Mégis folytatódik a japán Raptor-sztori?

Az immár többfelvonásos japán Raptor-sztori újabb epizódjának létrejöttét Dennis Wilder, a Nemzeti Védelmi Bizottság kelet-ázsiai ügyekért felelős igazgatójának nyilatkozata szolgáltatta, ugyanis kijelentette, hogy „örömmel tárgyalnak Japánnal az ötödik generációs vadászgépek eladásáról". A nyilatkozatot azt megelőzően fogalmazta meg, hogy 2007. április 26-án megbeszéléseket folytatott Shinzo Abe japán miniszterelnökkel Washingtonban.

Az ügy pikantériája, hogy pár hónappal ezelőtt az USA kormánya hivatalosan még azt jelentette be, hogy a Raptort egyáltalán nem fogja exportálni, annak ellenére sem, hogy Japán és Ausztrália bizonyos feltételek mellett szívesen rendszeresítené, sőt erről már tárgyalásokat is folytattak. Mivel az F-22-esek iránt Japán már régóta érdeklődött, tárgyalásokat kezdeményeztek a gyártási licenc átadásáról is, azonban ezt az amerikaiak már a kezdetektől elutasították. A japánok viszont hagyományosan azzal a feltétellel vásárolnak csak korszerü fegyverrendszereket, hogy egyúttal megszerzik a gyártási jogot is, ezáltal elősegítik a hazai védelmi ipar fejlődését és a saját munkaerő alkalmazását. Ez a múltban nem is ütközött akadályokba, a felkelő nap országának üzemeiben készültek például az F-15J Eagle vadászgépek is. Az F-22 Raptoron alkalmazott technológiák azonban ezek szerint annyira fontosak az Egyesült Államok számára, hogy az esetleges kiszivárogtatás legkisebb esélyét sem kockáztatják, azaz az USA legszorosabb szövetségesei, mint Japán vagy Ausztrália, sem számíthatnak saját Raptorokra. A Pentagonban valószínüleg döntő fegyvernek tartják az ötödik generációs gépet, vagy ha a gépet nem is, egyes müszaki megoldásokat igen.

Az amerikai hozzáállás megváltozásának hátterében feltehetően több tényező is meghúzódik. A Japán Önvédelmi Légierő (JASDF) hamarosan esedékes vadászgéptenderének célja a régebbi Mitsubishi F-1-esek és az F-4J Phantomok leváltása lesz. A feltehetően 2008 nyarától induló, mintegy 8 milliárd dolláros tender óriási üzlet a repülőgépgyártók számára, így gyakorlatilag mindenki igyekszik a legjobb ajánlatot adni. A kedvezőtlen politikai döntés miatt a Lockheed Martin cég elesne ettől az üzlettől, így nyilván erőteljes lobbitevékenységet folytatnak a tiltás feloldása érdekében. Másrészt a fokozódó ütemü kínai fegyverkezés aggodalommal tölti el az amerikai stratégákat, ezért indokoltnak látszik megerősíteni a térségbeli stabil szövetségeseket, Dél-Koreát és Japánt. Fontos tény az is, hogy az elutasítás miatt a japánok megszellőztették azt az információt, hogy adott esetben akár európai vadászgépeket is vásárolnának, márpedig ez hatalmas presztízs- és anyagi veszteség volna az amerikai gyártóknak.  

Mivel a gépek ára rendkívül magas – közel 200 millió dollár darabonként –, az amerikaiak is csak korlátozott számban rendeltek belőle. Egy esetleges japán megrendelés segítene életben tartani a gyártósort, és csökkentené az egy gépre jutó költségeket.

Természetesen az sem a véletlen müve, hogy a típus első külföldi hadgyakorlatára éppen most és éppen Japánban kerül sor. Ennek során az F-22A Raptorok 144-0 arányú győzelmet arattak az F-15 Eagle, F-16 Fighting Falcon és F/A-18 Hornet harci gépek által alkotott kötelékek ellen. Ez nyilván kellőképpen meggyőzte a japánokat a típus szinte bármi áron történő beszerzéséről.