Éles tapasztalatokat szereztek az ötödik generációs vadászgépekkel

Az F-22 számos képességét mutatta be azon a gyakorlaton, amelyen a lehető legélethübb körülményeket teremtik. A Raptor-pilóták számtalanszor élhettek a szupercirkálás, a lopakodótechnológia és az avionika kínálta lehetőségekkel. A müszaki állományra nehezedő nyomás is nem elhanyagolható mértékben csökkent, ami a tervezők előrelátását dicséri. Természetesen voltak meglepetések is: így például a 65. Agresszor század F-15 gépei sokszor még manőverező légi harcban sem tudták fegyverrendszereikkel „megláttatni" a Raptort, holott a pilóta szabad szemmel folyamatosan követte.

A 94. század gépei a zónában

Az F-22 két hajtómüve 89 kN-nal több tolóerővel rendelkezik, mint a gyakorlaton részt vevő F-15 vadászok, azaz manőverező légi harcban energiájukat könnyebben őrzik, leegyszerüsítve fordulékonyabbak. Erre természetesen rásegít a tolóerővektor is. Az üzemanyag-felhasználás hatékonyságának köszönhetően pedig az F-22 akkor is a levegőben tud maradni, amikor a gyakorlat előző generációs gépei már „Bingo Fuel"-t jelentenek.A gép igazi újítása azonban még csak nem is a lopakodótechnológiában rejlő lehetőségek messzemenő kiaknázása, hanem az integrált avionika. Röviden szólva arról van szó, hogy amíg a negyedik generációs gépekben a pilótának az információkat különböző kijelzőkről kell összeszednie, majd azok alapján döntést hoznia, addig az F-22 összes érzékelőjének információját a fedélzeti számítógép feldolgozása után a pilóta egyetlen kijelzőn kapja meg, ami jelentős taktikai előnyhöz juttatja.

Egy gyakorlatról visszatérő F-22 pillanatokkal később a Nellis támaszpont 3L betonján gurul majd

A müszaki állomány azonban vegyes érzelmekkel viszonyul az új vadászhoz. Természetesen örülnek annak, hogy negyedével csökkent a müszakok hossza. Amíg az F-15-ösök kiszolgálására 12 órás müszakokat kellett betervezni, addig a F-22 esetében elegendőnek bizonyult a 9 órás is. Ez egyrészt a rendszerekhez való jobb hozzáférésnek, a moduláris felépítésnek, összességében tehát a gondos tervezésnek tudható be, másrészt vadonatúj gépekről lévén szó, olyan sok hibajelenséggel nem kellett számolni. Harmadrészt az igen magas fokú komputerizáltság révén a Raptorok tulajdonképpen maguk mondják el, hogy „hol fáj nekik". Pont ez a harmadik elem az, amiért nem rajonganak a müszakiak, hiszen immár nincs szükség fejtörésre, rosszabb esetben találgatásra ahhoz, hogy egy hibajelenség forrását megtalálják. Rosszallásukat talán valamennyire ellensúlyozza az, hogy az összes adminisztratív munkát elektronikusan végezhetik el, azaz az F-22 nem igényel hagyományos értelemben vett papírmunkát. A Raptorok – bár már szolgálatban állnak – képességeik teljes tárházát csak a következő években lesznek képesek felvonultatni. Addigra ugyanis átesnek jó néhány gyakorlaton, és a gépeket repülő pilóták is tapasztaltabbak lesznek.