Versenyfutás az idővel a katonai repülésben

A többé-kevésbé modern repülőgépek – An-124 Ruszlan és C-27 Globemaster – már a katonai kiadások csökkentésének periódusában jelentek meg, ami miatt viszont – ellentétben ezen repülőgépek magas árával – csökkent a megrendelések száma.

Végeredményben a katonai-szállító repülőgépek fő képviselői mindkét ország légierejét tekintve a 70–80-as években (a nehéz szállítógép kategóriában) és a 60–70-es években (a kis és közepes szállítógép kategóriában) álltak szolgálatba. Különböző forrásokból származó információk alapján az Orosz Légierő katonai-szállító gépeinek átlagéletkora közelít a harminchoz, még az Egyesült Államok szállítógépeinek átlagéletkora már túlhaladt ezen a koron.

C-5 Galaxy

A katonai-szállító repülőgéppark öregedése a modern fegyveres erők harckészültségi szintjének hirtelen csökkenéséhez vezet, és kérdéseket vethet fel mind Oroszország, mint az Egyesült Államok számára a tekintetben, hogy érdemes-e fenntartania jelenlétét pl. a sarkvidéken vagy Alaszkában.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a katonai-szállító repülőgépek sokkal intenzívebben kerülnek alkalmazásra, mint a harci gépek, ami a repülőgép számára előírt reszursz repülési idő gyorsabb kirepüléséhez vezet. Továbbá a szállítógépek, főleg a közepes és nehéz szállítók ki vannak téve a mostoha időjárási körülményeknek – eső, hó, homokvihar, hőmérséklet-különbségek –, mivel méreteik miatt nem lehetséges hatalmas hangárokat építeni az elhelyezésükre.

A szállító repülőgépek teljes körü modernizációja is problémát vet fel, mivel gyakran a javítás, felújítás többe kerül, mint egy új repülőgép építése.

Az idő múlásával a szállító repülőgépek kivonása fel fog gyorsulni – a gépek számának csökkenésével a rendszerben maradó repülőgépek terhelése nőni fog, ami ezen gépek gyorsabb amortizációjához vezet.

C-130J-kötelék

Különösen élesen érinti ez a helyzet a több mint negyven éve szolgálatban álló, C-130 Hercules és An-12 típusú, közepes szállító repülőgépeket. Az Egyesült Államok folytatja a Herules gyártását a C-130J verzióval, míg Oroszország kénytelen nagyjavítást végrehajtani az An-12 típusú repülőgépeken és meghosszabbítani repülési idejüket. Ezek a típusok igen nagy terhelésnek vannak kitéve úgy a katonai müveletek során, mint más feladatok végrehajtásakor. Szakértők véleménye szerint a két típus számának hirtelen csökkenése 2010–2020 között várható.

A katasztrófahelyzetek elkerülése érdekében mind Oroszország, mind az Egyesült Államok különböző lépéseket tesz. Ennek megfelelően Oroszországban folyik a Tu-330 típusú hadmüveleti szállító repülőgép fejlesztése, amely 2010-2020 körül képes lesz leváltani az An-12 típust, valamint az Il-76-géppark egy részét. Az Egyesült Államokban körvonalazódik egy program, könnyü katonai szállító repülőgép fejlesztésére a szárazföldi erők és a légierő számára. Ez az új repülőgép lesz hivatott a kiöregedő Herculesek helyébe lépni.

Tu-330

Kevésbé feszült a helyzet a nehéz és szupernehéz szállítógépek esetében. Ezek a típusok – An-22, An124, Il-76, C-141, C-5 –, amelyek valamivel később álltak szolgálatba, mint „könnyü” kollégáik, még bőven rendelkeznek repülési idővel. 2020-ig várható ezen típusok felújítása, nagyjavítása, amikor is várhatóan megjelennek az új generációs szállító repülőgépek. Addig azonban ezeknek a veterán gépeknek alternatívát csak korlátozott számban gyártott C-17 és Il-76MF típusok jelenthetnek.

Nem elhanyagolható megemlíteni azt a tényt, hogy napjainkban egy új repülőgép fejlesztése, a kísérleti repülések hatalmas összegeket emésztenek fel. Az új szállító repülőgépek fejlesztése során ezért sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem a megszokott utat választotta. Az egyik ilyen új lehetőség olyan univerzális szállító repülőgépek fejlesztése, amelyek minimális átalakítással utántöltő, felderítő, egészségügyi és vezetési pontként müködhetnek. Ilyen az EC A-400 típusának programja, ami után az USA és Oroszország is külföldi partnerekkel kívánja fejleszteni új szállító repülőgépét.

A-400M

Ebben a versenyben Oroszország és az USA légiereje és repülőgépgyártása nemcsak óceánon túli vetélytársakkal kell hogy versenyezzen, hanem az idővel is. Az idő az, amely meghatározza, hogy végrehajthatóak a tervek vagy sem.

Ilja Kramnyik