Végre kedvező üzemeltetési tapasztalatok az indiai MiG-21-es vadászgépekkel

A  teljesítményre részben az Indiai Légierő evolúciója is választ ad, amely során a jelen egyik leghatékonyabb légierejévé fejlődött. A folyamat egyik része az egyre modernebb típusok üzemeltetése és részben gyártása. A saját fejlesztésü Ajeet és Marut gépektől, illetve a licencben épített Folland Gnatoktól, amelyek kevésbé összetett típusok, a Hawker Hunteren és MiG-27-en át jutott el az indiai repülőgépipar a licencben gyártott Szu-30-okig. India még 1963-ban rendelte az akkori Szovjetuniótól az első MiG-21-et, és ettől az időponttól számolható egyébként a szovjet/orosz repülőgépipar indiai diadalmenete is. A 90-es évek közepétől azonban elkezdtek "potyogni", így mára az Indiai Légierőben "csupán" 64 modernizált MiG-21 szolgál, míg további 81, szintén modernizált gépet tartalékban tartanak, illetve kiképzési célokra használják. Lassan azonban ezen gépek fölött is eljár az idő, ugyanis egyrészt a típus nem éppen mai darab, másrészt az indiaiak ugyan orosz gépeket vásárolnak, ám az angol légierő hatásának köszönhetően nyugati módszerekkel képezik ki az állományt, ami állítólag jobban igénybe veszi a repülőeszközöket.

A saját gyártású Ajeet vadász az angol Gnat alapos módosításával készült

Az elmúlt évek baleseteinek okát azonban végre sikerült megtalálni és 2006-ra kiküszöbölni. Az esetek többségében a meghibásodás az üzemanyagpumpák számlájára volt írható. A megbízhatatlan alkatrész kicserélésével a MiG-21-ek valószínüleg még évekig szolgálatban maradnak.

Ismert kép az elhíresült Cope India 2004 gyakorlatról

A honi repülőgépipar fejlődése, illetve a megfelelő logisztikai háttér biztosítása, magyarul a repülőpark biztonságos, megbízható és hatékony üzemeltetése az, ami valójában egy légierőt a legrangosabbak közé emel. India tehát nem csupán modern gépekkel és jól kiképzett pilótákkal rendelkezik, hanem képes ezeket üzemeltetni és alkalmazni is.