Amerikai tábornok tanult repülni orosz vadászrepülőgépekkel

Végrehajtani a mürepülés elemeit, pontosan ismerni vadászrepülőgépük harcászati lehetőségeit és helyesen alkalmazni mindezeket a mai, modern légi harcban – ezeket tanulják az orosz repülőgép-vezetők Lipetskében. Itt található az Orosz Légierő 4. számú harci alkalmazási és továbbképző központja. Ilyen iskola a „Top Gun” is, amelyről Tom Cruise főszereplésével készítettek filmet. Az elmúlt héten egy nem szokványos „növendék” érkezett a központba felkészülésre William T. Hobbins tábornok személyében, aki az Amerikai Légierő Európában állomásozó parancsnoka. Azok után, hogy elsajátította a Szu és MiG vezetésének alapismereteit, az amerikai „gyakornok” az Izvesztyija címü lap munkatársának rendelkezésére állt.

A legfontosabb: vigyázni a fejre

– Vadászrepülőgépet irányítani nem bonyolult! –győzködött a századparancsnok helyettese, Alekszej Kurjakin. – Beindítod a hajtómüvet, kigurulsz a fel- és leszállópályára, kapcsolod a forszázst – és egy kicsit, szó szerint egy millimétert magad felé húzod (hasra húzod) a botkormányt. És ennyi!

Rövid nekifutás – és a Szuhoj a levegőbe emelkedik. Ebben a pillanatban, ahogyan Alekszej mondta, a repülőgép vezetője „pozitív” túlterhelést érez – a sisak az egyik pillanatban mindössze három kilogramm, majd hirtelen tíz kilogrammossá válik. Mindemellett létezik „negatív” túlterhelés, ami akkor jön létre, ha a botkormányt hirtelen elnyomod magadtól. Ebben az esetben a terhelés szó szerint „kiemel” a pilótaülésből. Az egyik pillanatban a fejedet nem bírod mozdítani, a másikban pedig a katapultülés hevederei szorítanak.

– Ilyen megrázó volt az egész út?

– Természetesen nem. Egy vadászrepülőgép irányításának képessége – képesnek lenni, könnyedén, milliméterről milliméterre kitéríteni a botkormányt. Ebben az esetben, bármely manőver végrehajtása közben a repülőgép engedelmesen reagál, mintha sínen „futna”. Nálunk a fiatal repülőgép-vezetők „csak” rángatják a botkormányt.

William T. Hobbins tábornok tapasztalt pilóta. Ez azonban a MiG vagy a Szu esetében teljesen mindegy, hiszen oktató repülőgép-vezetők kíséretében száll fel a tábornok. Méghozzá micsoda oktatókkal! A MiG-en az Orosz Légierő parancsnokhelyettese, Alekszander Zelin, míg a Szu-val végrehajtott repülés során a lipetskei központ parancsnoka, Alekszander Harcsevszkij (ő vezette azt a vadászrepülőgépet, amellyel Vlagyimir Putyin Csecsenföldre repült) volt a tábornok „oktatója”. A tábornokok nem bízták másra az amerikai tábornok megreptetését, mivel úgy gondolták, így kívánja a vendégszeretet és a repülésbiztonság. A kétkormányos repülőgép olyan, mint az oktatásra használt személygépkocsi. Amennyiben a tanuló visszariad a nehézségektől, az oktató átveszi az irányítást. A repülésben nem lehet hibázni. Azt mondják, az amerikaiak rendelkeznek egy századdal, amelyben orosz gépek repülnek. Hobbins azonban megnyugtatott mindenkit, hogy előtte sohasem ült „orosz volánnál” – kedden először vezetett orosz vadászrepülőgépet. Lehet, hogy ez csak néhány másodpercig tartott, lehet, hogy hosszabb ideig, de az amerikai tábornok önállóan is irányította a repülőgépeket.

– Óóó – ez volt a NATO-tábornok első elragadtatott megnyilatkozása a MiG-29-essel végrehajtott repülés után. – A repülőgép irányítása nagyon hasonlít a mi repülőgépeinkéhez. Amint behúztuk a futókat, és levegőbe emelkedtünk, rögtön világossá vált, hogy ez egy megbízható repülőgép. A MiG egy első osztályú repülőgép. Nagyon elégedett vagyok, hogy megadatott számomra a lehetőség repülni vele.

A MiG-29-essel végrehajtott repülés után egy kis pihenő a tábornok számára – majd újra a levegőbe emelkedik. Most azonban egy modern Szu katapultülésében. Az oktató repülőgép-vezető Alekszander Harcsevszkij. Amerikában ennek a pilótának a nevét napjainkig legenda övezi. 1992-ben Harcsevszkij átrepülte az Atlanti-óceánt azért, hogy részt vegyen az első orosz–amerikai „légi harcban”. Ő egy Szu-27, az amerikaiak F-15 típussal. A légi harc első részében az orosz gép volt a „védekező”, majd következett a helycsere. Mindkét esetben a Szuhojok különösebb gond nélkül kerültek ki győztesen.

Amikor a repülőgép olyan, mint a madár

A Szuhoj légi fölényét Harcsevszkij tábornok személyesen mutatta meg Hobbins tábornoknak. Éles forduló, bukfenc, 360°-os vízszintes forduló, spirál. A „Szuhoj” szó szerint egy helyben forog. Már a földön, az amerikai tábornok lelkesedéssel mesélte: – A bonyolult manőverek végrehajtása közben végig éreztem a repülőgép stabilitását és az irányítás könnyedségét. Részt vettünk egy közel-légiharcban is. Ez csodálatos!

– A Szuhojon a bonyolult mürepülés bármely elemét végre tudja hajtani kiképzett pilóta – kommentálta az amerikai tábornok szavait Alekszander Harcsevszkij. – Ez a repülőgép olyan, mint a madár. És én nagyon boldog vagyok, hogy ilyen technikával rendelkezünk.

A lipetskei központ mindig a repülőgép-vezetők magasiskolájának számított. Minden új vadász-, csata- és frontbombázó repülőgépet ide küldenek, mielőtt hadrendbe állnának. A lipetskei központ pilótáinak feladata „megforgatni” őket és elkészíteni az üzemeltetési utasításokat. Ezt a létesítményt látogatta meg az amerikai delegáció.

– Amerikaiak? – kérdezett vissza egy repülőgép-vezető. – Nem láttam őket. Ez bizonyára „magasabb szinten zajlik”, mi itt a saját dolgunkkal foglalkozunk – egyszerüen repülünk.

Dmitrij Litovkin