A-10-esek modernizálása

Az 1970-es években tervezett A-10-esek pótlását más típussal egyelőre nem tervezik, ennyire specializált csatarepülőgépre, úgy gondolták sokáig, nincs is szükség. Az iraki és az afganisztáni konfliktusokban azonban bebizonyították a "Varacskos Disznók", hogy páratlan tüzerejük, nagy teherbíró képességük és kiemelkedő sérülésállóságuk miatt helyük van az amerikai légierőben. A gépek új, az F-16-os kabinbelsejére emlékeztető, színes kijelzőkből álló ún. glass cockpitot kapnak, valamint a legmodernebb, GPS irányítású JDAM bombákat is integrálják a fegyverzetükbe. Új, éjszaka is használható célfelderítő konténert és számos egyéb, modern elektronikai eszközt építenek be az A-10-esek arzenáljába, melyekkel még hatékonyabbá teszik ezeket a repülő "ágyúnaszádokat" (az A-10-esek fő fegyverzete a hatalmas méretü és ehhez mérten iszonyatos pusztító erejü 30 mm-es gépágyú).

Egy A-10 Thunderbolt II csatarepülőgép a 81. századból üzemanyagot vételez valahol Afganisztán felett egy KC-135 Stratotankertől. A Varacskos Disznók Bagram repülőterén állomásoznak, innen szállnak fel nap mint nap, hogy támogassák a koalíciós szárazföldi erőket a tálib gerillák elleni harcban

Az A-10-esek sárkányszerkezetének teljes átvizsgálása és szükség esetén megerősítése révén a gépek még legalább tíz évig szolgálatban maradhatnak. Mivel egy esetleges váltótípus tervezéséről elképzelésszinten sem került eddig nyilvánosságra semmi, feltehetően a gépek további évtizedekig alkalmazásban maradnak.

A rendkívül specializált feladatkörü A-10-eseket az USAF-on kívül egyetlen más légierő sem rendszeresítette