Mennyire jó az új kínai vadászgép?

A J-10 az első modern és egyben többfeladatú vadászgép, amely az elejétől fogva kínai tervezésü. A program még 1980-as évek elején indult azzal a követelménnyel, hogy az új típus méltó vetélytársa lehessen a MiG-29, illetve Szu-27 vadászgépeknek. A kínai légierő az első terveket még 1985-ben hagyta jóvá, ám az első prototípus csak 1998-ban szállt fel először. Ekkor számos problémára derült fény, így a gép testén jó néhány módosítást kellett végrehajtani, amelyekkel 2000-re készültek el. 2002-re kilenc prototípust gyártottak. Az elkövetkező néhány évben számos kisebb hibára bukkantak még, amelyeket következetesen kijavítottak. Ugyanakkor világossá vált, hogy a J-10 nem éri el a Szu-27 család potenciálját.

J-10A gurulás közben – az első saját dizájn. A tajvani pilóták kiképzése egyelőre alaposabb, így egy esetleges F-16 vs. J-10 összecsapásból valószínüleg a tajvaniak kerülnének ki győztesként.

A J-10 ugyanabba a kategóriába sorolható, mint az F-16, és sok szempontból hasonlít is rá. Ez nem véletlen, hiszen a kínai vadásztervezésben tevékenyen részt vett Izrael is. A zsidó állam saját vadászprogramjában az F-16-on alapuló, ám annak képességeit meghaladó gépet szeretett volna kifejleszteni, ám ez a vadász, a Lavi lényegesen drágább megoldásnak bizonyult, mint további F-16-osok és F-15-ösök beszerzése. A J-10-et eredetileg az orosz AL-31FN hajtómüvel szerelték volna, ám Kína úgy döntött, hogy saját fejlesztésü hajtómüvet szeretne a saját fejlesztésü vadászába. Oroszország azonban nem volt hajlandó átadni a hajtómü licencét, így a kínai mérnökök, amit tudtak, ellestek az AL-31FN-ről, és megalkották a WS-10 hajtómüvet. Ennek teljesítménye azonban elégtelennek bizonyult, így a J-10 első sorozatába még orosz hajtómüvek kerülnek. Közben megjelent a WS-10A hajtómü is, amely majd a J-10 hajtómüje lehet.

Az egyik prototípus egy H-6 „benzinkútnál"

A J-10-et a jövőben valószínüleg exportálni is fogják, ám az esetleges exportsikernél vagy akár a kínai repülőgépipar felfutásánál is értékesebb az a tapasztalat, amelyet az évtizedes fejlesztési munka és az izraeli együttmüködés során szereztek a kínai mérnökök. Ennek gyümölcse, ugyanúgy, mint a haditengerészeti fejlesztéseknél, valószínüleg 15-20 év múlva érhet be.