Goodbye, C-17 Globemaster!

A gyártás újraindításához ezenfelül nagy alapterületü csarnokokra is szükség van, hiszen a C-17 nem éppen a legkisebb gépek egyike. Természetesen a munkaerőről se feledkezzünk meg, akik nyilván a szakma más területén fognak állás után nézni, s nem biztos, hogy vissza lehet majd őket csábítani. A gyártás újraindítása feltehetőleg dollármilliókba és akár évekbe is telhet, feltéve hogy a szerszámokat nem semmisítik meg. Ez történt ugyanis 2000-ben, amikor leállt a MD-11 típus gyártósora. Ekkor a Boeing az összes szerszámot megsemmisítette.

A Boeingnél már 2005 utolsó negyedéve óta próbáltak megrendeléseket elérni, s ameddig lehetett, saját költségen is futni hagyták a gyártósort. Nyilván azonban a Boeing pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy megrendelések hiányában tovább gyártsák a típust, így rákényszerültek a gyártósor leállítására. Egyelőre azonban úgy néz ki, hogy a NATO keretein belül felállítanának egy C-17 századot, amely a NATO-tagországok szükségleteit látná el, illetve másodsorban eleget tudna tenni az ENSZ és az EU felkérésének is. (Itt kell azonban megjegyezni, hogy ez az elképzelés nemcsak Ukrajna érdekeit sérti, amely a múltban nemegyszer szállított An-124-gyel a NATO számára, hanem az EADS számításait - s ezzel jó néhány NATO-tag európai ország - is keresztülhúzza.) Mindenesetre egyelőre 13 ország írt alá szándéknyilatkozatot, köztük természetesen az USA, hogy három vagy négy gépet rendelnének. Ez a szám elegendő lenne arra, hogy a gyártósor müködésben maradjon. A gyártás költségei nem nőnének, hiszen a NATO számára is pont olyan konfigurációban készülne a típus, mint az USAF és a RAF számára. A NATO-században szolgáló gépek száma még akár nőhet is, amint egyre több NATO-ország összekaparja a szükséges aprópénzt. Ezenfelül Svédország is mérlegeli legalább két C-17 beszerzését, míg Kanada és Ausztrália négy-négy gép beszerzését tervezi.

Mellesleg nem ez lenne az első eset, hogy NATO-tagországok együtt szervezik egy repülőszázad felállítását. Az E-3 AWACS gépek rendszerbe állítása után összesen 18 gépet vásárolt a NATO, és németországi bázisokról folyamatosan üzemelteti őket, akár úgy is, hogy hosszabb időre egy tagország repterére (pl. Norvégia, Görögország, Olaszország, Törökország) telepíti a gépeket.

Ugyanakkor több okból is óvatosan kell megítélni egy ilyen század felállításának valószínüségét. Először is a döntést gyorsan meg kellene hozni, hiszen a típus egyes beszállítói hamarosan leállnak az alkatrészek gyártásával. Az újraindítás komoly anyagi áldozatokat követelne. Másodszor egy ilyen század felállításához a legnagyobb európai tagországok támogatására volna szükség, amelyeknek azonban az EADS-ben lévő részesedésük miatt nem érdekük. Harmadszor pedig ne feledkezzünk meg az Európában jelenleg uralkodó Amerika-képről, amely politikailag is nehezen támogathatóvá teszi a projektet.