Dél-Korea nem kér az F-35A Lightning II-ből

Az F-15K-t mellesleg a GE F110 hajtómüvel szerelik, ami megegyezik számos F-16C/D-ben található hajtómüvel, továbbá a koreai Strike Eagle képes lesz a SLAM-ER hordozására is. Az orrba azonban egy modern AESA radar helyett a jól bevált AN/APG-63(v1) került.

Az eredetileg 120 darab beszerzésére irányuló teljes program, amellyel a most már igazán öregnek számító F-4 Phantom II-t kívánják lecserélni, nemrég lépett a második fázisba. Egyelőre húsz gép beszerzésén gondolkodnak 2,4 milliárd dollár értékben. A rendkívüli fantáziáról tanúskodó F-X nevü beszerzési program második fázisát 2008 februárjában akarják lezárni. Rendkívül szokatlan módon azonban a program meghirdetésekor kerek perec kizárták az F-35-öt. Az illetékesek szerint ugyanis az F-35 egyszerüen nem tesz eleget a ROKAF alapvető követelményeinek, ami a hatótávot, illetve a fegyverterhelést illeti. A szállítás időpontját akkor még meg sem említették, ami jócskán kitolódna a elkövetkező évtizedre. Ugyanakkor ha nagyon akarták volna, akkor könnyen felülbírálhatták volna ezeket a követelményeket, hiszen a fő biztonsági kockázatot jelentő Észak-Korea közel van, éppen ezért az F-35 hatótáva és fegyverterhelése mégiscsak elegendő lenne. A versenyen így a nagy eséllyel induló F-15K-n kívül csupán három típus, a Rafale, az Eurofighter és a Szuhoj család valamelyik típusa indulhat.

Két vadonatúj F-15K az első repülőnapjukon

Ennek ellenére a Boeingnek nagy a tét. A további húsz gép megrendelése lehetővé tenné, hogy a gyártósor 2011-ig üzemben maradjon. Addigra Szingapúr is eldöntheti, hogy él-e opciójával, és rendel-e további nyolc F-15SG-t. A hátralévő idő alatt természetesen máshonnan is érkezhet még megrendelés. A Boeing ellen szól viszont, hogy Dél-Korea szeretné diverzifikálni védelmi beszerzéseit, ami a többi versenyző malmára hajtja a vizet.A Rafale számára ez a verseny ugyanolyan fontos, mint az összes többi, mondhatni életbe vágó, eddig ugyanis még egy országba sem exportálták. Előnye, hogy a régióban eddig mindig csak igen kevéssel maradt el az F-15 mögött. Az exportsikerek hiánya és az eddig integrált fegyverek csekély száma azonban nem éppen jó színben tünteti fel a franciák gépét. Minél kevesebb gépet tudnak ugyanis eladni, annál kisebb a jövőbeni modernizációs programok véghezviteléhez rendelkezésre álló összeg. Az F-X program második fázisában beszerzendő gépek pedig legalább 20-30 évig fognak szolgálatban állni, így elengedhetetlen egy stabil gyártói háttér.

Az A/T-50 első prototípusa. Dél-Korea sok mindenről híres, csak nem a repülőgépiparáról – méltatlanul

Az Eurofighter annak ellenére, hogy a szaúdi tender afférja rossz színben tüntetheti fel a gyártó EADS-t, alapvetően egy kiváló levegő-levegő platform, levegő-föld képességei pedig folyamatosan bővülnek. Ezenfelül már számos amerikai és európai fegyvert integráltak. Lehet, hogy nevető harmadikként veri majd a két előző versenyzőt.Az orosz Szuhoj valószínüleg az esélytelenek nyugalmával indul majd. Bár a Szu-27SK alapvetően légi fölény kivívására kiválóan alkalmas, csupán korlátozott csapásmérő képességekkel rendelkezik, így valószínüleg ez a típus nem reménykedhet a győzelemben. Jó döntés lenne viszont a Szu-30MK indítása. A típus mellett szól, hogy az avionikában részben francia és izraeli, értsd nyugati technológia is megtalálható, ami valamivel csökkentené a szinte kizárólag nyugati fegyverekkel vagy nyugati technológián alapuló, saját fejlesztésüekkel rendelkező dél-koreai arzenál integrálását. Az esetleges ellentételezésnél a meglehetősen közel lévő, minimális infrastruktúrával, ám annál több nyersanyaggal rendelkező Szibéria befektetési lehetőségei szintén növelhetik a típus esélyeit. Ugyanakkor biztosra vehető, hogy a védelmi beszerzések diverzifikálása alatt Dél-Koreában nem azt értik, hogy elfordulnak a nyugati fegyverrendszerektől, és felvállalnák a meglévő nyugati és új keleti rendszerek között esetleg jelentkező kompatibilitási problémák megoldását.