Tesztelik a KC-30 új utántöltőrendszerét

A 2006 márciusa óta tizenegyszer tették próbára az ARBS-t, kezdve a legalapvetőbb tesztekkel, mint a merev csövü utántöltőrendszer teljes hosszban való kiengedése és visszahúzása, különböző hosszra kiengedett csővel való repülés változó paraméterek mellett, továbbá az utántöltőcső aerodinamikai tulajdonságainak vizsgálata mesterségesen előidézett turbulenciák mellett. A 2006. év utolsó tesztjén már egy kísérőgép részvételével ellenőrizték a pilótát a tankergép megközelítésében és a megfelelő pozíció felvételében segítő lámparendszer, a Pilot Director Light (PDL) müködőképességét egészen a csatlakozási pozícióig, az idei év első tesztjén pedig már csatlakozni is fog kísérőgép.

Átalakítás céljából hangárba vontatják az Ausztráliának szánt, még az inkább A-330-hoz, mintsem a KC-30B-hez hasonlító gépet

Az ARBS kifejlesztése 100 millió dollárt emésztett fel, amelyet az EADS saját erőből finanszírozott. A merev csövü utántöltőrendszer saját fly-by-wire-rel rendelkezik, ami egyrészt nagymértékben növeli a pontosságot, másrészt a digitális technológia nagyon sokat segített az aerodinamikai próbák során, így a cső még váratlan repülési és időjárási helyzetekben is képes stabilan tartani a kapcsolatot, védve a repülőgépeket az esetleges sérüléstől és egyben megkönnyítve a pilóták munkáját. Az eddig a gép végén lévő, az utántöltést végző személy (boom operator) „munkahelyét" is kényelmesebbé tették, ugyanis az a pilótafülkébe került, ahol a háromdimenziós megjelenítésre alkalmas rendszer segítségével vezérelheti a töltőcsövet. Mindezen újítások ellenére azonban egyelőre a Boeing KC-767 számít favoritnak, bár egyrészt az előny csak orrhossznyi, másrészt a verseny zárásáig még néhány év hátravan.