Ász könyv ászokról

Tobak Tibor elkeseredettsége nem volt alaptalan, akkoriban Magyarországon csak nagyon kevesen tudták az igazat a második világháború repülőiről. Az addig megjelent könyvek csak a sorok között és szinte félve említették, hogy a magyarok is repültek a második világháborúban, légi győzelmeket arattak és hősi halált haltak. A szellemet nem lehetett tovább a palackban tartani, Tobak Tibor könyve széttört minden bilincset. A könyv után sorban jelentek meg a cikkek és a könyvek. A harcok még élő résztvevői hihetetlen népszerüvé váltak a magyar repülő berkekben, a veteránok pedig megtettek mindent, hogy a hirtelen felébredt kíváncsiságot kielégítsék. Repülőszázadok világháborús jelvényeket választottak, repülőezredek hősök nevét vették fel. Számomra még ma is nehéz nagy szavak nélkül írni erről az időszakról. Nagyjából ekkoriban kezdett egy 16 éves diák anyagot gyüjteni. A Pécsen élő Becze Csaba 16 évvel később, végzett történészként jelentette meg a könyvét Elfelejtett hősök címmel. A könyv alcíme: A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai. A könyv célját maga az ajánlás tartalmazza, amelyet vitéz Mátyás János nyá. hadnagy, volt m. kir. ht. őrmester (maga is ász) írt. "Minden olyan érdeklődőnek ajánlom ezt a könyvet, aki nem háborús "meséket", hanem elhivatott, töretlen szorgalommal, áldozatos munkával gyüjtött történelmet akar olvasni. Becze Csaba hatalmas kutatómunkát végezve ismerte meg hőseit. A holtakat éppen úgy felkutatta, mint az élőket: Élete legszebb fiatal éveit áldozta fel arra, hogy emléket állítson azoknak, akik Istennel a Hazáért éltek és haltak, bátran kimondva, hogy hősök voltak. Tisztelet, köszönet érte.”Nos a könyvet kézbe véve nyugodt szívvel ajánlom azoknak is, akik a "mesét" keresik, hiszen a szerző a száraz történelmi tények közé sikeresen csempészett be visszaemlékezéseket is, amelyek nagyon olvasmányossá teszik az ászok életrajzait. De valójában ez a könyv azoknak íródott akik pontos adatokat szeretnének tudni, valójában kik voltak a magyar ászok. A szerző igyekszik pontosan meghatározni a fogalmakat, a taktikát, a légi győzelmek igazolási rendszerét, de részletesen kitér a kitüntetésekre, sőt még a rendfokozatokra is, mintegy alapot teremtve a könyv fő részéhez: az ászok élettörténetéhez. Nem csak magyar forrásokat használ, a szövetséges erők idevonatkozó iratait is gondosan áttanulmányozta. Közismert, hogy nagyon sok pontos, de egymásnak alapvetően ellentmondó jelentés létezik ebből az időszakból, a szerző itt is megpróbál rendet teremteni, már amennyire ez lehetséges. Nekem kifejezetten tetszik a bevezető vége, amelyben a szerző segítséget kér azoktól, akik a témát szintén ismerik és hibákat találhatnak könyvében. Esetleg további információkkal rendelkeznek, vagy olyan embereket ismernek, akik tovább pontosíthatják a képet. Sem önmagát, sem könyvét nem tekinti tévedhetetlennek.Kiemelném még a képeket, a néhány ismert kép mellett rengeteg "új" fényképet is tartalmaz a könyv, köztük néhány színeset is. Végül néhány Messzer oldalnézeti rajz, majd a felhasznált források jegyzéke. Jól szerkesztett gondos mü, minden sorából kiérezhető, hogy rengeteg munka és kutatás eredménye. Véleményem szerint még azoknak is sok újat tartalmaz a könyv, akik jól ismerik az eddig megjelent könyveket. Számomra az egyik legérdekesebb újdonság a magyar légierőben repülő zsidó származású pilóták életrajza volt.Nagyon sok mindent lehetne még említeni a könyv előremutató gondolatai és érdekességei közül, én inkább ajánlom mindenkinek jó szívvel, olvassa el! Tobak Cica a könyvét azzal a gondolattal fejezi be, hogy amíg él egyetlen Puma is, él a halott bajtárasak emléke. Könyvének köszönhetően – talán tovább is. Azért írta. Nos, a talán szót ki lehet húzni gondolatban a Tobak könyv utolsó sorából. Ma is vannak  és holnap is lesznek olyan 16 évesek, akik tudják ki volt Molnár László, Debrődy, Tóth Drumi, Szentgyörgyi Dezső és a többiek.