden Air légitársaság színeiben. Napjainkban már nem gyártják ezt a típust a Saab Aerostructure üzemében, a piaci igények csökkenését követően a gyár vezetősége ugyanis úgy döntött, hogy befejezi a regionális utasszállítók gyártását, mivel a kiélezett üzleti versenyben mind a Bombardier, mind pedig az Embraer erősebbnek bizonyult az általuk gyártott sugárhajtómüves gépek révén

A típus különböző változataiból – bár nem számít kiemelkedően sikeresnek – nem kevesebb mint 459 darabot adtak el világszerte. A Svéd Légierő 1990-ben vásárolt egy speciálisan átalakított példányt, melyet TP100 típusjelzéssel VIP-szállítások elvégzésére állított szolgálatba. A repülőgéppel szerzett kedvező tapasztalatok alapján felmerült a svéd katonai vezetésben, hogy a SAAB 340-esre alapozva egy saját fejlesztésü korai előrejelző és légi irányító (AWACS) típust állítsanak szolgálatba, párhuzamosan a JAS-39 Gripen harci gépekkel.

Mini AWACS

A korai előrejelző és légi irányító repülőgép tulajdonképpen egy nagy teljesítményü rádiólokátorral felszerelt repülő harcálláspont, mely a légtérben járőrözve alkalmas a környező több száz kilométer sugarú körben felderíteni a különféle repülőeszközöket és azokra rávezetni a saját elfogó vadászgépeket. Erre a feladatkörre főleg a nagy hatótávolságú és méretü repülőgépek alkalmasak, de van müködőképes helikopteres változat is. A légtérfigyelő repülőgépek a szárazföldi telepítésü rádiólokátorok kiegészítésére szolgálnak. Előnyük, hogy több ezer méteres repülési magasságuk miatt sem a domborzat, sem a Föld görbülete nem akadályozza őket a felderítésben, ugyanakkor hátrányuk, hogy rendkívül költséges mind a beszerzésük, mind az üzemeltetésük, így nem tarthatóak állandóan a levegőben, ezáltal továbbra is szükség van a földi radarrendszerekre. A legelterjedtebb az a megoldás, hogy a nagyméretü lokátort egy forgó radomban helyezik el a törzs tetején, így a környező légtérről a gép repülési irányától függetlenül, minden irányból tudnak információkat gyüjteni. Ilyen felépítésü például az amerikai E-2 Hawkeye és a Boeing B707-esből kifejlesztett E-3 Sentry (ez a típus szintén megcsodálható lesz a kecskeméti repülőnapon), illetve az orosz A-50-es, mely az Iljusin IL-76-os teherszállító gép alapjaira épül. A svédek egy egészen más felépítésü gépet építettek, mely kisebb, mint a fent említett típusok, és nem forgó, hanem fix helyzetü radarantennával rendelkezik. A fixen felszerelt Ericson Erieye lokátor által kibocsátott sugárnyalábot ugyanis elektronikusan térítik el, így nincs szükség a nagyméretü, mechanikusan forgatott „tányérra” a törzs tetején. A 9 méter hosszú burkolat alatt elhelyezkedő, FSR-890 típusjelzésü Erieye lokátor Doppler-elven müködik, S hullámsávon 3 GHz-es frekvencián, észlelési hatótávolsága 6000 méteren repülve mintegy 300 km.

A törzs tetejére felszerelt „doboz” rejti a lokátort, melynek információit a földi harcálláspontokon értékelik ki. A gép személyzete két fő pilóta és egy technikus

A radar jeleit a törzsben kialakított számítógépes munkaállomások azonnal továbbítják a földi harcálláspontoknak, illetve kódolt formában, védett adatátvitel segítségével a levegőben tartózkodó saját vadászgépeknek. A SAAB 340-esre alapozott prototípus 1994-ben szállt fel először, és 1995-től állt szolgálatba S100B Argus (a mitológiai százszemü óriást hívták így) néven a Svéd Légierő Malmslatt légitámaszpontján. A típus fontos részét képezi az integrált svéd légvédelmi rendszernek, segítségével a JAS-39 Gripen vadászgépekkel felszerelt repülőszázadok hatékonyabban vehetik fel a harcot bármilyen ellenféllel szemben.