Egy régi kínai csapásmérő harci gép újbóli felfedezése

A 27,5 tonnás maximális felszállósúlyú és 12,8 méteres fesztávval rendelkező gépet kétszemélyesre tervezték, így a pilóta munkájának egy részét a fegyverkezelő végzi. A JH-7 két hajtómüve az igényekhez képest nem nyújt elég tolóerőt, így a gépre csupán 4,5 tonna terhelés függeszthető az összesen hat pilonra. A gép üresen az átlagosnak mondható 1,69 Mach csúcssebességet érheti el. Az 1650 km hatótáv azonban alapvetően nem rossz. Ez magyarázza egyben a haditengerészet érdeklődését is, hiszen a flottánál a Jingdzsi-8K és Jingdzsi-82K hajó elleni rakétákat hordozó gép ezzel a hatótávval hathatósan támogathatná a kínai hadihajókat egy esetleges tajvani hadjárat során. A JH-7-ből, illetve a modernizált JH-7A-ból összesen három ezredet (Sanghaj-Dacsang Haditengerészeti Légibázis, Ji-vu Légibázis, Ledong Haditengerészeti Légibázis) tart szolgálatban a haditengerészet. Ezek az ezredek azonban a megszokott 28 gép helyett csupán 18-20 gépből állnak.

Kína az ezredforduló óta kezdett el komolyabban foglalkozni precíziós fegyverekkel. Saját fejlesztésüekről természetesen nemigen lehet beszélni, így egyelőre az orosz precíziós fegyverek licencben vagy anélkül gyártott variánsaira támaszkodnak. A légierőnek szüksége lenne egy gépre, amely ezeket a fegyvereket célba is tudná juttatni, így a nyolcvanas években lelankadt érdeklődés új erőre kapott. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy immár tavaly március óta a Hangdzsótól északra lévő támaszponton, amely a légierő és nem a haditengerészet támaszpontja, 19 JH-7A állomásozik.