II. rész: Pearl Harbor a légitámadás előtt

A cikksorozat első része: A támadáshoz vezető út

A cikksorozat harmadik része: Szemben álló erők - az amerikaiak

Ezentúl viszont nem ismerték fel azt, hogy megnövekedett egy váratlan japán támadás kockázata is; ugyanis úgy gondolták, hogy a Csendes-óceán hatalmas kiterjedése természetes védelmet von az USA nyugati partja köré. A flotta főparancsnoksága pedig a csatahajók hatalmas tüzerejében látta a fő ütőerőt, amely képes minden veszedelmet sikeresen elhárítani. Ez a vélemény azonban nem mindenkit nyugtatott meg teljes mértékben. Így már 1940 májusában a csendes-óceáni flotta akkori parancsnoka, James O. Richardson tengernagy aggodalmát fejezte ki H. R. Stark vezérkari főnöknek a Pearl Harborban állmásozó hajóhad biztonsága miatt. Jelezte, hogy a harci készenlét csökkent, mert nem állnak rendelkezésre a kiszolgáláshoz szükséges eszközök. Június 22-én pedig már egyenesen azt a javaslatot terjesztette be, hogy minél előbb célszerü lenne visszavezényelni a flottát a nyugati partvidéken lévő támaszpontokra. Éppen ezért 1940 októberében személyesen utazott Washingtonba, ám a Franklin D. Roosevelt elnökkel folytatott tárgyalása is eredménytelen maradt. Végül pedig 1941. január 12-én Richardsont egyszerüen leváltották tisztségéből. Utóda február 1-jével Housband E. Kimmel tengernagy lett, aki a harckészség növelését tartotta elsődleges feladatának. A támaszpont védelmét Kimmel nem a flottában látta, amely csak a hajóit védelmezi, hanem a hadseregben, amely megfelelő repülőgépekkel és partvédelmi, valamint légvédelmi ütegekkel rendelkezik.Az új katonai vezetés gyorsan szembesült Pearl Harbor hiányosságaival. Éppen ezért Short tábornok 1941. február 7. és december 7. között nem kevesebb mint 23 millió dollár összegü költségvetést nyújtott be a hadügyminisztériumba: repülőgépek felszerelésére, lövegállások építésére, útjavításra stb. A hadügyminisztérium azonban mindössze csak 350 ezer dollárt utalt ki. Az idő sürgetett, hiszen 1941-ben megnövekedett aktivitás volt tapasztalható a Csendes-óceánon is. Egyre több ismeretlen tengeralattjáró észlelését jelentették az őrhajók, ezért szeptember 12-én Kimmel tengernagy utasítást kért a minisztériumtól, ám megnyugtató választ ekkor sem kapott. Sőt a tokiói nagykövet, Joseph Grew már az év elején azt a hírt hallotta perui kollégájától, hogy háború esetén a japánok Pearl Harbort fogják elsőként megtámadni. Az amerikai hírszerzés viszont a „megbízható” kínai jelentésekre támaszkodott, és biztosra vette, hogy Japán is a Szovjetunió ellen fog háborút indítani.A Hawaii-szigeteken egyre nagyobb bizonytalanság uralkodott. 1941. november 27-én Stark vezérkari főnök figyelmeztetést küldött Kimmelnek, hogy a csendes-óceáni feltételek stabilizálásáról Japánnal folytatott titkos tárgyalások megszakadtak, amit háborúra való figyelmeztető jelnek kell tekinteni. Kimmel tengernagy ekkor megkezdte a felkészülést a VPL-46 jelü terv végrehajtására. (Az amerikai flottának kellett lekötnie a japánokét, hogy az USA, Anglia és Hollandia a Távol-Keleten zavartalanul tudjon hadmüveleteket folytatni.) Továbbá Stark parancsot adott, hogy Pearl Harborból repülőgép-hordozókon küldjenek erősítésként 25-25 db vadászgépet a Wake- és Midway-szigetekre. Az egyik operatív egység, William F. Halsey tengernagy parancsnoksága alatt, az Enterprise nevü repülőgép-hordozó vezetésével november 28-án kifutott 3 db nehézcirkáló és 9 db torpedóromboló kíséretében.

A Pearl Harbor-i hadikikötő

A flotta vezérkari főnöke november 29-én már a VPL-52 terv életbeléptetéséről küldött újabb utasítást. Egyben kitért arra is, hogy ez a Csendes-óceánon nem kerül alkalmazásra, a délkeleti részek és a Panama-csatorna kivételével. Az Enterprise és hajói biztonságosan eljuttatták a repülőgépeket a Wake-szigetre, majd december 4-én visszafordultak Pearl Harbor felé. A másik operatív egység, Newton tengernagy parancsnoksága alatt, csak december 5-én indult el, a Lexington repülőgép-hordozó vezetésével, 3 db nehézcirkáló és 5 db torpedóromboló kíséretében. Mielőtt azonban elérték volna Midwayt, Newton parancsot kapott, hogy csatlakozzon Halsey hajóihoz. (Így a december 7-ei japán támadáskor az amerikai repülőgép-hordozók sértetlenek maradtak, mivel nem tartózkodtak Pearl Harborban. A Saratoga nevü hordozó pedig Amerika nyugati partvidékén volt.) Az operatív egységeken kívül, különböző feladatok végrehajtására, december elején 3 db nehézcirkáló, 10 db torpedóromboló és 7 db tengeralattjáró is elhagyta a Hawaii-szigeteket. Távozásuk után a flottának valamivel több mint a fele maradt a kikötőben.

Folytatjuk...