223 éve kezdődött a léggömbrepülés

Az eredetileg papírgyártással foglalkozó Joseph Michel Montgolfier (1740-1810) 1782 novemberében, egy avignoni fogadóban lett figyelmes arra, hogy a kandalló melege és füstje levegőbe emeli a selyem- és papírdarabokat. Ez a különös jelenség azonnal felkeltette kíváncsiságát. Ezért kísérlet képen papírdarabot gyújtott meg egy selyemzsák alatt, amely rövidesen felfúvódott és végül felemelkedett. A sikeres felfedezést Joseph azonnal megosztotta testvérével, Jacques Étienne-el (1745-1799), akivel ettől kezdve egyesült erővel munkálkodott tovább a hőlégballon-repülés technikai megvalósításán.

Az első sikeres repülési próbát 1782. december 14-én hajtották végre, amelynek során a felbocsátott modell mintegy 2 km-t tett meg a levegőben, ám leszállásakor összetörött. A kezdeti tapasztalatok alapján tehát Etienne és Joseph Montgolfier feltalálta a már gyakorlatban is használható gáztartályos repülőeszközt, a ballont. Felismerték ugyanis, hogy tulajdonképpen a szilárd hulladék (pl. papír, szalma, fa) elégetésével felmelegített levegő fajsúlykülönbséget okoz, s ennek következtében aerosztatikus felhajtóerő keletkezik, amellyel kivitelezhető a repülés.1783. április 25-én a franciaországi Annonay-ben emelkedett 305 m magasba az a léggömbjük, amely kb. 205 kg felemelésére volt képes. A mintegy 12 m átmérőjü hőlégballon a felszállás helyétől mintegy 900-1.200 m-rel távolabb ért földet. A Montgolfier fivérek első, nyilvános bemutatójukat Annony piacterén tartották, 1783. június 4-én vagy 5-én, amikor kisméretü, lenvászonból készült, papírral burkolt modelljük a megdöbbent tömeg szeme láttára 1.830 m-re szállt fel. A prototípus a mindössze 10 perces repülés során kb. 1.600 m távolságot tett meg. E szenzációs hír hallatán a Francia Tudományos Akadémia meghívta a testvéreket egy kísérleti ballon indítására, amelyet szeptember 13-án hajtottak végre. Majd ezt követően, szeptember 19-én, már a versailles-i kastély kertjéből XVI. Lajos király, Marie Antoinette királyné és az udvar szeme láttára engedték útjára a 13 m átmérőjü, 1.000 m³-es ballonjukat benne az első élőlényekkel: egy birkával, egy kacsával és egy kakassal. A repülő szerkezet, a kb. 8 perces út során a 3-3,5 km-re lévő Vaucresson-i erdőig jutott, miközben 520 m magasra emelkedett. Az egykorú beszámolók szerint az utasokat sem a repülés, sem pedig a leszállás nem viselte meg túlságosan. A siker azonnal lázba hozta Franciaországot. A Montgolfier fivérek tevékenységét maga a király is nagyra értékelte. Ezért még aznap pénzjutalmat adott és nemesi rangra emelte, valamint kitüntette őket a Szent Mihály Renddel. Joseph-nek később maga Napóleon ítélte oda a Becsületrendet.

A nagylelkü támogatást követően nemsokára a természettudományi múzeum igazgatója, Pilatre de Rozier (1754-1785) csatlakozott a Montgolfier testvérekhez, akik október 15-én, 17-én és 19-én újabb kísérleti indításokat folytattak. November 21-én végül Rozier, és egy fiatal katonatiszt, Marquis d Arlandes (1742-1809) márki egy 2.200 m3–es ballonnal indult útnak a párizsi, La Muette kastélyparkból. A 25 perces repülés során közel 10 km-re jutottak, és a Fontainebleau közelében lévő, La Butte aux Cailles-ben landoltak. Az újabb szenzációt állítólag az egész város, sőt még XVI. Lajos király is érdeklődő tekintettel kísérte végig.

A Montgolfier fivérek kezdeti sikerei után még a francia kormány is előhozakodott egy javaslattal. Ennek értelmében a Francia Tudományos Akadémia kinevezett egy bizottságot – melynek maga Lavoisier is tagja volt – amely az ilyen típusú kísérletekkel foglalkozott. Időközben a léggömbkészítés területén is újabb technikai előrelépések történtek. Ugyanis Etienne és Joseph feltaláltak egy olyan rugalmas ragasztót, amely 24 óra alatt képes volt megszáradni. A Kémiai Laboratóriumban folyó kísérletekhez az Egyetemi Tanács biztosította a szükséges pénzösszegeket, amelyeket részükre az 1784-es ülésén meg is szavazott.

1784. január 19-én már 7 utassal – köztük Joseph Montgolfier-rel és Pilatre de Rozier-rel – a kosarában repült egy ún. Montgolfier-féle hőlégballon. Az első hölgyek, akik 1784. május 20-án, a párizsi Faubourg-Saint-Antoine-ben kötött ballonon a magasba emelkedtek: Montalembert márkiné, Montalembert grófné, Podenas grófnője és de Lagarde kisasszonyok voltak. Majd június 4-én, Thible asszony és egy Fleurant nevü úr szálltak fel a franciaországi Lyonból a Le Gustav-nak keresztelt léggömb kosarában, mellyel akkor 2.600 m magasságot értek el. Az esetnek szemtanúja volt maga a svéd király is. A Montgolfier testvérek által épített legnagyobb ballon, az állítólag 23.000 m³ térfogatú Flesselles volt, melyet egyben máig a valaha is épített harmadik leghatalmasabb hőlégballonnak tartják a szakemberek.

A repülés eme formájában rejlő nagy lehetőségeket a hadsereg is elég korán felismerte. Már az 1794-es fleurus-i csatában alkalmazták a franciák a Montgolfier-ballonokat az osztrák állások megfigyelésére és a tüzérség irányítására. A világ első léghajós alakulatát Meudonban szervezték meg az aeronautikai iskolával együtt. Az osztrákok 1849-ben Velence ostrománál – a kiszámíthatatlan széljárás miatt nem sok sikerrel – vetettek be 200 bombahordozó léggömböt. Majd az amerikai polgárháborúban felderítésre, míg az 1870-es francia-porosz harcokban szállításra és üzenetek továbbítására (futárszolgálatra) használták ezeket. A repülőgép megjelenéséig a hőlégballonnak nem igazán akadt ellenfele a levegőben…