A világ első, pilóta nélküli repülőkből álló ezrede

Jelenleg a 432. ezredbe hatvan MQ-1 Predator és hat MQ-9 Reaper (avagy Predator B) tartozik. A jelenlegi tervek szerint az ezred gépei ebben az évben várhatóan 75 000 órát fognak repülni, amelynek nagy része a harci feladatok teljesítéséből áll. A hadszíntéren szolgáló Predator robotrepülők havonta hat-hét küldetést repülnek majd, melyek időtartama átlagban meghaladja a 18 órát.

MQ-1 Predator – az első úttörők egyike

Az USAF tervei szerint az évtized végére 15 Predator-század felett szeretne rendelkezni, tehát minimum még egy robotrepülőgépekből álló ezred felállításával lehet számolni. Ezért az elkövetkező pár évben összesen 170 MQ-1 Predatort és 70 MQ-9 Reapert szereznek be. A két gép közötti különbség a tervezés szemléletében mutatkozik meg. A Predator elsősorban felderítőgép korlátozott csapásmérő képességekkel, míg a Reapert kimondottan csapásmérésre szánják, ám kiválóan el tudja látni a felderítési feladatokat is. A Reaper arzenáljában megtalálhatjuk a GPS- és lézervezérlésü bombákat, a Hellfire rakétákat és az SDB-t (Small Diameter Bomb). Nem mellesleg az MQ-9 olyan képességü felderítőeszközökkel rendelkezik, mint a Litening II vagy a Sniper XL konténerek. A Reaper a levegőben eltölthető idő hosszával fizet megnövekedett képességeiért, így „csupán" 24 órát tud repülni egyhuzamban.

MQ-9 Reaper (Predator B) – ügyesebb és okosabb, de rövidebb a lába

Ugyanakkor egy tipikus küldetés ritkán tart 18 óránál tovább, így az USAF lemondott arról, hogy légi utántöltésre alkalmassá tegye az MQ-9-et. A gépek beszerzése és üzemeltetése összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint egy olyan gépé, amelyben pilóta is ül, így olyan területeken, ahol nem kell ellenséges légi tevékenységgel számolni, a robotrepülőgépek lényegesen gazdaságosabbak a hagyományos csapásmérő gépeknél.