Az óriásgép felélesztése

Az angliai Southend-on-Sea reptéren megindult munka első lépése a négy darab, 4270 kW teljesítményü, Rolls-Royce Tyne 22-es légcsavaros gázturbina visszaszerelése volt. A vásárlás és a rendbetétel összesen mintegy 24 millió dollárjába kerül a megbízónak. A tervek szerint a gép még ebben az évben csatlakozni fog a cég által üzemeltetett utolsó, még repülőképes Belfasthoz. A Sydney központú vállalkozás a déli féltekén és Ausztrália környékén bonyolítja a túlméretes áruk szállítását.

A 35 tonna teher vagy a kétszintesre alakítható törzsben 250 katona szállítására alkalmas gépekből a RAF eredetileg 30 db-ot vett volna, ám végül csak tízet rendelhetett és állíthatott szolgálatba. A teljesen automatikus leszállítórendszerrel felszerelt Belfastok első példánya 1964-ben emelkedett levegőbe. A 4,9 m széles és 27,4 m hosszú raktérben elfért 10 db, utánfutóval ellátott Landrover terepjáró, de a gép képes volt akár egy Chieftain harckocsi, akár két Westland Wessex helikopter elszállítására is. A típus elleni legfőbb kifogásnak az bizonyult, hogy teljes terheléssel hatótávolsága alig érte el az 1600 km-t. A problémán úgy segítettek, hogy valamennyit alkalmassá tették légi utántöltésre. A brit gyarmatbirodalom rohamos zsugorodása miatt döntött a kormányzat a típus idő előtti kiselejtezése mellett.

Az 53-as századnál mindössze tíz esztendőt leszolgált gépeket 1977-ben dobták piacra. Közülük hármat a Rolls-Royce vásárolt meg, a gyárnak azonban csak a hajtómüvek kellettek. Egy a RAF cosfordi múzeumába került, öt pedig a HeavyLift céghez. A társaságnál 1980-ra hármat alakítottak át a polgári légi forgalomban történő részvétel követelményeinek megfelelően, a másik két megvásárolt példány alkatrészbázisként szolgált.

A sors iróniája, hogy a Falkland-szigetekért folytatott harcok idején, vagy később, az Öböl-háború során, nagyon is jól jöttek volna a Belfastok. Az 1982-es, nagy szállítógép-mizériában például a brit védelmi minisztérium arra kényszerült, hogy bérbe vegye egykori gépeit. A szakértők szerint ezt több pénze bánta az adófizetőknek, mint amennyibe az került volna, ha a RAF az 1990-es évekig szolgálatban tartja a Belfastokat.